9. Fejezet

 

Igen, akarom

~Yoo Kihyun szemszöge~

Egy hónap telt el a ballagás óta, jövő héten pedig megtartjuk a fiúkkal Youngi szülinapját. Már mindent megterveztem, mindenkinek szóltam akinek kellett. Már csak egy ürügy hiányzott, hogy ne legyen otthon.

-Hyung!-kijött a toborzóvideo, de…-nyújtotta át az ipodot I.M.

-Mi az?-indítottam el a videot.

-Belerakták azt a jelenetet?-dühödtem be.

-Ezek szerint. Youngi nem látta még, ugye?

-Remélem nem.

-Fiúk, kijött a video.-lépett be mosolyogva a telefonja társaságában Youngi.

-Azt add ide!-vettem ki a kezéből a telefont.

-Ez meg mi, add vissza?!-mondta egyszerűen.

-Youngi...nem nézheted meg.-lágyult el a hangom.

-Miért nem?-nyugodt volt a hangja.

-Nem akarom, hogy végig kelljen nézned.-a fiúk kimentek a szobából, így magamhoz öleltem.

-Kihyun.-mondta ki halkan a nevem.

-Ne haragudj, de kicsit dühös vagyok amiatt a felvétel miatt. Belerakták…-adtam egy puszit a fejére.

-De, engem még mindig nem zavar.-nézett fel mosolyogva rám.

-Én még mindig többet is megtehetek mint ő.-kuncogott.

-Ah, igen.-mosolyodtam el magam. A szája elé emelte a mutatóujját, majd mosolyogva puszilgatta a szám. Eltávolodott, visszatért, és így tovább.

-Youngi.-toltam el kicsit magamtól, majd megfogtam a kezeim közé a fejét.

-Hm?-nézte a szemeim.

-Azt hittem, hogy jó lesz ha itt leszel velem a dormban, de az a helyzet, hogy…

-Menjek el?-szomorodott el.

-Eszedbe ne jusson!

-Az a baj, hogy itt vannak a fiúk is, és… akárhányszor meglátlak, vagy ott vagy mellettem mindig kísértesz. Meg akarlak csókolni. Minden pillanatban, de nem tehetem, mert nem vagyunk kettesben. Mindig mikor rámnézel…

-Szeretlek!-dörgölte a fejét a mellkasomnak.

Mivel már mind a ketten pizsamában voltunk, így lefeküdtünk aludni. Én a hátamon feküdtem, Youngi az oldalán. Felém volt fordulva, a fejét az enyémnek támasztotta. A kezét a mellkasomra fektette és így aludt. Én is lehunytam a szemem, de nem tudtam aludni.

-Nézd Jooheon!-suttogta I.M.

-Aranyosak.-mondta vidáman Jooheon, majd bebújt a paplan alá. Észre sem vették, hogy nyitott szemmel néztem őket.

-Irigyek…-sziszegtem.

-Te ébren vagy?

-Szerinted.-húztam fel a szemöldököm.

Mindenki elaludt, így én is. Egy hét múlva már mindannyian készültünk a dormban a bulira. Megbeszéltem Youngival, hogy ír, ha végzett a munkahelyén és elmegyek érte.

-Na fiúk idő van!-vágtam zsebre a mobilom.

-Nem kell sietni.-mondta Jooheon, mivel még sehol sem álltunk.

-Oké, elviszem még valahova, majd írjatok ha jöhetünk!-léptem ki az ajtón.

A munkahelyével szemben az út másik oldalán álltam. Az autónak voltam támaszkodva zsebretett kézzel és vártam, hogy kijöjjön az épületből. Egyszer csak egy kisebb csoporttal lépett ki a kijáraton, majd mosolyogva a járda szélére sietett, hogy átjöhessen a zebrán. Intettem neki egyet, mivel ő is integetett nekem. Mikor zöld lett a lámpa át is jött az úton, majd vigyorogva mutogatta, hogy milyen szép kis ajándékokat kapott a munkatársaitól.

-Mit…-kezdtem bele a mondatba, mikor pittyent egyet a telefonom. Wonho írt.

-Mit szeretnél ma csinálni?-néztem egy pillanatra rá.

-Nem is tudom.-nézett ki az ablakon.

-Én tudom.-kuncogtam.

Megérkeztünk a dormhoz, majd míg én beálltam a kocsival, addig ő az ajtóhoz sietett. Beértem őt, így láthattam ahogy belép a sötétbe, majd felkapcsolja a villanyt.

-Boldog szülinapot!-kiáltotta mindenki egyszerre. Wonho kezében volt a torta.

Szegény Youngi annyira lefagyott, hogy azon kívül, hogy a szájához emelte a kezeit nem tudott semmit sem csinálni. Felém fordította a fejét, majd meglepődötten nézett végig mindenkin.

-Tetszik?-kérdeztem, mire csak mosolyogva bólintott egyet.

-Fújd el és kívánj egyet!-hozta oda a tortát Wonho.

-Megvan.-fújta el a gyertyát, majd körbenézett mindenkin.

Mindenki evett egy szeletet a tortából, beszélgettünk, szórakoztunk a zenére, mindent amit ilyenkor szokás.

-És fiatalok…-nézett ránk Wonho anyukája, ugyanis őt is elhívtuk, mert az ő kávézójából hoztuk a tortát.

-Igen?-néztem fel.

-Mikor eszünk tésztát?-kuncogta el magát, majd megette az utolsó falat tortáját is.

-Mrs Lee.-mutattam fel a gyűrűmet, majd Youngi is felemelte a kezét, hogy játszódjon az eljegyzési gyűrű.

-Ah, gratulálok!-állt fel, majd megölelt minket. Wonho anyja is Európában született, csakúgy mint Young Jae-sshi, így ő is ki meri mutatni az érzéseit mások előtt.

Egészen hajnalig buliztunk, pezsgőztünk, a boltok sojuraktárát kifosztottuk. Hyungwon bevállalta, hogy ő csinálja a zenét. Young Si-ja egyik barátnője azt hiszem Doh Rin Hobae egész végig ott állt és kérdezgette őt a zenekeverésről. Hyungwon pedig mosolyogva okította. Youngi, Wonho, Young Si-ja, és én táncoltunk.

-Most pedig kaptok egy lassú zenét, hogy Kihyunék örüljenek!-kiáltotta Hyungwon a pult mögül.

-Remek, köszi!-mutattam fel a mutatóujjam.

Wonho és Young Si-ja leültek a kanapéra, és együtt popcornoztak Min Ra Hobae és Suga társaságában. Szegény lány nem rég lett csak túl a tragédián, hála a lányoknak, és Sugának. Végig ott volt vele, sőt volt olyan, hogy csak úgy találkoztak.

-Furcsa, nem?-biccentettem feléjük az állammal, hogy Youngi is odanézzen.

