11. Fejezet

 

Kettő az egyben

~Yoo Kihyun szemszöge~

-Szia Picim!-motyogtam miközben elemeltem a földtől.

-Ennyire hiányoztam?-adtam neki egy puszit.

-Kihyun…-szinte nevettek a szemei.

-Terhes vagyok.

-Mi?

-Gyerekünk lesz.-ugrándozott.

-Youngi!-húztam magamhoz, hogy adjak neki egy csókot.

-Ezért voltál rosszul?-fogtam kezeim közé az arcát.

-Uhum…-bólogatott lomhán.

-El sem hiszem.-csodálkoztam még mindig.

-Akkor mostantól még jobban vigyáznom kell rád.-kaptam fel. Hirtelen mozdulattal nyúltam a lábai alá, majd felemeltem. A kanapéhoz sétáltam vele, majd leeresztettem. Felé hajoltam, majd adtam egy apró csókot az ajkaira.

-Imádlak!-ültem le mellé. Megnéztünk egy filmet, ami épp ment a tévében.

-Nem hiszem el, ezt a bolondot!-szidta le a férfi főszereplőt.

-Elszalasztotta, megint…-döntötte nekem a fejét.

-Youngi...mióta tudod?-néztem rá.

-Amióta orvosnál voltam, azóta. Mivel tegnap nem jöttél haza, csak hajnalban, így nem tudtam elmondani.-nézett a szemembe.

-És azt lehet tudni, hogy hány hetes terhes vagy?-kérdeztem mosolyogva.

-Három hetes.-bújt a karom alá.

-Ah, akkor még várnunk kell, hogy megtudjuk a baba nemét.-sóhajtottam.

-De ezek szerint nem mondta el, büszke vagyok rá.-kuncogta.

-Ki? Mi?

-Az orvos után találkoztam Wonhoval, ő is a kávézóban vásárolt, meg én is.-mondta egyszerűen.

-Akkor azért mosolygott folyton rám mint egy idióta.-eszméltem rá a tetteire.

A film végét követően Youngi elment főzni, én pedig tusolni. A forró víz szinte égette a bőröm, de olyan jóleső érzés volt. Nem fájt, csak megborzongtatott. Elzártam a csapot, de a vízcseppek még mindig szaladgáltak az arcomon. Akár a könnyek, úgy futottak versenyt a bőrömön, majd nagy sietve rohantak a halálba. Egy kis csobbanással megszűntek létezni. Beletúrtam vizes hajamba, majd ujjaimat fésűképp használva húztam végig a kezem a hajamon. Letöröltem az arcom, majd kiléptem a tusolóból. Felöltöztem, majd kiléptem a fürdőből. A konyhában Young Jae-sshi még bőszen kavargatta a vacsorát. Odaléptem mögé, majd átöleltem. Az állam a vállán pihentettem. A kezemmel átöleltem a derekát, majd az egyik kezemmel megsimogattam a hasát.

-Jó apa leszel.-suttogta.

-Biztos?-kételkedtem magamban.

-Tudom.-zárta el a tűzhelyet. Felém fordult, majd a szemeimet fürkészte.

-Te viszont remek anya leszel, ezt már bizonyítottad.

-Nem vagyok még ehhez fiatal?-kezdett el kételkedni ő is.

-Tudod mit?-emeltem fel az állát.

-Mi együtt leszünk remek szülők. Tudom, hogy remekül fog menni.-mosolyogtam valamivel több bizalommal magunk iránt.

-És azt is tudom, hogy olyan szép kislány lesz mint te.-simogattam a hasát.

-Nem, szerintem fiú lesz. Olyan helyes lesz mint te.-kuncogott.

-Ah, az én verzióm sokkal jobb.-szóltam az érdekeimért.

-Na, az enyém is jó.-csapott a vállamra.

-Tudod mi lenne a legjobb?-húztam fel a szemöldököm.

-Huh?-kapta fel a fejét.

-Ha itt…-böktem a hasára.

-Többen lennének.

-Ikrek?-nézett a hasára.

A vacsorát el is felejtve felkaptam, majd felvittem a lépcsőn. Az utolsó fokon leraktam, így magasabb lett nálam.

-Kihyun...remélem tudod, hogy pár hónap múlva már nem fogsz ilyen könnyen emelgetni.-túrt nevetve a hajamba.

-Kim Young Jae-sshi…-néztem fel rá.

-Ő ott bent.-néztem a hasára.

-Ő ott bent a mi gyerekünk. Tudod, édes teher.-kaptam fel.

-Most pedig kihasználom azt az időt ameddig még megtehetem.-nyomtam a szám az övéhez mialatt tartottam a levegőben. Az egyik lábammal berúgtam az ajtót, majd szépen lassan leeresztettem a földre. A kezeit lecsúsztatta a nyakamból, már csak a csuklóját pihentette a vállamon. Azok is ereszkedni kezdtek, így odakaptam. Kissé meglepődött szeme mosolyt csalt az arcomra.

A paplanra lapítottam, majd az ujjaim övéi közé fúrtam.

-Kihyun…-nézett az összefont ujjainkra.

-Mondanom kell még valamit.-nyelt egy nagyot.

-Megijesztesz.-tettem a tenyerem az arcára. Egy hideg könnycsepp ért a kezemhez.

-Young Jae-ja!-töröltem le félve a könnyeit.

-Itt volt, keresett téged.-szegezte rám hatalmasra nyílt szemeit.

-Ki?-kezdtem egyre jobban félni.

-Il…-kezdett bele.

-Mit akart?-vágtam bele a szavába. Szó nélkül hozzám bújt, majd csendben vette a levegőt.

-Oké, akkor majd máskor megtudom.-adtam egy puszit a fejére. Tudtam, hogy mindig is nehéz volt neki elviselni azt a lányt. A tettei, a folyamatos piszkálódásai, az apja. Minden ami vele kapcsolatos. Ettől a lánytól csak rosszat kapott.

