Az igen után
~Yoo Kihyun szemszöge~
-Wow, ez jól néz ki!-léptem be az új házunkba.
-Picit besegítettem a szüleimnek.-fogta meg mosolyogva a kezem Youngi. A fejét nekitámasztotta a vállamnak.
-Hihetetlen!-sóhajtottam.
-Valami baj van?-ijedt meg.
-Nem, csak nem tudom elhinni, hogy tényleg megtettük. A feleségem vagy, ez pedig a mi házunk.-emeltem el a földtől. Hirtelen megkapaszkodott bennem, mivel elkezdett csúszni. Átkarolta a nyakam, majd egy puszit nyomott az orromra.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én jobban.-kezdtem el játszadozni vele.
-Nem, én szeretlek jobban.-makacskodott.
-Nálam jobban nem hiszem.-ráztam a fejem, majd mikor már mondani akarta a következő mondatát beelőztem egy csókkal. A kezeim óvatosan, lassú mozdulatokkal a derekára csúsztattam, majd közel húztam magamhoz. A fejem belefúrtam a nyakába. Elkezdtem tolni a ház belseje felé, ezzel csak egy gond volt. A csomagjaink. Egyenesen belevezettem az egyik ilyen csomagrengetegbe, amin szépen át is estünk. Ő át a csomagokon, én pedig a lendület miatt rá.
-Jól vagy?-mértem fel a helyzetet. Az étkezőben voltunk, a hideg és kemény kőre estünk, vagyis csak ő, mert én rá estem. Az orrunk összeért. A haja köszörűképp terült szét körülötte. Nem szólt semmit egészen addig míg le nem másztam róla.
-Nézd már, az első házas hetünk és máris ki akarsz nyírni.-rázta nevetve a fejét.
-Nem ütötted meg magad?-mértem ismét végig mit sem törődve az előbbi viccel, hisz nem tartottam épp viccesnek a helyzetet.
-Nem vicces, véletlen volt.-szóltam mégis a még mindig nevető lányra.
-Tudom, de olyan aranyosan próbálsz megvizsgálni.-nézett csillogó szemekkel.
Úgy döntöttünk, hogy kipakolás előtt még körbenézünk a házban. Visszamentünk az előtérbe, hogy Youngi mindent alaposan meg tudjon nekem mutatni. Egy kukkot sem értettem belőle, de jó volt nézni ahogy beleéli magát a magyarázásba. Az előtér után egy hatalmas tér fogadott minket. Ott voltunk az előbbi események színterén, az étkezőben, ami egyben konyha is volt, illetve egy térbe nyílt a nappalival. Maga a nappali egy kis kiugrásban volt, és ott volt a lépcső is. Lent volt még egy fürdőszoba is. A berendezés tetszett, és ezt nem azért mondom, mert a feleségem tervezte, hanem azért, mert volt benne az én stílusomból, illetve az övéből is. A felső szinten volt a háló, illetve még két szoba. A hálószobából nyílt egy saját mosdó, ezen kívül pedig volt fent még egy fürdőszoba.
-Ide nem tudtam mit tervezni.-nyitott be az üresen ácsorgó szobába.
-Nekem van egy sejtésem.-mosolyogtam ravaszul.
-Mi?-reménykedett, hogy elmondom.
-Titok.-továbbmentünk. Egy kicsi tetőtéri szoba is volt, amit Young Jae-sshi berendezett nekem mint dolgozószobát.
-Tetszik?-ugrándozott a kíváncsiságtól. Körbesétáltam a pici teremben. A falon fenn lógtak az albumaink, a különböző dalszövegek. Volt két hangfal is.
-Ja és beruháztam a fal kibővítésére...hangszigeteltem a falakat.-kocogtatta meg a szoba egyik falát.
-Ah, az jól jöhet még.-kuncogtam. Igazából ez egy átlagos koreai ház volt, de mégis különleges, mert ez a mienk volt.
-Azt viszem én!-kaptam fel a bőröndöket, hogy felvigyem a lépcsőn. Youngi egy dobozzal jött utánam, amiben a kis cuccokat tettük, ami nem fért máshova.