-Az…-sóhajtott.

-Mi az?

-Olyan fiatalok még.-döntötte a vállamra a fejét, és úgy táncoltunk tovább.

-És most party, party!-emelte a magasba a kezét Hyungwon, majd egy ütősebb zenét kevert.

-Éjjfél van!-kiáltotta Youngi az órára nézve.

-Kívánjunk valamit!-vonszoltam az ablakhoz.

-Nekem megvan!-fújta el a kis szivecskét amit az ujjával mutatott.

-Nekem is.-mosolyogtam.

Reggel ötkor mindenki nekiállt a pakolászásnak, szerencsére nem mentek el sietve, hogy ne kelljen takarítaniuk.

-Hol van Min Ra-ja?-nézett szét Youngi.

-Nem tudom.-mondta Jooheon vállat vonva.

-És Suga sincs itt.-köhintettem.

-Mostanában jóban vannak, lehet együtt mentek el.

-De nem látta senki őket elmenni.

-Akkor itt kell lenniük, nem?-nyitott be az egyik szobába Young Jae-sshi.

-Hallo?-kukucskált be, majd becsukta az ajtót. Ugyanígy tett a többi helyiséggel is.

-Itt sincsenek…-engedte el az utolsó ajtó kilincsét is.

-Akkor elmentek este. Majd meglesznek.-legyintett Hyungwon.

-Te csak így! A barátnőmről van szó.-csapta mellkason Doh Rin Hobae, mire az óriás egy picit meglepődött.

-Na pakoljunk!-adott a kezembe egy zacskót Young Jae-ja.

-Tessék, nektek is egy.-nyomott egyet Wonho és Young Si-ja kezébe is. Hyungwon és Doh Rin-ah folyamatosan egymást piszkálták.

-Az a te szemeted.-mutatott egy zacskóra Doh Rin-ah.

-De te állsz hozzá közelebb.-kapálózott Hyungwon.

-Hjaj!-szedte fel a szemetet, majd dobta bele a zacskóba Jooheon.

-Nem igaz, hogy ennyit nem tudtok megcsinálni.-rázta a fejét.

-Ő volt!-mutattak egymásra.

-Mind a ketten.-sétált tovább takarítani.

-Youngi!-szóltam oda neki, majd a szórakozás kedvéért eldobtam felé az egyik összegyűrt chipseszacskót. Pont beledobtam a kezében tartott zacskóba.

-Sikerült!-nevetett, mivel előtte mindig őt találtam el.

A pakolással lassan végeztünk, majd mindenkit hazafuvaroztunk. Young Jae-sshi a dormban maradt Shownuval és I.M-mel takarítani, míg én és Wonho elfuvaroztunk mindenkit. Jooheon és Hyungwon elpakolták a dj cuccokat, Minhyuk pedig kivitte a szemeteszacskókat.

~Június 30.~

Ma párokat alkottunk, én I.M-mel mentem Youngi pedig Wonhoval, mivel ő a tanúm az esküvőn. Mind a két páros körbement az adott rokonok és barátok házain, hogy mindenkit meghívjon az eljegyzési partyra, illetve az esküvőre. Hiába élünk Koreában, idol lévén nem nagyon örülnék egy nyitott esküvőnek.

-Omma, Appa!-kopogtattam az ajtajukon.

-Kihyun, kicsi fiam, gyere csak! Oh, Changkyun, mennyit komolyodtál te gyerek.-húzogatta meg az arcát.

-Omma, Appa hol van?-néztem körbe.

-Sojuzni a többi korabelivel.-mondta karbatett kézzel.

-De gyertek, beszélgessünk!-invitált be a nappaliba.

Két óráig faggatott minket arról, hogy mi van velünk, mi van Youngival. Milyen terveink vannak, albumok, mindenről vallatott minket.

-Omma, igazából azért jöttünk, hogy meghívjunk titeket az eljegyzési partyra, illetve az esküvőre.-adtam át a Young Jae-ja által készített meghívót.

-Jaj fiam, miért nem ezzel kezdted? Biztos sok dolgotok van még én meg beszélek itt össze-vissza.-adott egy ölelést.

-De azért mondd meg a kislánynak, hogy ide bármikor visszajöhet. Nem hinném, hogy jó neki ott hét fiúval.-nézett egyszer rám egyszer I.M-re.

-Vigyázok rá!

-Remélem is.-engedett ki minket az ajtón.

~Kim Young Jae szemszöge~

-Sziasztok!-léptünk be a lányok kicsi lakásába Wonhoval.

-Unnie!-ugrándozott oda hozzám Min Ra-ja.

-Te hova tűntél a partyról?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Fáradt voltam.

-Suga is?-nevetett Wonho.

-Ja, ő is.-vont vállat.

-El is higgyük?

-Légyszíves…-vigyorgott.

-Ah, te vagy az?-sétált ki a szobájából Tan Su Hobae.

-Ah Wonho Oppa.-nézett mosolyogva mikor meglátta a mellettem álló fiút.

-Várjunk, te nem Kihyunnal vagy? Jézusom, nálad ez így megy? Egyszer ez, egyszer az?-kezdett el nevetni.

-Tan Su-ja, sok vagy...nem érzed?-szólt rá Min Ra Hobae.

-Én sok? Ő cserélgeti úgy a palijait mint más a pólóját.-mutatott rám.

-Tan Su-ja, most azonnal vond vissza! Hogy jössz ahhoz, hogy ilyet mondj a nővéremről?-kiáltott rá Young Si-ja.

-Nem vagyunk együtt Wonhoval.-jelentettem ki.

-De akkor is egy …-fogta be Min Ra Hobae a lány száját.

-Elegem van belőled!-jelentette ki a lány, majd hirtelen lekapta a kezét a másik lány szájáról.

-Aú, ez fájt!-fogta a tenyerét, amibe egy gyönyörűen kirajzolódó fogsornyomot kapott.

-Te, kit érdekel, hogy ki vagy, idősebb, vagy fiatalabb. A bátyám miattad ül, pedig ártatlan. Te.-lépett közelebb.

-Te vagy az oka annak, hogy nem hagyhatom itt ezeket az idiótákat!-kezdett volna el pofozkodni, mikor Wonho megállította.

-Már megbocsáss, de te normális vagy?-nézte a lány szemét.

-Ezek nálad normálisak?-kérdezgette tovább. Elengedte a lány csuklóját, majd visszalépett mellém.

-Ne nézz így Youngi, megígértem Kihyunnak, hogy vigyázok rád. Mit mondjak neki, ha ez a lány felpofoz?-nézett rám.

-Tan Su-ja gyere menjünk be!-kísérte volna be a szobába Young Si-ja a vak lányt, mikor az egy jó nagy pofonnal válaszolt az ajánlatra. Young Si Dongsaeng az arcához nyúlt, majd felénk pillantott.