-Mindig amikor meghallom a nevét az jut eszembe amikor az apja elrabolja Young Si-jat, azért, hogy engem bántson. Young Si-ja is miattam szenvedte végig azt az egészet.-motyogta a mellkasomnak támasztva a homlokát.

-Mikor hiszed már el, hogy nem tehetsz semmiről.-magam felé fordítottam a fejét, majd kutakodtam bánatos szemeiben.

-Nem vagy hibás!-mosolyogtam rá jelezve az igazamat. Egy keserű mosoly kúszott az arcára.

Nem sokra rá elaludt. Háttal volt nekem. Én odasimultam hozzá és átkaroltam a derekát. A fehér hálóruhája mint valami angyal, úgy simogatta a bőröm. Finom illata teljesen elkábított, álomba ringatott.

Reggel hamarabb keltem nála. Elmentem a fürdőbe, majd mikor visszatértem a szobába még mindig békésen aludt. Az oldalára volt fordulva, kezét a kihűlt helyemen pihentette. Odaléptem mellé, majd betakartam.

-Bocsánat, nem akartam!-néztem rá sajnálkozva, mikor kipattantak a szemei az érintésemre.

-Semmi baj, úgyis mennem kell dolgozni.-nyitogatta szemeit.

~Egy órával később~

-Fiúk!-tártam ki a próbaterem ajtaját.

-Ah, bocsánat!-hajlongtam kínomban.

-Bocsánat!-zártam be lesütött szemekkel a Sistar próbatermének ajtaját.

-Fiúk!-nyitottam be az igazi termünkbe.

-Ah Hyung!-állt fel I.M.

-Helló Kihyun!-köszöntek a többiek is.

-Kihyun, tudod?-nézett rám mosolyogva Wonho.

-Egyre gondolunk.-jelentettem ki.

-Mi van?-értetlenkedett Hyungwon a remek mimikáját alkalmazva.

-Kihyun elmondja, ha akarja.

-Elmondod?-kérdezte Jooheon.

-Emlékeztek arra, hogy mondtam, hogy Young Jae-sshi rosszul volt?-néztem körbe.

-Remélem jobban van a kishúgunk!-tette hozzá Jooheon felemelt mutatóujjal.

-Elment orvoshoz és …

-Kiderült mi baja?-vágott közbe Minhyuk.

-Azért volt rosszul, mert Young Jae-ja a közös gyerekünket várja.-alig tudtam kimondani a mondatot izgalmamban. A fiúk arca először csodálkozást mutatott, majd egyre szélesebb vigyor ült az arcukra.

-Egy kisbaba?-tapsikolt Minhyuk.

-Egy kisbaba. A közös gyerekünk.

-Tehát Dongsaeng várandós?-tartotta még mindig tátva a száját Jooheon. Talán őt lepte meg legjobban a dolog.

-És Wonho ezt tudta?-csapta meg az említett fiú vállát Shownu.

-A hínárok mindent tudnak.-csipkelődött Hyungwon.

-Te még egy év után is ezzel a szöveggel viccelődsz? Visszamaradott vagy…-próbálkozott Wonho visszaadni amit kapott.

-Előbb tudta mint én.-vakartam a fejem.

-Munkára fiúk, munkára!-lépett be a Sungbae.

-Mi ez a mosoly, dolgozni vagyunk itt, nem viccelődni!

-Sungbae, van okunk ünnepelni.-szólalt fel Minhyuk.

-Kihyunnak gyereke lesz.-kiáltott Wonho.

-Ugyan, ne vicceljetek már!-legyintett.

-Ki a nő?-húzta fel a szemöldökét.

-Sungbae, a feleségem…-köszörültem meg a torkom.

-Ja, igen. Te vagy az aki sokat mulasztott.-mért végig.

-Hogy hívják?

-Miért érdekli?-kérdezte Shownu.

-Mert érdekel és kész.

-Kim Young Jae-sshi.-mondtam egyszerűen.

-Ah, emlékszem.-gondolkodott.

-Az a fiatal lány, aki a klipjeinket designolta.-bólogatott.

-Ah, most már világos, hogy miért utasította vissza az ajánlatom.-csapott a levegőbe.

-Milyen ajánlatot?-kérdeztem félve.

-Ah, még a MOM egyik konferenciáján tettem neki egy meghívást, de makacsul elutasított. Aztán pedig a Weekly Idol forgatásán bemutattad mint a barátnőd.-mutatott rám. Arca olyan volt, mintha haragudna.

-De most munkára!-csapta össze a kezeit.

-Igenis Sungbae!-mondtuk mind unottan. Nem a munkával volt a baj, hisz mind imádjuk ezt csinálni, azért jöttünk ide, hogy dolgozzunk, de… De egy ilyen beszélgetés után nem igen sikerül mosolyogva végigtáncolni négy órát.

-Szünet!-állt fel a székéből, majd semmi szó nélkül elhagyta a termet.

-Most azért nem mondott semmit, mert jók voltunk, vagy azért mert annyira rosszak?-néztünk egymásra.

-Szerintem jók voltunk!-vont vállat Shownu, majd belekortyolt a vizesflakonba.

-Emlékeztek a debütre?-lihegtem a sok tánc miatt. Alig kaptam levegőt…

-Persze, hogy emlékszem.-szólalt fel Minhyuk.

-Milyen jófej volt a Sungbae...mi változott?-tettem fel a költői kérdést.

-Már nem vagyunk kezdők Kihyun, az változott.-veregette meg a vállam Jooheon.

-Munkára!-jött vissza egy adag kávéval a kezében. Visszaült a székébe, majd végigmért minket.