-Ezeket beviszem a dolgozószobába.-emelte fel a dobozt.
-Mi van benne?-nyitottam szét a tetejét. A fanoktól kapott kis ajándékok voltak benne. A kupac legtetején az a kis rajz amit az a kislány készített.
-Ez mi?-vette ki a rajzot.
-Egy kislány adta az egyik fanmeetingen.-válaszoltam egyszerűen.
-És ő lenne az a kislány?-mutatott a rajzon látható harmadik személyre.
-Nem. Ezt kérdeztem én is.-karoltam át hátulról a papírt szorongató lányt.
-És mit mondott?-nézegette tovább a rajzot.
-Azt, hogy az anyja szerint ha két ember szeretni egymást, akkor van gyerekük. Ezért rajzolt oda egy gyereket is.-adtam egy puszit a vállára.
-Ez milyen aranyos.-nézett rám.
-Hova tegyük?-kezdett el gondolkodni.
-Szerintem rakassuk keretbe.-vetettem fel az ötletet.
-Várj, idézd a mondatot újra!-ült le az asztalhoz.
-Ha két ember szeretni egymást, akkor van gyerekük.-tagoltam a mondatot. Leírta egy kis cetlire, majd a rajz egy üres részére illesztette.
-Így rakjuk majd bele a keretbe.-mutatta fel.
Miután mindent kipakoltunk úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bevásárolni.
-Hozok egy kocsit!-siettem el a bevásárlókocsik irányába. Youngi addig az autónknál várt.
-Mehetünk.-jelentettem ki.
-Ez kell?-mutatott a zöldségek irányába.
-Mit akarunk vacsizni?-kérdeztem.
-Mit szeretnél?
-Legyen csirke.
-Oké, akkor ez kelleni fog.-vette le a hozzávalók egyikét a polcról.
Két óráig bolyongtunk az áruházban, mire mindent megtaláltunk.
-Ez ismerős.-bökött meg Youngi.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Ah, a zene.-mosolygott.
-Dramarama.-jelentette ki.
-De miért nincs szövege?-ráztam a fejem.
-Ez kell?-emeltem le a polcról egy csomag ramyunt.
-Vihetünk.-vont vállat. Néhány csomaggal bedobáltam a kocsiba, majd továbbgurítottam.
-Nézd Oppa!-mutatott ránk egy lány.
-Neki jó barátja van. Tolja a kocsit.-hordta le az épp pakolászó férfit.
-Young Jae-ja.-néztem át a válla felett, hogy lássam mit néz.
-Igen, bocsi. Olvastam.-fordult felém.
-Elmondanád, hogy mi olyan jó abban ha egy fiú tolja a kocsit?-húztam fel mosolyogva a szemöldököm.
-Romantikus, olyan hősies.-kuncogott.
-Az hősies, hogy tolom a kocsit?-nevettem el magam.
-Igen, mert nem nekem kell.-folytatta a magyarázatot.
Mikor kiértünk az üzletből már sötétedett. Gyorsan bedobáltunk mindent a csomagtartóba, majd beültünk az autóba.
-Éhes vagyok.-jelentette ki.
-Lehet inkább ramyunt kéne ennünk, az gyorsabban készen van.-nézett rám.
-Szerintem pedig menjünk be ide.-állítottam le a motort egy étterem előtt.
-Gyere!-fogtam meg a kezét és úgy vezettem be az ajtón.
-Üdvözlöm önöket, mit adhatok?-állt meg mellettünk egy pincér.
-Ah, elnézést, az étlap.-osztotta ki a két vaskos könyvecskét.
-Te mit kérsz?-nézett rám.
-Szerintem csirkét.-nézegettem a kínálatot.
-Nézd, ehhez mit szólsz?-mutatott rá az egyik ételre.
-Ah, ez kétadagos, az jó lesz.-mosolyogtam.
Kikértük a választott ételt, majd várakoztunk egy keveset.
-Köszönjük!-biccentettünk köszönetképp.
-Nézd!-biccentettem az egyik asztal felé.
-Milyen aranyos.-nézegette az éppen bébiételt zabáló kisbabát.