-Jól vagy?-kérdezte Wonho aggodalmas fejjel. Meg is értettem, szegény húgicám elég nagyot kapott.

-Min Ra-ja hoznál jeget?-szóltam oda neki.

-Itt a jég!-szaladt felénk a zacskós jéggel, mikor körülbelül két lépésre tőlünk a jéggel teli zacskó kiszakadt, majd Min Ra-ja szépen elcsúszott.

-Jól vagy te szerencsétlen?-segítettük fel, majd már mind a ketten sérülten ültek az ágyon.

-Na így kell rokont látogatni!-pacsiztunk össze Wonhoval mosolyogva.

Miután lekezeltük a lányokat úgy gondoltuk itt az ideje átadni a meghívókat.

-Lányok, igazából azért jöttünk, mert szeretnénk titeket meghívni az eljegyzési partymra, illetve az esküvőmre.-nyújtottam át mindenkinek a kis borítékát.

~Az eljegyzési party napján~

-Sziasztok!-köszöntem a kollégáimnak, mikor megérkeztek a wedding hallba.

-Ah te vagy az a híres Kihyun.-nevetett az egyik munkatársam, Ho Hyun-ah.

-Igen, én vagyok.-biccentett köszönésképp Kihyun.

-Nagyon csinos az én kolleginám!-rohant oda hozzám a magassarkújában Hye Ji-sshi.

-Köszönöm!-köszöntem meg mosolyogva a bókot.

-Fiam, annyira büszke vagyok!-érkezett meg Kihyun anyja.

-Szia Omma!-ölelte meg.

-Jaj, Kislányom, gyönyörű vagy.-mért végig a nő.

-Köszönöm!-mosolyogtam önfeledten.

-Hát nem szép pár?-nézett a kollégáimra.

-De, nagyon szépek együtt.-bólogattak nevetve. Már mi is kuncogtunk az öklünkbe e mondat hallatán. Miután minden vendég megérkezett mi is leültünk. A bal oldalon ültek az én vendégeim, a jobb oldalon pedig Kihyun rokonai. Igyekeztünk kevés embert meghívni, csak a barátok, illetve a közeli családtagok voltak itt. Az én családom csal csonkán vett részt, mivel Young Ho Oppa kijelentette, hogy ő nem jön el áldását adni ránk. Direkt miattuk utaztam el Magyarországra, hogy meghívhassam őket, mire a válasz az volt, hogy széttépte a meghívóját, majd a kukába dobta.

-1-1!-beszélt bele Jooheon a mikrofonba.

-Egy idol eljegyzési partyja nem létezik éneklés nélkül, tehát szeretnénk felkérni a vőlegényt, hogy egy pillanatra hagyja ott a menyasszonyát!-vette át a szót Minhyuk. Kihyun rám nézett, majd kacsintott egyet és elsétált a fiúkhoz.

-Arra gondoltunk, hogy elénekeljük az egyik számunk ami teljesen leírja ennek a két embernek a kapcsolatát. Hajrá Monsta X! Hajrá Dramarama!-buzdította a kis csapatot I.M.

-Dramama Ramama Ramama hey
Dramama Ramama Ramama hey
Dramama Ramama Ramama hey
neoui geu nunbit mukkeobeoryeo
naui palgwa dari
No way not funny
nae siganeun meomchwo umjigil su eopseo
dasi nae mami dolgo dora
tto gateun jari
Daydream kkumeul kkuji
i nunbusin hwanyeong i dalkomhan hwancheong
neol pume aneun chaero nuneul tteuge haejwo
jeonbu neoramyeon Yes I do
geuge doena jeokdanghi johahaneun ge
geuge doena jeokdanghi dagaganeun ge
neoneun ijeul suga eopsneun areumdaun chunggyeok
sum swil teumeul hanbeon juji anhge hae
geuge doena jeokdanghi mameul juneun ge
geuge doena jeokdanghi ppajyeoissneun ge
nega geuryeodun bik pikchyeo geu soge nan gathyeo
kkeuteul al su eopsneun naui
Drama Dramarama
Dramama Ramama Ramama hey
Dramama Ramama Ramama hey
Dramama Ramama Ramama hey
She is like dramama ramama
sangsang sok ama
urin neukdaewa minyeo gata ah
beuraungwan tdulhgo nawa
Oh mama gosh
neol bonaegi neomu aswiwo
gil ilheun bangrangja neol dugo eodi anga
Dramama ramama
michyeobeoriji Oh my god
Oh my oh my god
eolmana isunganeul gidaryeossneunga
geuman jom hal ttaega dwaessji honjasmal
jeolmanggam gateun traumamalgo
bada kkoccdabal
simgakhal piryo eopseo soljikhaejyeo bolkka
naege malhaebwa What to do
geuge doena jeokdanghi johahaneun ge
geuge doena jeokdanghi dagaganeun ge
neoneun ijeul suga eopsneun areumdaun chunggyeok
sum swil teumeul hanbeon juji anhge hae
geuge doena jeokdanghi mameul juneun ge
geuge doena jeokdanghi ppajyeoissneun ge
nega geuryeodun bik pikchyeo geu soge nan gathyeo
kkeuteul al su eopsneun naui
Drama Dramarama
jeongjeomeuro chisosneun jangmyeoniya
ijen neol naekkeollo
mandeul jul aneun ge dangyeoniya
dangyeonhangeol mwol mureo
geujeo barami bureo oneun daero
niga nege omyeon doeneungeol
pull up
babogati haengdonghajima
jikyeojugo sipge
bigeugi neol deoreophideorado
igyeonael su issge
mwonga nae ane
baein neoui hyanggiga
baegyeongi doeeo
deuramaga doel tenikka uh
gakkai wa
geuge doena jeokdanghi johahaneun ge
geuge doena jeokdanghi dagaganeun ge
neoneun ijeul suga eopsneun areumdaun chunggyeok
sum swil teumeul hanbeon juji anhge hae
geuge doena jeokdanghi mameul juneun ge
geuge doena jeokdanghi ppajyeoissneun ge
naege jeokdanghan geon eopseo geukdanjeogin jangmyeon
kkeuteul al su eopsneun naui
Drama Dramarama
Dramama Ramama Ramama hey
Dramama Ramama Ramama hey
jakku banbokdoeneun jangmyeon geu soge nan gathyeo
kkeuteul al su eopsneun naui
Drama

Dramarama

(magyarul:

Dramama, Ramama, Ramama, hé
Dramama, Ramama, Ramama, hé
Dramama, Ramama, Ramama, hé
A tekinteted megbénítja a végtagjaimat
Nincs más út, nem vicces!
Lefagytam, nem tudok mozdulni
Körbe-körbe bolyongás után
A szívem újra visszatért hozzád
Ábrándozom,
Ez a ragyogó ábránd, ez az édes ábránd
Arról, hogy a karjaimban tartalak, had nyissam ki a szemeimet.
Ha minden te vagy, akkor akarom!
Hogy kedveljelek józanul?
Hogyan kerüljek hozzád közel higgadtan?
Egy felejthetetlen, gyönyörű sokk vagy
Lélegezni sem engedsz
Hogyan adhatnám higgadtan neked a szívem?
Hogyan eshetnék mérsékelten beléd?
A nagy (rólad készült) képedben ragadtam
Ez az én végtelen drámám, Dramarama
Dramama, Ramama, Ramama, hé
Dramamam, Ramama, Ramama, hé
Dramama, Ramama, Ramama, hé
Olyan mint egy dramama, ramama
A képzeletemben olyanok vagyunk , mint a Szépség és a szörnyeteg
A tévéből mászunk ki, mama, Istenem
Nem akarlak elengedni.
Egy elveszett kóválygó vagyok, nem akarlak elhagyni
Dramama, Ramama
Istenem, meg fogok őrülni
Istenem, annyira vártam ezt a pillanatot
Ideje lenne befejezni a magamban beszélést
S inkább ez, mint a reménytelen trauma, vedd el ezt a virágcsokrot!
Nem kell komolynak lenned...
Lehetek őszinte?
Mondd el mit csináljak!
Hogy kedveljelek józanul?
Hogy kerüljek hozzád közel higgadtan?
Egy felejthetetlen, gyönyörű sokk vagy
Lélegezni sem engedsz
Hogyan adhatnám higgadtan neked a szívem?
Hogyan eshetnék mérsékelten beléd?
A nagy(rólad készült)  képedben ragadtam
Ez az én végtelen drámám, Dramarama
Elértem a tetőpontot
Nyílvánvaló, hogy megszerezhetlek
Miért kérdezel ilyen nyílvánvaló dolgot?
Mint ahogy a szél fúj, eljöhetsz hozzám és a magasba repíthetsz
Ne viselkedj úgy mint egy idióta, hisz meg akarlak védeni!
Még ha a tragédiától piszkos is leszel, azt akarom, hogy túl éld!
Az illatod bennem lakozik, s egy dráma hátterévé változik
Hogyan kedveljelek józanul?
Hogyan kerüljek hozzád közel higgadtan?
Egy felejthetetlen, gyönyörű sokk vagy
Lélegezni sem engedsz
Hogyan adhatnám neked higgadtan a szívem?
Hogyan eshetnék mérsékelten beléd?
Semmi sem normális, extrém jelenetek...
Ez az én végtelen drámám, dramarama
Dramama, Ramama, Ramama, hé
Dramama, Ramama, Ramama, hé
Dramama, Ramama, Ramama, hé
Bent ragadtam az ismétlődő jelentekekben
Ez az én végtelen drámám, Dramarama.)-énekelték el a fiúk az új számukat.

Mindenki tapsolva újongott.

-Kihyun, szerinted mi van Min Ra-ja és Suga Oppa közt?-kuncogtam, miközben a két személyt figyeltem.

-Szerintem tetszenek egymásnak. Nem is tudom mikor láttam ilyennek Sugát.-vigyorgott. A két említett személy egész este a másikat bámulta, de egyikük sem ment oda a másikhoz. Suga a fiúkkal társalgott, közben a szeme sarkából figyelte mit csinál Min Ra Hobae. A lány pedig csak ült az asztalánál, és unatkozott.

-Min Ra Hobae!-léptem oda hozzá.

-Ah, Unnie!-ébredt fel a kómából.

-Minden rendben?-ültem le a mellette szabadon maradt székre.

-Aha, nincs baj.-rázta a fejét.

-Jössz táncolni Min Ra-ja?-lépett oda hozzánk Doh Rin-ah.

-Menj csak! Haladj!-nevettem, mire egy kis életkedvvel megtelve felállt, majd elsétált a teljesen pörgő lánnyal. Én visszasétáltam az asztalunkhoz, majd leültem Kihyun mellé. Beszélgettünk a szüleimmel, a szüleivel, és a közeli rokonokkal. Egyszer csak Kihyun elkezdett nézelődni apám válla felett. Én is megnéztem mit néz annyira. Az egyik kollégám kicsit többet ivott a kelleténél, és a táncparketten elkezdte fogdosni Min Ra-jat, akinek látszólag nem tetszett a dolog. Próbálta magáról levakarni a férfit, de az nem nagyon akarta elengedni. Felálltam, hogy odamenjek, de ekkor az egyik asztalnál Suga is felpattant. Mind a ketten odasiettünk. Mire én odaértem Suga már javában osztotta ki a részeget.

-Hé, nem hallasz?-lökte meg a vállát.

-Azt kérte erezd el.-szedte le Min Ra-ja kezéről a férfi kezeit.

-Én csak szórakozni akartam…

-Hát nem vele fogsz!-emelte fel a mutatóujját Suga, majd elhúzta Min Ra Hobaet az asztalhoz.

-Na mi volt?-kérdezte tőlem Kihyun, mikor leültem a helyemre.

-Suga megoldotta.

-Igazam volt.-mondta büszkén.

-És fiam, hogy van Wonho?-kérdezte anyám.

-Ugyan úgy, de megmarad. Időben észrevették.-néztünk össze.

-Tegnap voltunk bent nála.-jelentettem ki.

-Kislányom, ne veszélyeztessétek magatokat az esküvőig.-rázta a fejét apám.

-Biztos kaptak maszkot.-mondta anyám rám nézve. Én csak némán bólogattam.

-Azért jobb vigyázni.-mondta Kihyun apja is.

Az este folyamán beszélgettünk, majd táncoltunk is. Reggel volt már mikor mindenki elment. Mi megvártuk az utolsó vendégeket is, míg elmentek, akik történetesen Suga és Min Ra-ja voltak…

-Ah, ti még itt?-kérdezte Kihyun a fejét vakarva.

-Ja, azt hittük pakolni kell.-nevetett Min Ra Hobae.

-Nem, az nem a mi dolgunk.-mondtuk, majd mind a négyen elhagytuk az épületet.

-Suga, te most, hogy mész haza?-kérdezte Kihyun a fiú felé bökve a fejével.

-Gyalog.

-Most viccelsz, ugye?

-Miért?

-Mert húsz percre laksz innen…-húzta fel a szemöldökét.

-Elviszünk.-jelentette ki.

-Min Ra-jat úgyis haza kell vinnünk.-mindenki beszállt a kocsiba, majd elszállítottuk ezt a két jómadarat a házukhoz. Először Min Ra Hobae házát látogattuk meg, mivel ő valamivel közelebb lakott, majd utána indultunk a BTS dormja felé.

-Most már tudom hol lakik.-bólogatott Suga a hátsó ülésen.

-Csak az épületet tudod.-helyesbített Kihyun.