-Kaptatok két perc pihenőt, újult erővel lehet folytatni. Dramarama.-nyomta meg a távirányítója egyik gombját, és már indult is a zene. Mi nem tehettünk mást, beálltunk a kezdőpozícióba. Még el sem kezdtünk táncolni, de már mindenki szaporán kapkodott a teremben elfogyó levegőért. A mellkasunk fel-le járt, egyre gyorsabban. A tánc még úgy ahogy ment, de az éneklés inkább valami fuldokló kiáltásnak hatott. Ki kellett volna énekelnem a magasabb hangokat, miközben helyezkedem a következő részhez, de nem tudtam. A hangom elcsuklott, levegőért kapkodtam. A torkomhoz kaptam. Köhögni kezdtem.

Térdre rogytam, a fejemben hallottam a zakatoló szívem, ami kétségbeesetten próbál pumpálni.

-Hyung!-térdel le mellém I.M.

Wonho kikapcsolta a zenét, majd ő is odasietett hozzám.

-Kihyun…-fogta meg a vállam.

-Jól vagyok, csak…-húztam le a kezem a torkomról.

-Tudom, hallottam a hangod.-bólogatott.

-Kihyun, nem elég, hogy mulasztasz, még hibázol is...nem vall rád.-rázta a fejét a székéből. Elkényelmesedve ült a rendesen kipárnázott székén, a kávéjának a maradékát iszogatta.

-Sungbae, mostmár elég lesz!-szólította meg Shownu.

-Tessék?-köpte vissza a kávét.

-Mit mondtál?-nézett Shownura.

-Azt mondtam, hogy állítsa le magát!-ismételte meg.

-Szemtelen kölyök! A főnököd vagyok, azt csinálok amit akarok, világos?-vágta a földre az italát.

-Hyung!-húztam meg a nadrágszárát mikor már épp nyitotta volna a száját.

-Értem már miért csaptak ki az előző ügynökségedtől.-nézett végig Shownun, majd kisétált a teremből.

-Huh, ez egyre rosszabb…-vakarta a fejét az eddig némán szemlélő Hyungwon.

-Ja, ki tudja mi lesz még itt.

Elmentünk ebédelni, majd visszamentünk a terembe, hogy a Sungbae előtt odaérjünk.

Mikor benyitott hozzánk mind tisztelettudóan meghajoltunk.

-Hoztam valakit!-lökte be az ajtón Young Jae-sshit.

-Behívattam dolgozni...végig fogja nézni a próbátokat, hátha akkor nem hibáztok annyit.-nézett a szemembe.

-Amennyiben valaki hibázik ez a kislány itt kap valamit…-bökte meg Youngi arcát.

-Őt hagyja ki ebből!-léptem közelebb, de a lépésemre csak jobban szorította a karját. Young Jae-ja mellkasa fel-le járt, gyorsan vert a szíve. A szemei elkerekedtek, és úgy nézett ránk.

-Sungbae, elmehetnék? El kellene intéznem egy sürgős ügyet!-kacsintott rám Wonho.

-Fél percet kapsz.

-Addig ti kezdhetitek!-leültette Youngit egy székre. Elindult a zene. Mindenki össze volt kavarodva, Wonho nélkül a koreográfia értelmetlen lett, nem tudtunk kihez igazodni az ő részeinél.

-Állj!-állította meg a Sungbaet Wonho.

-Maga meg mit csinál?-vonta kérdőre az igazgató.

-Teljesen megőrült? Engedje el, házas asszony!-utasította. Egy nagy sóhajtás közepette elengedte Youngi karját. Young Jae-sshi amint szabadult felpattant és odasietett hozzám.

-Ah, a maga felesége?-nézett rám az igazgatóúr.

-A Starshipnél nem tűrjük az erőszakot és a fenyegetést.-fordult vissza a Sungbae felé.

-Nem csináltam semmi szabálytalant. Az a nő csak itt ült.-nézett a magamhoz szorított lányra.

-Furcsa, én nem épp így láttam.-húzta fel a szemöldökét, majd előhúzott egy papírt.

-Ide kérem!-mutatott a lap aljára.

-Ez, ez...ezt nem teheti!-maradt tátva a szája.

-Miért nem tehetném?-rázta meg a papírt, majd egy tollat is előhúzott.

-A felmondása.-nyomta a Sungbae kezébe.

-Igazgatóúr!-esett térdre.

-Könyör…

-Nem ez az első panasz magára, másrészt nem tűrjük az erőszakot.

~Kim Young Jae szemszöge~

~Egy és fél hónappal később-október 5.~

-Kihyun, készen is vagyok!-sétáltam le a lépcsőn.

-Annyira izgulok!-fogta meg a kezem.

-Ma kiderül ki lakik odabenn.-simogatta meg a már kicsit domborodó hasamat.

Ma megyünk az első ultrahangra, illetve utána Kihyun szüleihez megyünk elújságolni a hírt, mivel még nem tudják, pont mint ahogy az én családom sem.

-Következő!-hallottuk a hangosbemondó hangját a váróban.

-Üdvözlöm Doktor!-hajoltunk meg mind a ketten.

-Viszont!-biccentett ő is.

-Kérem feküdjön fel ide! Maga pedig itt foglaljon helyet.-mutatta, hogy mit kell csinálnunk.

-Ah, gyönyörű kép!-mozgatta a gépet a hasamon. Nem láttam a képet, mert mögöttem volt, de Kihyun fejét elnézve elég furcsa lehetett.

-Szóval ő egy kisfiú.-csikizett ahogy mozgatta rajtam a ultrahangkészüléket.

-A kettes magzat pedig kislány.-mosolygott.

-Ikrek?-néztünk egymásra Kihyunnal.

-Igen, egy fiú és egy lány.-vette le a hasamról a gépet, majd lekapcsolt mindent.

-Gratulálok, mind a kettő egészségesnek látszik.-mondta az idős köpenyes.

-Kihyun!-karoltam bele a karjába.

-Igen?-fordult felém vigyorogva.

-Ketten lesznek, gondoltad volna?-simogattam meg a hasam, ami még nem mutatta terhesség jeleit, inkább csak hízásét. Olyan volt, mintha híztam volna pár kilót, ami részben igaz is volt.