-Youngi, te hány gyereket szeretnél?-kérdezte m hirtelen.
-Megleptél, de a válaszom kettő. Az olyan ideális. És te?-nézett a szemembe.
-Mivel biztos vagyok benne, hogy remek anya leszel, így akár egy tucatot is.-nevettem el magam a végére, pedig ki akartam bírni anélkül, hogy elrontanám a viccet.
-Szellemes…-kapott be egy falat húst.
-Kérsz?-nyújtotta felém a két pálcika közé fogott húsdarabot. Óvatosan elvettem, majd megettem.
-Ez pedig a tied!-most én nyújtottam neki egy falatot.
-Indulhatunk?-kérdeztem miután fizettünk.
-Persze.-fogta meg a kezem.
-Kihyun!-bújt mögém miközben a kocsiba akartam volna beszállni.
-Mi az?-értetlenkedtem, majd előttem a földön megláttam két cipőt.
Felnéztem, hogy lássam az arcát.
-Rég láttalak…-mondta hideg hangon.
-Látom még mindig ezzel a ringyóval vagy.-nézett volna mögém, de én követtem őt, így nem láthatta Young Jae-sshit.
-Mi az?-húzódott az arcára egy gúnyos mosoly.
-Nekem nagyon is tetszett az a játék az emeleten. Pedig pénzt is ajánlottam, de az sem hatotta meg.-tárta szét a kezeit.
-Mi most megyünk!-jelentettem ki, majd kinyitottam a járművünk ajtaját. Óvatosan megböktem Young Jae-sshit, hogy beüljön. Meg is tette, majd lassan átcsúszott az anyósülésre. Én is beszálltam a kocsinkba, majd becsuktam az ajtót. Gyorsan elhajtottam onnan.
-Ő miért van kint?-nézett rám ijedten.
-Nem tudom.-szorítottam meg a kezét.
-Gyere ide!-hívtam magamhoz, mikor bejött a szobába.
-Miért nem élhetünk normálisan, mint a többi ember.-hajtotta a vállamra a fejét.
-Azok nem mi lennénk.-tisztítottam meg a nyakát a tincseitől.
-Véletlenül szerettünk egymásba, de szándékosan maradtunk együtt.-szavaim hallatán felkapta a fejét.
-Együtt maradtunk, mert nem tudnánk a másik nélkül élni.-mosolyogtam, és ezzel őt is megmosolyogtattam.
-Nem terveztem, hogy beléd szeretek, de másképp lett.-bújt hozzám.
-Először én sem, de aztán azon kaptam magam, hogy akaratomon kívül csak téged kereslek a tömegben.-eltoltam magamtól, majd belelöktem a párnák rengetegébe.
-Mit akarsz?-kerekedtek ki a szemei.
-Sh…-haraptam meg az alsó ajkát, majd kissé magam felé húztam.
-Még egy hónap van az utazásig…-ráztam a fejem, majd elterültem Youngi mellett az ágyon.
~Kim Young Jae szemszöge~
-Oppa, minden megvan?-kiabáltam le az emeletről az éppen lent pakolászó fiúnak.
-Igen, már csak te hiányzol innen.-kiabált fel a lépcső aljáról. Gyorsan leszaladtam a földszintre, majd kiszaladtam a taxihoz.
-A reptérre, köszönjük!-szálltunk be, miután bepakoltunk minden csomagot a csomagtartóba.
-45000 won lesz.-nyújtotta a kezét a pénzért. Kihyun fizetett, majd minden cuccunkkal együtt bementünk a reptéri recepcióra. Bejelentkeztünk, leadtuk a jegyeink érvényesítésre, majd leültünk, hogy megvárjuk a járatunk.
-E358-as járat utasait kérjük fáradjanak a feljárathoz!-szólalt meg a hangosbemondó.
-Ezek mi vagyunk, nem?-kérdeztem, majd megnéztem a jegyet.
-Ja, nem...mienk az E359-es sorszámú.-pakoltam mindent vissza a táskámba.
-Na ez a mienk!-állt fel Kihyun mikor ismét megszólalt a hang.
-Jobb oldal, kilences sor.-adta vissza a jegyeket mosolyogva a jegyeket ellenőrző hölgy.