-De Youngi elmondja, ha szépen megkérem, igaz?-nézett rám.

-Hát nem is tudom…-nevettem.

~Yoo Kihyun szemszöge~

-Na jó, legyen.-sóhajtott Youngi.

-A második emelet 3. lakása.-jelentette ki egyszerűen.

-Holnapra úgyis elfelejted.-nevettem.

-Van egy tollad?-kérdezte Suga.

-Ha ez fog, akkor van.-nyújtott hátra neki egyet Young Jae-ja.

-Mi is volt a cím?-sziszegte magának.

-Második emelet 3. lakás.-ismételte el Youngi.

Kipateroltuk Sugát a dormjuk előtt a kocsiból, majd elmentünk a saját dormunkhoz.

~Két hónappal később~

Már szinte teljesen készen vagyunk az esküvő szervezésécel. Youngi rendszeresen átjár a szüleimhez, hogy azt amit mi itt a dormban ahol épp ülök, megbeszéltünk, azt nekik is átadhassa, elvégre az ő dolguk az esküvő részleteinek megszervezése.

Ma megyünk el Young Jae-sshivel a ruháért. Youngi mesélte, hogy Magyarországon a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt az esküvői ruhájában az esküvő pillanatáig, mert balszerencsét hoz. Kicsit fura. Én egy kíváncsi ember vagyok, tehát ebben az esetben a koreai hagyományoknak engedek, vagyis megnézem a ruhát.

-Megjöttem.-lépett be a bejárati ajtón.

-Szuper, ne vedd le a cipőd-álltam fel.

-Ja, a próba?-kérdezte, majd megfordult az ajtó felé.

-Aha.-vettem fel a sportcipőmet, majd indultunk is.

-És melyikbe megyünk?-ugrándozott örömében.

-Emlékszel arra a boltra, ahol megálltunk az esküvői ruhák előtt?-mosolyogtam rá.

-Ah, oda megyünk.-csillogtak a szemei.

-Jó napot!-nyitottunk be a boltba.

-Üdvözlöm önöket, miben segíthetek?-lépett oda hozzánk egy középkorú nő.

-Igen, ruhát szeretnénk.-mondtam Youngira nézve.

-Milyen ruhára gondoltak? Abroncsos, alaktartó, vagy esetleg ejtett vállú. Vagy van még egyszerű abroncs nélküli szoknyás is.-vezetett körbe a ruharengetegben minket.

-Szerintem legyen minél egyszerűbb.-nézett rám Youngi.

-Azok erre vannak.-mutatott az egyik sorra.

-Ez?-emelt le a fogasról egy ruhát.

-Vagy legyen ez?-emelt le egy másikat.

-Ez tetszik.-fogta meg az anyagát.

-Felpróbálja Kisasszony?-kérdezte mosolyogva.

-Persze.-ment be a próbafülkébe.

-Tádá!-lépett ki pár perc múlva.

-Wow, Young Jae-sshi!-lépett közelebb hozzám.

-Gyönyörű vagy!-suttogtam a fülébe.

-Tetszem?-mosolygott.

-Ez kérdés?-pöcköltem orron. Maga a ruha egy felső részből, és egy alsó részből állt. A felső rész csipkés volt, pánt nélküli, ejtett vállú. Eléggé merev volt, testhezálló. A derekától pedig elkezdett szélesedni a ruha. A szoknya rész egy gyönyörűen fénylő anyagból volt. Nem volt benne abroncs, így csak elhullott a földre.

-Nagyon csinos Kisasszony! Óhajtanak megnézni másik ruhát is, vagy ez jó lesz?-mosolygott.

-Ez jó lesz.-bólintott. Gyorsan visszaöltözött, majd kifizettük a ruhát. A wedding hallhoz szállítják, ugyanis az előkészületek is ott zajlanak majd. Ez volt az utolsó dolog amit el kellett intéznünk. Holnap lesz az esküvői főpróba, ahol elmondanak mindent, hogy mi mikor következik majd. Már mind a ketten nagyon izgatottak voltunk egész este, de ez még hadján. A fiúk is izgatottak voltak az esküvő miatt, főleg Wonho, hiszen ő a tanúm. Youngi tanúja Young Si-ja, így én beválasztottam Wonhot, hogy ők is boldogok legyenek.

-Rendben, akkor itt kell majd állniuk.-mutatott a nekünk kijelölt helyre a segítő.

-Ide pedig a két tanú. A vőlegényé ide, a menyasszonyé pedig a másik oldalra.-mutogatott. Eljátszottuk a jeleneteket szöveg nélkül, hogy tudjuk mi mikor lesz.

-Most először majd a menyasszony tanúja jöjjön, majd mikor végzett akkor a vőlegény tanúja jöjjön ki.-utasította a nő a tanúinkat.

-Jaj, Hoseok-ah!-nevettük el magunkat, mikor egy jó nagyot esett Wonho a szőnyegben.

-Eltávolíttassuk innen a szőnyeget?-szólt mosolyogva a megbízott dolgozó.

-Mit mondasz Wonho?-köhintettem egyet.

-Vigyék…-állt fel.

-De jól vagy Hoseok Oppa?-mosolygott Youngi.

Két nappal az esküvői próba után a fiúkkal szokásosan bementünk dolgozni. A próbateremben a Sungbae fogadott minket.

-Jó napot!-hajlongtunk egyesével.

-Fiúk, eredjetek pakolni! Holnap reggel indulunk a busani koncertre. Mivel múltkor lemondták most akarják megtartani. Holnapután koncert, aztán jövünk is.-tapsolt egyet.

-Sungbae!-állítottam meg.

-Igen?-fordult vissza értetlenül.

-Nekem három nap múlva esküvőm van.-mondtam el a ”panaszomat”.

-Addigra visszaérünk!-legyintett, majd elment.

Otthon idegesen vártam, hogy Young Jae-sshi hazaérjen a munkából. Egy tollat forgattam az asztalon, mikor meghallottam az ajtó hangját. Az asztalnál maradtam, csak a fejemmel néztem a bejárat felé.

-Sziasztok!-tette rá a kulcstartóra a kulcsait, majd belépett a lakótérbe.

-Szia!-köszönt mindenki. Hallottam, hogy Jooheon suttog valamit, de nem tudtam pontosan kivenni, hogy mit.

-Kihyun.-ült le mellém az egyik székre.

-Ne haragudj!-néztem rá.

-Miért kéne haragudnom rád?-mosolyogva a kezemre tette a kezét, majd a hüvelykujjával elkezdte simogatni a kézfejem.

-El kell mennem holnap Busanba…-sziszegtem.

-Akkor ezért pakolnak a fiúk.

-A Sungbae szerint az esküvőre már itthon leszünk.-kerestem valami támpontot a szemeiben.