-A szüleimhez ma menjünk, vagy holnap?-nézett fel a már sötétedő égboltra. Csak miután Kihyun hazaért a cégtől azután tudtunk eljönni az ultrahangra, ami több órás procedúra volt.

-Menjünk ma, ha nem megyünk tuti ők jönnek.-nyitotta ki már messziről az autót.

-Jaj Drágáim!-ölelt magához az anyósom.

-Olyan jól néz ki az én kicsi fiam!-mérte végig Kihyunt, aki még mindig az én kezem szorongatta.

-Appa?- nézett át az anyja válla felett.

-Kisfiam, még nem engedték haza a kórházból.-sóhajtott egy nagyot.

-De, az volt, hogy ma hazajöhet, nem?-néztem a szomorú asszonyra.

-Be is mentem érte, de azt mondták nem jöhet haza.- tette hozzá.

-Na de meséljetek! Megint nem jöttetek látogatóba.-leültünk a kanapéra.

-Hogy vagytok? Hogy mennek a próbák?-faggatózott mosolyogva.

-Remekül vagyunk és a próbák is szuperek.-tudta le izgatottan a kérdést.

-Olyan furcsák vagytok gyerekek.

-Ebben lehet valami…-néztem Kihyunra.

-Titkoltok valamit?

-Omma, nagymama leszel. Kétszeresen.-fogta meg az anyja kezét.

-Tessék?-nézett rám büszkén csillogó szemekkel.

-De, hogy-hogy kétszeresen?

-Ikrek lesznek. Egy fiú és egy lány.-fogtam meg a hasam.

-Kár, hogy az apád nincs itt.-paskolta meg Kihyun kézfejét.

-És mi lesz a nevük?-tért vissza a babákra.

-Ezen még nem nagyon gondolkodtunk.-találkozott a tekintetünk.

-Pedig itt az ideje!

Este, késő este értünk haza. Már vacsorázni sem ültünk le, csak mind a ketten letusoltunk majd elmentünk aludni. Reggel kivételesen hamarabb keltem mint ő, jóval hamarabb, mivel rosszul voltam.

-Young Jae-ja, jól vagy?-kérdezte mikor visszajöttem a fürdőből. Nem válaszoltam, csak visszabújtam a takaró alá.

-Ma sokáig bent kell majd maradnom.-adott egy puszit a homlokomra.

-Oké.-suttogtam.

-Bocsi, hogy felkeltettelek.-pillantottam rá, hogy lássam a reakcióját.

-Az ébresztett fel, hogy nem voltál itt...megszoktam, hogy ha kinyitom a szemem, akkor ott alszol mellettem.

Két óra múlva ismét kettesben maradtunk a házban Sunchaeval.

-Sunchae!-szóltam neki mikor megtöltöttem a tálját a reggelijével.

-Jó étvágyat pici!-simogattam meg apró fejét miközben fogaival zúzta a tápot.

Leültem az ágyra és a laptopomon dolgoztam. Amióta otthonról dolgozom, azóta e-mailban kapom meg az ügyeimet. Szerencsémre nem halmoztam a munkákat, mindennel gyorsan végeztem, így mostanra màr csak két munkám maradt, azok is félig készek.

-Gyere ki! Hallasz!?-dörömbölt valaki az ajtón. Lesétáltam a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót.

-Hát itt vagy!-sétált be az engedélyem nélkül.

-Bocsánat, de mi szél hozott?-kedveskedtem, hogy jelezzem nem érdekel a hangnem amiben beszél hozzám.

-Mi szél hozott? Nézzük csak…-gondolkodott.

-Nem elég, hogy elveszed a férjem, még a munkám és az apám is kell neked?-kiabálva a falnak lökött.

-Azt sem tudom miről beszélsz!-tettem a hasamhoz a kezeim, hogy védjem.

-Miről beszélek? Először Kihyun kellett neked, aztán kiderült, hogy azt az állást kaptad meg négy éve, amit én akartam. Most pedig az apám miattad ül! Te vagy az oka, hogy az apám börtönben van.-fejtette ki.

-Nem csináltam semmit!

-Mi az fáj a hasad?-nevetve ütött bele egyet.

-Mit csinálsz?-fogta le Kihyun.

-Takarodj! Ha mégegyszer a közelünkbe jössz esküszöm, hogy az apád mellé záratlak!-soha nem láttam még így kiabálni mint most. Szinte vízhangzott a házban a hangja.

-Ki…

-Azt mondtam, hogy takarodj!-mutatott az ajtóra. Fülét-farkát behúzva szaladt ki a kijáraton.

-Youngi!

-Hogy kerültél ide?-néztem fel rá.

-Itthon hagytam egy-két fontos iratot.

-Még szerencse.

-Hányszor ütött?-nézett a hasamra.

-Csak egyszer, csak akkor amikor te megérkeztél.-nyeltem nagyot.

-Várj, elmegyünk az orvoshoz.-vette elő a telefonját.

-Köszönöm!-hajlongott zavarában. Eléggé ideges volt, kapkodott.

-Kihyun, én vezetek!-ültem be a volán mögé.

-Már miért?-háborodott fel.

-Mert látszik rajtad, hogy mindjárt felrobbansz, azért!-fordítottam el a kulcsot.

-Kihyun nyugodj meg!-fogtam meg a kezét, mivel még mindig tiszta ideg volt, pedig már egy fél órája várakoztunk a rendelőben.

-Furcsa, hogy ezt pont te mondod.-szegezte rám a tekintetét.

-Tudom, hogy én sem vagyok nyugodt, de ha így látlak csak idegesebb leszek.

-Elnézést, maguk jelentkeztek sürgős ügyben?-lépett oda mellénk egy ápolónő.

-Igen.-állt fel Kihyun.

-Erre, kérem!-vezetett be minket a doktorhoz.

-Jó napot!-hajlongtunk.

-Üljenek le!-mutatott a székekre.

-Miért jöttek?

-Történt egy kisebb baleset.-fogtam a hasam.

-Pontosabban…

-Egy lány hasbavágott.-részleteztem.

-Ez baj lehet. Kérem!-mutatott az asztalra. Elvégzett néhány vizsgálatot. Kihyun még mindig tiszta ideg volt, szerintem ha elé került volna az a lány akkor nem tudta volna türtőztetni magát. Soha nem láttam még ilyennek.

-A kislány jól van, a kisfiú…-nézegette a képet.

-A kisfiú úgy látszik kapott egy pofont, de nem látom elváltozás jeleit. Ilyen korban még nincs kifejlődve az agy, illetve a testtájak, így fizikai és értelmi problémája sem lehet a magzatnak. Szerencséjük volt, viszont próbáljanak meg jobban vigyázni.-ült vissza a székébe.

-Meglesz, köszönjük, hogy szánt ránk időt!-hajolt meg Kihyun. A hangja már valamivel nyugodtabb volt, biztos megkönnyebbült, pont ahogy én is.

-Ígérj meg valamit!-emelte fel a mutatóujját.

-Igen?

-Soha többet nem nyitsz ajtót úgy, hogy nem nézted meg az ablakból, hogy ki az.-pöckölt orron.

-Ígérem.-bújtam mellé a kanapén.

-Viszont igaza van Ommanak.-adott egy puszit.

-Miben?-néztem rá.

-Abban, hogy el kéne gondolkodnunk a neveiken.-tette a tenyerét a hasamra. A hüvelykujjával simogatni kezdte.

-Van ötleted?-tettem a kezem az övére.

-Nincs.

-Akkor ketten vagyunk.-vigyorogtam.

A neten kezdtünk el böngészni a nevek közt.

-Ehhez mit szólsz?-mutatott az egyikre.

-Hee Min, ez tetszik.-helyezkedtem vissza a mellkasára.

-És a kisfiunk pedig lehetne…-kezdtem el gondolkodni.

-Hee…-kezdtem bele.

-Hee Suk!-böktünk rá egyszerre a névre a képernyőn. Összenevettünk.

-Yoo Hee Min és Yoo Hee Suk.-simogatta a hasam a neveiket mormolgatva.

-Ah, szia picim!-dögönyöztem meg a mellém kuporgó Sunchaet. Közben Kihyunnak el kellett menni telefonálni. Az előszobába sétált.

-Na Sunchae, elfoglaltad a helyem!-mondta nevetve.

-Kérem vissza!-nyúlt oda a kutyushoz. Sunchae feje a hasamon pihent, pont szemben Kihyunnal. Amint Kihyun felé nyúlt ugatni kezdett és beállt közénk. Ha Kihyun egy picit is közelített ugatott.

-Sunchae!-próbáltuk leállítani.

-A bátyáméknál is ezt csinálta.-rázta a fejét.

-A babák miatt van?-kérdeztem hangosan, hogy hallatszódjon az ugatástól. Csak egy biccentéssel válaszolt. A kezével a lépcső felé mutatott. Elindult, majd én is felkeltem és felmentem utána.

~Yoo Kihyun szemszöge~

-Sziasztok!-léptem be fáradtan a terembe.

-Na, mi volt az orvosnál? Egyáltalán mi történt?-rohant le Jooheon.

-Szerencsére mind a hárman jól vannak. Én már nem annyira…-sziszegtem.

-Mi történt?-ismételte el Jooheon.

-Mikor hazamentem a papírokért ott találtam Il Soo-jat. Ordítozott és egyszer hasba is vágta Youngit. Másodjára is megtette volna, ha nem állítom le.-éreztem, hogy ismét felmegy bennem a pumpa.

-Ez a nő egy idióta!-csapkodta a combját.

-Nekem mondod?-ültem le a székre.

-Sziasztok!-lépett be Wonho.

-Szia!-köszöntem neki közömbösen.

-Valaki ma bal lábbal kelt?-nevetett.

-Hínárkám, nem elég, hogy késel még pofátlan is vagy…-rázta a fejét Hyungwon.

-Most mit csináltam?-nézett nagy szemekkel.

-Ah, semmit!-legyintettem. Ebéd után elmentem találkozni Sugával. Mikor megláttam a tér másik oldalán elindultam felé. Nem volt egyedül.

-Oppa, köszönöm!-adott egy apró puszit a fiú arcára. Ha jól láttam Min Ra Hobae volt az.

-Megleptél.-mondta egy percre sem elfelejtve swag énjét.

-Szia Hörcsög!-intett nekem.

-Szia Yoongi!

-Én megyek!-szaladt el Min Ra-ja.

-Azt jól láttam, amit láttam?-mosolyogtam.

-Asszem igen.-láttam az arcán a meglepettséget.

-Alakul itt valami.-böktem oldalba.

-Hát…-vakargatta a fejét.

-Nem láttalak még ilyennek te macsó.

-Mellette nehéz is megtartani a kemény arcomat.

-Oh, érzem, hogy kezd felforrósodni a hangulat.-böktem meg ismét.

-Tudod, hogy azóta nem engedek közel magamhoz egy lányt sem.-szökött le a vigyor az arcáról. Odanyúlt ahova az előbb a puszit kapta, majd a kezére nézett.

-De ő más, igaz?

-Azt hittem soha nem fogom érteni amit mondasz, de mostmár minden amiről hadováltál nekem világos.-bólogatott.

-Mire vársz még?

-Jobban meg kell ismernem.

-Khm..-köszörültem meg a torkom.

-Az esküvőn már elég jól megismerted szerintem.-nevettem.

-Te, te azt honnan?

-Mindenki látta…-vontam vállat.

-Igazad van, elég jól ismerem. Tudom mit szeret.

-Téged?-tapsoltam egyet.

-Miért szeretne engem?-húzta fel a szemöldökét.