-Kihyun, menj nyugodtan. Az esküvő után annyit leszünk együtt, hogy meg is unjuk egymást, szóval menj csak.-mondta aranyosan.

-Youngi…-húztam magamhoz.

-Téged soha nem lehet megunni.-suttogtam a hajába.

-Segítsek pakolni?-vigyorgott.

-Nos, egyedül nem menne.-gondolkodtam el. Másnap reggel mikor felkeltem Young Jae-ja még aludt. Nem akartam felkelteni azért, hogy elbúcsúzzunk. Nem azért, mert nem akartam tőle elköszönni, hanem azért, mert önző módon meg akartam magam kímélni attól, hogy el kelljen engednem a kezét. Felültem, majd egy apró csókot adtam a szájára. Egy kósza tincset elsodortam az arcából, majd végigsimítottam a hosszú haját.

-Sietek.-távolodtam el tőle.

Miután mind kiszálltunk a koncertnek otthont adó épület előtt rögtön felkerestük a már tegnap este elinduló Sungbaet. Körbejártuk a földszintet, de nem találtunk semmit. Az első emeleten végre megtaláltuk a főnökurat.

Este a szállodai szobában viccelődtünk Minhyukkal, majd úgy döntöttünk, hogy felhívjuk Youngit.

-Szia!-integettünk a kamerába.

-Sziasztok!-intett ő is.

-Hol vagy most?-kérdeztem aggodalmasan, mivel elég sötét volt a kép.

-Most megyek haza.-jelentette ki, majd megfordította a kamerát, hogy lássuk hol van épp.

-Ilyenkor?-kérdezte Minhyuk.

-Céges party volt. A Sungbae mindenkit elvárt rá.

-Megjöttem.-lépett be anyámék házába, ugyanis a dormunk zárva tart addig míg nem vagyunk ott.

-Youngi…-mondtam mikor Minhyuk elment tusolni.

-Igen?-mosolygott.

-Már csak két nap és a feleségem leszel.-az ágyon feküdtem, a kamerát pedig az égnek emeltem.

-Te pedig két nap múlva a férjem.-nevetett.

-Szeretném ha itt lennél mellettem. Itt feküdnél mellettem és lassan szuszognál hozzám bújva.-ábrándoztam.

Miután Minhyuk lefeküdt aludni én is elmentem tusolni. Másnap délelőtt elpróbáltunk mindent a koncert előtt. A busani színpad nem valami nagy, de nem is kicsi azért. Mi elférünk rajta, és ez a lényeg. Délben elmentünk ebédelni, majd beültünk a sminkbe. A fodrászok és sminkesek fél óráig dolgoztak rajtam és Minhyukon, mivel nekünk ugyan az a két lány csinált mindent. Felléptünk az emelvényre, majd a sok-sok világító lightstick fénye önbizalmat adott, és elénekeltük az új comeback számokat. A nézők sikítoztak, kiabálták a szöveget. -Köszönjük Busan!-kiabálta feltartott kézzel Minhyuk, majd leléptünk a színpadról. Teljesen kimerülten vetettem le magam az egyik székre.

-Ez fárasztó volt.-ült le mellém Shownu.

Reggel mindenki fáradtan pakolta be a csomagját az autóba.

-Indulhatunk?-kérdezte a sofőr, majd beindította a motort. Elindultunk vissza Szöulba.

-Fiúk, szerintem valamit otthagytunk. Hiányérzetem van…-vakartam a fejem.

-Nyugi, mindent kétszer néztünk át.-veregette meg a hátam Minhyuk. Hiába próbált megnyugtatni, ez a hiányérzet bennem maradt.  Az úton egész végig énekeltünk.

-Most jön Wonho szólója!-tapsolt Jooheon, majd hátranézett Wonho ülésére.

-Hol van Wontokki?-kérdezte Shownu.

-Kihyun, igazad volt. Wonhot hagytuk ott.-nézett rám Hyungwon.

-Elnézést, vissza tudnánk fordulni. Otthagytuk az egyik tagot.-szólt oda Shownu a sofőrnek.

-Ott ül!-mutatott ki az ablakon I.M.

Mikor Wonho meglátott minket csak jogosan felmutatta a középső ujját, majd duzzogva beült a helyére.

-Hogy hagyhattatok itt?-tette karba a kezeit.

-Bocsi.-mondtuk egyszerre.

-Kihyun mondta, hogy valamit otthagytunk, de nem tudta, hogy mit...mi meg csak lenyugtattuk, hogy mindent megnéztünk.

-Ja, ez jól esik, legalább hiányérzete volt.-durcázott tovább.

~Kim Young Jae szemszöge~

-Kihyun!-öleltem meg mikor belépett a ház ajtaján.

-Szia Picim!-adott egy puszit.

-Holnap, holnap az enyém leszel véglegesen.-emelt el a földtől.

-Ah, tényleg?-suttogtam a fülébe.

-Tényleg.-bólintott, majd megcsókolt. Elkezdett tolni.

-Kihyun…-motyogtam.

-A szüleid…-folytattam.

-De perverz vagy, semmi felnőttesre nem  gondoltam…-mosolygott rosszfiúsan.

-Aha, persze.-adtam neki egy puszit az arcára. Magamhoz szorítottam, majd nagy lélegzetvételekkel szívtam magamba az illatát.

~Július 22.~

-Sun Hee-ja!-kiabáltam az éppen a ruhám cipzárját felhúzó lányra, mivel odacsípte a bőröm.

-Bocsi, izgulok…-húzta fel normálisan a ruhám.

-Unnie!-szaladtak be az ajtón a lányok. Sorjában Young Si-ja, majd Min Ra-ja, utolsóképp pedig Doh Rin-ah, aki az utóbbi időben elég aktív volt tanácskérés terén, így őt is jobban megismerhettem. Min aranyosan mosolyogtak és igyekeztek nem visítozva ugrándozni körülöttem.

-Unnie, pár órán belül feleség leszel!-fakadt ki mégis a húgom.

-Jobban izgultok mint én.-nevettem, hogy elfedjem, hogy valójában nálam jobban nem izgulhat senki ma. Még Kihyun sem…

-Min Ra-ja, kérlek!-biccentett felé Sun Hee-sshi.

-Igen Unnie?

-Elmennél a vőlegényért…-köhintett.

-Persze, persze, sietek!-szaladt, pont neki az üvegajtónak.

-Jól va…-kezdtem bele, de mire befejeztem volna felkelt és szaladt tovább.

-Idióta…-rázta a fejét Doh Rin-ah.

-Amint megérkezik a vőlegény indulhatunk i.-lépett mellém a szervezőnő.

-Young Jae, kislányom!-lépett be az anyám és Kihyun anyja.

-Omma!-öleltem magamhoz vigyázva a hajamra.

-Gyönyörű vagy!-mért végig, miközben a kezem szorongatta.