-Most rövid a memóriád, vagy csak kihagy az agyad Hyung?

-Ja, értelek.-húzta fel a maszkját.

-Mennem kell!-nézett az órájára. Visszatért a komoly Suga. Soha nem láttam még ilyennek, csak talán Hye Jin-sshi mellett.

-Oppa!-állított meg valaki a karomnál fogva.

-Ah, te meg?-néztem rá meglepetten.

-Mit keresel erre?

-Téged.

-Engem? Engem meg minek?

-Tudom, hogy hülye voltam és elhagytalak annak idején. Tudom, hogy az, hogy idol vagy nem akadály.-simogatta a kardigánom finom anyagát.

-Mit akarsz?-húztam ki a karom a kezei közül.

-El kell válnod.-jelentette ki komolyan.

-Már miért kéne? Semmi közöm hozzád.-indultam volna el, de újra megragadott.

-Kihyun nekem van egy fiam.

-Aha, szuper.-bólintottam.

-Nem értesz...nekem tőled van gyerekem.-mondta beszédhangnál kicsit hangosabban.

-Már, hogy lenne, mi nem is…-tiltakoztam.

-De én tudom, érzem, hogy ő a tiéd.-mutatott az autóra, amiből egy apró fel látszott ki.

-Csak érzed?-húztam fel a szemöldököm kételkedve,

-Mi csak két hétig jártunk, mivel elhagytál mikor idol lettem…

-Az nem számít, ő a tiéd, ezért el kell venned.-toporzékolt.

-Nem.

-Mi az, hogy nem? Ha beszélek azzal a nőcskével biztos megért engem.-bepattant a kocsiba, majd elhajtott.

-A csudába!-rúgtam bele egy kukába.

-Vedd fel, kérlek Youngi vedd fel a telefont!-nyomogattam idegesen a hívás gombot a mobilomon.

-Ki van kapcsolva?-kapta ki a kezemből a telefont Shownu, mikor már egy ideje gyötörtem a kijelzőt.

-Ettől nem fogja hamarabb felvenni.-kapcsolta ki a hívást.

-Amúgy Cha Bok-ah, hogy került megint Szöulba?-evett valami kivehetetlen valamit Wonho.

-Őszintén? Nem tudom, de vissza is mehetne…-sziszegtem el a mondat végét.

-Szerintem ebben ketten vagyunk.-ült le mellém Wonho.

-Hínár, telefon!-dobta oda neki a rezgő eszközt Hyungwon.

-Hallo?-szólt bele meglepetten.

-Mit akarsz?-nézett rám miközben hallgatta  a másik felet a vonal túloldalán.

-Az nem én voltam! Te is és én is tudjuk, sőt a többiek is tudják, hogy nem én tettem, hanem te!-kiáltott fel. Mindenki felkapta a fejét, és egymásra bámulva keresték a választ.

-Hagyj minket békén!-csapta le a telefont az asztalra.

-Mit akart?-szaladtam utána.

-Előhozta a volt barátnőm ügyét...azt akarja, hogy valljak a bíróságon.-támasztotta idegesen a falat.

-Nem egészen értelek.

-A volt barátnőm a debüt után két napra meghalt. A házába mentem érte, de csak ott feküdt véresen.-nyelt egy nagyot.

-Ő is ott volt, vagyis utánam érkezett meg. Ami viszont akkor is furcsa volt már, hogy ők nem is ismerték egymást, tehát nem tudtam mit keres a házban.

-Wonho, szerintem nem kell félned, az ügy már úgyis lezárt, bizonyíték hiányában nem indítják újra.-veregettem meg a vállát.

-De ha bemegyek vallani, akkor titeket békénhagy.-szólt utánam, mire visszafordultam.

-Olyan áron, hogy te ártatlanul börtönbe kerülsz Youngi és én sem szeretnénk boldogan élni. Ez a nő kevés ahhoz, hogy elengedjem Young Jae-sshit, főleg most.-mentem vissza a terembe. Türelmetlenül néztem az óramutatókat. Vártam, hogy teljen, vártam, hogy hazamehessek. Bevallom attól, hogy Wonhonak mondtam valamit, attól még nem biztos, hogy teljesen biztos vagyok benne. Youngi egy kisgyerekért bármikor bármit megtenne. Ráadásul mérges is lesz.

-Kihyun fuss! Mehetsz!-bökött meg nevetve Minhyuk.

-Sziasztok!-csuktam be az ajtót.

Egy szürke autó állt a házunk előtt. Leparkoltam, majd benyitottam az ajtón.

-Szia Kihyun!-fogadott mosolyogva Young Jae-ja.

-Szia! Ki van itt?-kérdeztem meg, mivel ebből a mosolyból nem épp azt szűrtem le amire számítottam.

-A titkárnőm és a kisfia.-húzott a nappali felé.

-Kihyun ő itt a titkárnőm. Ő pedig a férjem.-mutatott be minket vigyorogva.

-Képzeld egyedül neveli a kisfiát. Valami idióta elhagyta…-döntötte nekem a fejét, miután kikísérte őket.

-Miért jött?

-Hát látogatóba, de mi van veled? Egész végig olyan feszült voltál.-ijedt szemei belefúródtak a testembe. Arra késztettek, hogy mondjak el mindent, de végül nem tettem.

-Csak fáradt vagyok. Elmegyek lefeküdni.-álltam fel.

-Jóéjt!

-Te nem jössz?-néztem vissza rá.

-Nincs már dolgom, szóval mehetek.-állt fel ő is.

Elmentem letusolni miután Youngi végzett. A víz csobogása gondolkodásra ösztönzött.

-El kell mondanod neki…-biztattam magam.

Egy egyszerű rövidnadrágban léptem be a szobába, ez volt a pizsamám. Vettem egy nagy levegőt.

-Picim.-szólítottam meg.

-Beszélnünk kéne.-ültem le az ágyra. Felém fordult és mosolyogva várta, hogy mit akarok tőle.