-Young Jae.-lépett mellém Kihyun anyja is.

-Szeretném ha boldogok lennétek.-mosolygott.

-Nem is tudja, hogy mennyire örülök annak, hogy maga az anyósom.-ölelt magához erre a mondatra. Az ajtónak támaszkodva karbatett kézzel vigyorgott Kihyun és nézte, hogy milyen sokáig nem enged el az anyja.

-Ah, a vőlegény.-vette észre anyám a még mindig az ajtóban ácsorgó fiút.

-Jóváhagyod a menyasszonyt?-kérdezte ugrándozva Doh Rin-ah.

-A menyasszonyom telejesen rendben van, maximum a ruhát bírálnám. De azon sem látok semmit sem.-nevetett.

-Na de haladjunk!-kezdte el tolni a kijárat felé Kihyunt az anyja. Mi szépen lassan mentünk utánuk.

-Fiam, ne feledd mit mondott apád. Csak egy valakit szerethetsz igazán, ha azt elveszíted többé nem tudsz majd úgy szeretni. Ne feledd!-mondogatta a terem felé tartva a fiának. A terem előtti ajtónál álltunk meg, míg a minket kísérő lányok, illetve szülők beszivárogtak a helyükre. Mintha kiesett volna az idő, lassan belépkedtünk a már minket váró nő elé és hirtelen már azon kaptam magam, hogy a ceremóniamester csak beszél és beszél. A kezünket végig az asztalon kellett tartanunk, össze volt kötve egy szalaggal.

A beszéd alatt halk zene szólt, a mikrofon mögött pedig egy erre a célra felkért lány várakozott. Végre elérkezett az az egy mondat amit mindenki várt. Hátranéztem a minket figyelő vendégekre, akik közt volt aki feszülten figyelt, volt aki sírt, volt aki evett és volt aki csak büszkén mosolygott.

-Yoo Kihyun, akarja e feleségéül a maga mellett ülő Kim Young Jaet?-nézett Kihyunra a nő.

-Igen, akarom.-mondta határozottan, majd felém fordította a fejét.

-Kim Young Jae, elfogadja e férjéül a maga mellett ülő Yoo Kihyunt?-nézett ezúttal rám a nő.

-Igen, akarom.-mosolyogtam mikor kimondtam ezt a két egyszerű szót. Felálltunk , majd az énekes lány elkezdett énekelni. Mind a ketten rávéstük a nevünk a papírra, majd a tanúink is aláírták az okmányt. Mindenkihez odamentünk, vagy épp ők kerestek fel minket. Minden vendégünk sok boldogságot kívánt, sőt a bátrabbak még csókot is kértek, bár ez Koreában nem szokás.

-Omma, Young Ho Oppa végül nem jött el?-kérdeztem szomorúan.

-Nem Kislányom, azt mondta, hogy ő nem vesz részt életed legnagyobb baklövésében.-rázta a fejét apám. Kihyun kezét fogtam, egy kicsit erősebben szorítottam mint eddig.

-Ah, elkéstem?-állt meg az ajtóban Young ho-sshi.

-Oppa!-néztem felé mosolyogva.

-Miért mosolyogsz?-állt meg előttem pár centire. Ijesztő volt, megijedtem a saját bátyámtól.

-Megtetted, mondtam, hogy ne tedd, és még képes vagy rám mosolyogni?-kiabálta.

-Young Ho-sshi!-szólt rá Kihyun jelzésképp.

-Te engem ne csitítgass!-mutatott rá a mellettem álló fiúra.

-Megmondtam, hogy nem fogom nézni, hogy ezzel vagy…-szegezte újra rám a tekintetét.

-Fiam, elég!-próbálta leállítani anyám.

-Omma! Eressz!-húzta ki a kezét anyánk karjai közül.

-Milyen Omma? Soha nem voltál az anyám...előbb születtem, mint, hogy ti házasok lettetek volna. Te sohasem szerettél, csak a lányaid. Most sem őket próbálod eltiltani ezektől a semmirekellőktől, hanem engem csitítgatsz. Engem, aki az állítólagos húgaimat védem.-kiabálta. Az egész terem minket figyelt.

-Young Ho Oppa!-nyúltam felé, mire megemelte a kezét.

-Ezt tudod csak? Megütni a saját húgodat?-kérdezte fennhangon Wonho, aki időközben odaért segíteni.

-Na megjött a másik idióta.-nevetett gúnyosan.

Wonho Kihyun felé nézett, majd egy pillanatra ránézett, aztán vissza az előttem álló fiúra. Kihyun óvatosan arrébb húzott, majd visszaszaladt Wonhohoz. Young Ho-sshi elkezdte tolni Wonhot, majd el is kezdett kapadozni a karjaival, hogy eltalálja a fiút.

-Állj!-állt be közéjük Young Si-ja. Wonho amint meglátta a lányt leállt, a bátyánk pedig csak szépen lassan közelített felé.

-El az útból, van egy kis elintéznivalóm azzal ott.-biccentett Wonho felé.

-Nem.-makacsolta meg magát meggondolatlanul a húgom. Young Ho-sshi egyszerűen arrébb lökte, majd Young Si-ja nekiesett az asztalnak, ami vele együtt borult. A bútoron található üvegek mind széttörtek, Young Si Dongsaeng pedig pont beleesett az egyik ilyen üvegbe. A fehér terítő gyorsan szívta magába a vörös színt. Ekkor érkezett vissza a pincérnő a biztonságiakkal. Young Ho-sshit kér férfinek kellett elvinni, mivel részegen még kezelhetetlenebb. Wonho, Kihyun és én mind a húgomhoz siettünk. A vendégek, a szüleink mind lefagyva álltak, senki sem szólalt meg. Egyik pillanatban a terem másik végében néhány jót bulizó pityókás férfi pezsgőt bontott.

-Mi van? Buli van!-kiabálták.

-Igen, buli van!-ugrott fel Young Si-ja mit sem törődve a vérző kezével.

-Csend!-néztünk rá mindannyian.

Miután le lett kezelve Dongsaeng keze mindenki kezdett feloldódni. Mi Kihyunnal folytattuk a vendégek körbejárását.A svédasztaloknál találtuk a legtöbb embert. Épp békésen sétálgattunk ,mikor kénytelen voltam megkapaszkodni Kihyunban, mivel valaki meghúzta a fátylam.

-Ah, ah, ah. A fátylam.-fordultam hátra.

-Min Ra-ja.-nevettem mikor megláttam a kitört sarkát. Ebben a pillanatban a helyzete elég instabil lett újra, és majdnem hátra esett. De csak majdnem. Valaki elkapta.

-Jól vagy?-nézte a karján támaszkodó lányt Suga.

-Öm…-nézett fel.

-Igen.-pirult el egy picit.

-Valami baj van?-mosolygott olyan sugásan.