Miről akarsz beszélni?-ásított egyet.

-A titkárnődről.

-Furcsa, de hallgatlak.-vont vállat.

-Azt mondta, hogy egy férfi elhagyta a gyerekével együtt, igaz?-kezdtem bele.

-Igen.

-Én ismerem azt a nőt, még régről. A debüt előtt a barátnőm volt, de csak két hétig. Amikor elmondtam neki, hogy debütálni fogok szakított és felszívódott. Tegnap pedig megjelent a gyerekkel akit láttál.-leálltam a meséléssel, vártam, hogy mond valamit.

-Ezt értsem úgy, hogy…-esett kétségbe.

-Én nem voltam vele úgy.-jelentettem ki határozottan.

-Akkor?

-Azt mondja enyém a gyerek, de az lehetetlen. Nem lehet az enyém, hisz együtt sem voltunk…-ismételgettem magam.

-Azt mondta, hogyha nem válok el tőled és veszem el őt, akkor kitálal neked.-magamhoz szorítottam.

-Kihyun, nagyon jól tudom, hogy soha nem hazudnál nekem. Tudom, hogy nem a tiéd az a pici, már csak egy okból is...kicsit sem hasonlít rád.-kuncogott.

-Annyira szeretlek te!-csókoltam meg.

~Kim Young Jae szemszöge~

Reggel furcsa módon nem találtam magam mellett Kihyunt, pedig ma később kellene csak bemennie. Fáradtan, szinte még csukott szemekkel léptem le a padlóra.

-Ah!-kiáltottunk mind a ketten egyszerre.

-Te meg mit…?-kérdeztem mikor már meg tudtam szólalni a sokktól.

-Ez jó kérdés.-nézett rám mosolyogva.

-Nem ütötted meg magad?-kérdezte miközben lemásztam róla.

-Nem, elég sokat tompítasz.-kuncogtam.

-Na várj csak, ha elkaplak!-tápászkodott fel ő is.

-De akkoris, mit kerestél a földön?-karoltam át a nyakát.

-Nem tudom, este még az ágyon aludtam el…-vont vállat, majd adott egy gyors puszit az arcomra.

-Reggelizzünk! Most én főzök.-húzott az ajtó felé.

-Addig én…

-Addig te pihensz.-fejezte be a mondatomat.

-Igenis Oppa!-szalutáltam, mire nevetni kezdett.

-Na együnk!-dörzsölte a markait.

-Picim felvennéd?-bökött a fejével a telefonja felé.

-Szi…

-Ah, Kihyun...megint hívott. Nem vagy itt, és most hívogat. Te ismered a fiúk közül legjobban. Kihyun, gyere be a céghez...nem bírom.- hadarta kétségbeesetten Wonho.

-Oppa, Young Jae vagyok.- “mutatkoztam” be.

-Pedig esküszöm Kihyun számát hívtam.

-Igen, ez Kihyun telefonja, csak épp főz.-néztem a lábas tartalmát kavargató fiúra.

-De Oppa, rendben vagy? Kicsit feszültnek tűnt a hangod.-érdeklődtem.

-Nincs…-sóhajtott.

-El szeretnéd mondani, vagy inkább megtartod magadnak?-kérdeztem segítségemet nyújtva.

-Ha lehet szóban…Meg amúgyis rég láttalak.-éreztem, hogy mosolyog.

-Oké.

-Young Jae-sshi!-jelezte Kihyun, hogy alkalmassá vált Wonho hívásának fogadására.

-Adom Kihyunt, szia Oppa!-köszöntem el.

-Szia Wonho!-köszönt bele.

-Ja, Youngi te ehetsz addig.-mutatott a tálra. Nekiálltam az evésnek.

-Picim mennem kell!-fejezte be Kihyun is a hívás után a reggelit.

-Ügyesen!-mutattam fel ökölbe szorított kezemet a levegőbe.

-Köszi!-adott egy puszit a fejtetőmre, majd szó szerint kirohant a házból.

-Sunchae!-szóltam a házban maradt egyetlen élőlénynek. Mint a villám olyan gyorsan és olyan erővel csapódott a lábamnak. Csúszós a parketta.

-Jó étvágyat!-simogattam meg a fejét, majd előkotortam a laptopom. Alig dolgoztam két órát abba kellett hagynom, mivel rosszul lettem. Hányingerem volt. Betudtam a babáknak, így csak tűrtem. Próbáltam tovább dolgozni, de nem ment, nem tudtam koncentrálni. A kis szőrgolyó odakuporodott mellém és az állát a hasamra fektette.

-Hát szia!-mosolyogtam.

-Mit is gondoltam, majd válaszolsz, igaz?-simogattam tovább.

Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.

-Ah, szia Oppa!

-Szia Dongsaeng!-köszönt vidáman.

-Nem tudok menni a találkánkra.

-Baj van?-hallottam közben a háttérben a fiúk hangját.

-Csak a szokásos.-legyintettem, bár ezt nem láthatta.

-Akkor tudod mit? Én megyek át.-állt elő remek ötletével.

-Lehet ezt nem elfogadni?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem.

-Akkor majd várlak, meg Sunchae is.-köszöntem ezzel el.

-Majd megyek!-tette le a telefont.

Amint leesett, hogy nekem egy óra múlva vendéget kell fogadnom rögvest felpattantam és felsiettem a lépcsőn. Elvégre pizsamában nem valami kellemes lenne fogadni Wonhot.

-Ez jó lesz.-vettem ki találomra egy pólót és egy nadrágot. Embert faragtam magamból, így aki rám nézett nem kapott szívinkfarktust.

-Szia Oppa!-nyitottam neki ajtót.

-Szia Youngi!-lépett be mosolyogva. Bementünk a nappaliba, majd elkezdtünk a szokásos témákkal.

“Hogy vagy?”

“Mi van veletek?”

-Na de, mi volt ez reggel?-néztem rá érdeklődően.