-Nem, nincs.-rázta a fejét.

-Merre ülsz, elkísérlek.-nézett a lány cipőjére.

-Köszi.nézte Min Ra Dongsaeng is a földet. Mi Kihyunnal csak mosolyogtunk egymásra a jelenet láttán. Továbbmentünk, ahol épp a civakodó Hyungwonékkal találkoztunk.

-Vidd csak, tied!-mutatott az utolsó húsra Hyungwon.

-Nem, nekem nem kell, vigyed.

-De mikor ideértem épp ki akartad venni.-rázta a fejét.

-Az akkor volt, vigyed!-makacskodott Doh Rin Dongsaeng.

-Elég már, tied!-rakta a lány tányérjára a húst, majd elsétált a salátákhoz.

-Ezek soha nem bírják ki, hogy ne szívják egymás vérét.-rázta a fejét Kihyun.

Egy-két óráig táncolt majdnem mindenki. Azért mondom, hogy majdnem mindenki, mert az időseken kívül a sarokban ült még Min Ra-ja és Suga valami fülessel a fülükön. Látszott rajtuk, hogy valami pörgősebb zenét hallgatnak, mivel nem épp az általunk hallgatott zene ütemére mozgott a buksijuk. Megütögettem Kihyun vállát, mire ő is odanézett.

-Ezek meg?-kezdte el mutogatni a fiúknak is őket.

-A kis számkivetettek.-szórakozott a kezeivel I.M.

-Azt báránynak mondják, fekete báránynak.-helyesbített Wonho karbatett kezekkel.

-Akkor az…-legyintett.

-Mrs. Yoo.-állt meg mellettem az egyik alkalmazott.

-Mrs. Yoo.-ütögette meg a vállam.

-Oh, elnézést, ezt még nem sikerült megszoknom.-nevettem kínosan.

-A csokor…-köhintett jelezvén, hogy azt még el kéne dobnom. Miután az alkalmazottak összeszedtek mindenkit aki alkalmas volt a csokor eldobására felálltam a nekem kiszabott helyre és hátradobtam a csokrot. Megfordultam, hogy lássam, hogy kié lesz a csokrom. Young Si-ja épp egy kislánnyal csevegett. Észre sem vette, hogy eldobtam a csokrot, és az pont fejbe találta. Mikor visszapattant a fejéről a csokor hihetetlen reflexeinek köszönhetően sikerült felszednie a földről a csokrot. Mindenki tapsolni kezdett, én pedig gondoltam odamegyek megnézni ezt a szerencsétlent.

-Nahát Young Si-ja, te kaptad el a csokrot.-állt meg mellette nevetve Wonho.

-És ez itt Koreában mit is jelent?-nézte a csokrot.

-Hát te mész legközelebb férjhez.-mosolygott a szeme sarkából a húgomat nézve.

-Khm..khm..-köszörültem meg a torkom.

-Unnie!-lépett oda hozzám Young Si-ja.

-Jól vagy te bolond?-kérdeztem kuncogva.

-Jól.-kezdett el nevetni ő is.

Nem sokkal később ismét mindenki elfoglalta a táncparkettet. Én Kihyunnal táncoltam, Young Si-ja Appával, Omma pedig elkapta Minhyukot.

-Bocsánat!-kért bocsánatot apámtól Minhyuk, mivel rálépett a lábára. Appa nem sokkal később ki is állt. Young Si Dongsaeng is indult volna a helyére, mikor Wonho megállította.

-Hova, hova?-kérdezte mosolyogva.

-A helye…-hallgatott el, mikor a mi drága Hoseokunk beállította magukat a kezdőpozícióba.

-Olyan aranyosak!-döntöttem a fejem Kihyun vállára.

Már két táncot végiglassúztunk, mikor arra lettem figyelmes, hogy Wonho és Young Si-ja megálltak. Wonho szó nélkül megfogta a húgom állát, majd felemelte, hogy Young Si Hobae pont a szemébe nézhessen. Lassan hozzányomta a száját a húgoméhoz, akit látszólag meglepett a dolog, mivel a szemei kétszeresére nőttek. Hoseok-ah kezei Youngi Si-ja arcára csúsztak. Eltávolodott, majd hosszú percekig mosolyogva bámulta az előtte álló lányt.

-Youngi!-nézett oldalra Kihyun, hogy lásson engem. Felé fordítottam a fejem.

-Mindenki csókolózik ma, csak én nem adtam neked csókot, csak pici puszikat.-nevetett.

-Értelek.-dörgöltem a fejem a vállába. Mikor felemeltem a fejem elnevettem magam.

-Mi az, ez nem vicces!-fordult meg, hogy ő is lássa mi van. A sarokban ott ültek még mindig a mi kis különceink. Éppen azt a jelenetet kaptuk el, mikor Suga a magasba emelt valami számunkra kivehetetlent, amit Min Ra Hobae ki akart szedni a kezéből. Elkezdett ugrálni, de nem érte el. Addig ugrált, hogy bevágta a lábát és egyenesen ráesett Sugára. Székestől borultak el.

-Megvan!-vette ki a teljesen lefagyott fiú kezéből azt a valamit.

-Héhéhé!-kezdték el tovább piszkálni egymást azért a vacakért. Végül Min Ra-ja kezében maradt az a fekete valami.

Egymás mellett ültek tovább, mintha semmi sem történt volna. Aztán Suga megszólalt, legalábbis mozgott a szája. Min Ra Hobae meglepődött feje lassan mosolygóssá vált, aztán picit el is pirult. Suga a füle mögé tűrt egy tincset, majd egy gyors mozdultattal magához húzta. Suga pont elállta a képet, így nem láttam Min Ra Dongsaeng reakcióját, de valahogy el tudtam képzelni. Yoongi Oppa beletúrt a lány hajába, majd lassan befejezte a jelenetet.

Kicsivel később I.M leültetett a táncparkett közepére, majd odaállt a fiúkhoz.

-Youngi!-szólt bele a mikrofonba Kihyun.

-Amióta megismertelek bennem volt a gondolat, hogy egy ilyet készítsek neked. Szerencsére voltak segítségeim az elkészítésében.-nézett Sugára és Wonhora.

-Reméljük tetszeni fog!-szólt bele a saját mikrofonjába Wonho, Suga pedig csak bólogatott.

A hófehér falra kivetítettek egy videót. Az első kép ami megjelent az az üzenet volt, amit a fanmeetingen írtam, hogy megköszönjem, hogy megvédett. Aztán temérdek mennyiségű kisebb videó volt, mindegyik dátumozva. Kihyun minden nap leült és egy kis cetlire leírt valamit, valamit ami velünk kapcsolatos. A kis videókat a közös képeinkkel kötötték össze.

A műsorszám közben a fiúk a Kihyun által írt White Girlt énekelték, melynek a szövege néha megjelent a videóban.