-Van egy lány, akit régről ismerünk. Én is és hát Kihyun is.-vakarta meg a fejét.

-Cha Bok-ah?-kérdeztem rá, elvégre próba-szerencse.

-Mesélt róla?

-Ő a titkárnőm.-jelentettem ki.

-Mi van? Young Jae-ja, kérlek. Kérlek ne dolgozz vele! Hallod?-nyúlt volna felém, ám ekkor a hasamon pihenő Sunchae vadul ugatni kezdett.

-Nyugi pici, nem bánt!-csitítgattam.

-Youngi, nem lehet az a nő a közeledben. Téged is ki akar majd csinálni, pont mint engem anno.

-Ezt meg, hogy érted?

-A volt barátnőm a debütálásunk előtt meghalt. Megölték. Amikor a házához mentem érte ott feküdt véresen. Nem sokkal később a semmiből előtűnt az a nő. Azt mondta, hogy ebből talán tanulok és nem utasítok el olyan ajánlatokat amik igen kedvezőek számomra. Legközelebb csak a bíróságon láttam őt.-nyelt egy nagyot.

-Wonho, most is megfenyegetett?-néztem a szemébe.

-Azt akarja, hogy vigyem újra bíróság elé az ügyet és valljam azt, hogy én tettem, különben…-halkult el a hangja.

-Különben?

-Azt mondta, ha megteszem titeket békénhagy.-emelte fel a fejét.

-Wonho, nem mehetsz bíróságra! Megőrültél?-rázogattam.

-De..

-Milyen de, te tényleg megzakkantál…-sziszegtem.

-Akkor veletek mi lesz?

-Mi lenne? Mit tud csinálni? Csináljon amit akar, engem sem és Kihyunt sem izgatja a dolog.-vontam vállat.

-Ő is ezt mondta.

-Youngi te tudsz a…

-A gyerekről?-kérdeztem vissza.

-Ezek szerint igen.

-Ha az a gyerek Kihyuné, akkor én vagyok az amerikai elnök.-kacarásztam.

-Ezek szerint tényleg nem izgat.-mosolygott ő is.

-Te pedig ígérd meg nekem, hogy nem mész a rendőrség közelébe se!-emeltem fel a mutatóujjam.

-Ígérem!-mondta komoly hangon, ám a végét mégis elröhögte.

-Na de komolyan.

-Én halálosan komoly vagyok.-kuncogott tovább.

-Nem, te egy óriáscsecsemő vagy!-csapkodtam a hátát, ugyanis elkezdett köhögni a nagy vihorászás közepette.

-Na tessék rajtam gyakorolhatsz.-tárta szét a karjait.

-Most mit akarsz, énekeljek neked altatódalt?-húztam fel a szemöldököm.

-Például. Három, kettő, egy!-mutatott rám.

-Aludj jól, bébi,
Az elülső kertben és a domb mögött a madarak és a bárányok alszanak.
Ezen az éjszakán, ahol a hold arany és ezüst gyöngyöket dob ​​az ablakon,
aludni jól, a baba. (Koreai altatódal)

-Wonho!-rázogattam ugyanis tényleg becsukta a szemét.

-Bú!-ijesztett meg.

-Te idióta!-csapkodtam egy párnával.

-Ah!-vett elő ő is egy párnát. Elkezdtünk egymást kergetve, párnával a kezünkben az egész lakásban szaladgálni.

-Youngi jól vagy?-állt meg mikor én is megálltam egy pillanatra.

-Igen, csak…-fogtam meg a hasam.

-Az egyikük rúgott egyet.-nevettem.

-Wow!-kacarászott ő is. Nemsokára elment, vissza kellett mennie próbálni. Ismét egyedül maradtam, így elővettem a laptopom, mint szinte mindig, ha egyedül voltam. Levázlatoltam a következő munkám terveit, majd elkezdtem színeket is vinni az üres felületre.

-Kék?-szólalt meg mögöttem valaki.

-Ah, Oppa!-emeltem a szívemre a kezem.

-Bocsi, nem akartalak megijeszteni.-hajolt az arcomhoz.

-Megint rúgott!-nyúltam a hasamhoz.

-Tuti a kis vasgyúró kisrác az.-ült le mellém.

-Kihyun, nézd!-mutattam a hasamra.

-Az a lába?-kerekedtek el a szemei, pont úgy mint az enyémek. A pici lábának a nyoma kirajzolódott a bőrömön, olyan volt, mint valami kinövés. Vadul rugdosódni kezdett, Kihyun pedig csak óvatosan, félve nyúlt oda a pici lábhoz. A rugdosás abbamaradt.

-Pillangó, pillangó
Gyere repülj, légy
Sárga pillangó, fehér pillangó
Gyere ide táncolva.
A szirmok táncolnak a szélben is
Mosolyogva, mosolyogva és nevetve. (Koreai gyerekdal)-énekelte Kihyun a hasamhoz hajolva.

-Nekem is mindig ezt énekelték.-nézett fel rám.

-Youngi, láttad?-görbült ismét felfelé a szája, mikor újabb rúgás következett.

Vacsora után még visszamentem filmet nézni a nappaliba.

-Picim, én elmegyek aludni, fárasztó napom volt.-simogatta meg a fejem.

-Jó éjt Oppa!-fogtam meg a kezét, majd ahogy távolodott úgy csúszott ki a kezem az övéből.

Reggel egy pléddel betakarva ébredtem a kanapén. A velem szemben lévő fotelben ült Kihyun a telefonját nyomkodva.

-Jó reggelt!-tápászkodtam fel.

-Felébredtél?-nézett ki a mobilja mögül.

-Elaludtam a film közben, igaz?-vakartam meg a szemem.

Szörnyen sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett várnotok a részre az előzőkhöz képest. Jelenleg felvételire készülök, ami az időm nagy részét elveszi. Remélem megértitek.

Yoyo^^