-Ez a kilences sor.-álltam meg előtte.
-Ülj be az ablakhoz!-engedett be.
-És Kihyun-ah miért pont Franciaország, tudsz franciául?-néztem rá kérdőn.
-Nem, és gondolom te sem.
-Akkor miért megyünk oda?-nevetett halkan.
-Wonho szervezte…-gondolkodott el.
-Ah, mindent értek. A kis francia tudor…-legyintettem. Hét óra repülőút várt ránk. Az út nagy részét végigaludtam, ha pedig ébren voltam, akkor Kihyunnal beszélgettem. Állítása szerint ő egy percre sem hunyta le a szemét.
-Oppa, te nem alszol?-kérdeztem aggodalmas fejjel.
-Nem vagyok fáradt.-hazudtolta meg magát egy apró ásítással.
-Akkor miért ásítozol?-kócoltam kicsit össze a haját, de rögvest meg is igazítottam.
A fejét nekidöntötte a fejtámlának, majd pár perc múlva aludt is.
-Kisasszony!-szólt valaki mögülem.
-Igen?-fordultam hátra.
-A kislányom leejtette a játékát, kérem felvenné. Odagurult a barátja lába mellé.-mutatott Kihyun lábára.
-Tessék Kicsi! Nagyon szép játékod van.-adtam oda neki. Mikor visszafordultam éreztem, hogy valami nekicsapódik a lábamnak.
-Bocsánat!-kért bocsánatot a nő, mikor ismét visszaadtam a babát. A kislány elkezdett felém nyúlkálni.
-Jin Soo-ja, ő nem családtag. Ő nem vesz fel téged.-simogatta a fejét.
-Nagyon aranyos kislány vagy, vigyázz a babádra.-mosolyogtam rá.
-Elmegy…-kezdett el pityeregni mikor vissza akartam fordulni.
-Jin Sok-ja, kérlek!-próbálta csitítgatni az anyja.
-Bocsánat Kisasszony a kellemetlenségért. Biztos pihenne.-biccentett bocsánatát jelezve.
-Semmi gond.-mosolyogtam. A kislány még mindig nem hagyta rá a könny hullatást.
-Szeretnél ide jönni?-néztem az anyjára várva a reakciót. A kislány csak bólintott a potyogó cseppek közt, majd az ülések felett átadtuk egymásnak az anyjával. Beleültettem az ölembe. Hozta magával a kis babáját is, amit játék közben nekidobott az alvó Kihyunnak.
-Megjött..?-nyitogatta a szemét.
-Hát te meg ki vagy?-mosolygott ah ölemben ülő kislányra miközben megtörölgette a szemeit.
-A bácsi a tévévől!-mutatott Kihyunra a kislány.
-Ez a tied.-adta vissza a picinek a rongybabát.
-Köszönöm!-köszönte meg kicsit pöszén.
-Milyen aranyos!-simogatta meg a haját.
-Jin Soo-ja, gyere most már vissza, mindjárt leszállunk!-szólt az anyja.
-Akarsz repülni? Még magasabbra?-kérdezte Kihyun a kisgyerektől. Felemelte, hogy visszaadja az anyjának, majd mint egy repülő úgy landoltatta az édesanyja ölébe.
-Szia bácsi!-integetett mikor leszálltunk.
A szállodához érve jobb híján az angoltudásomra hagyatkoztam, Kihyun pedig csak figyelt. A csomagjainkat elvitte egy férfi, majd egy csomagszállítólifttel felvitte a szobánkba. Mi a személylifttel mentünk fel a harmadik emeletre, ahol a szállásunk volt.
-336, ugye?-kérte el a kulcsot, majd végighúzta a kártyát a zárban, hogy bejuthassunk. A csomagjaink már ott hevertek a szoba közepén.
-Várj!-állított volna meg mikor be akartam lépni.
-Utánanéztem néhány szokásnak.-nézett rám titokzatosan.
-Öm…
-Európában az újdonsült feleség nem léphet be a saját lábán a házba, ugye?-folytatta a bámulást.
-Ezzel már elkéstél, azt otthon kellett volna.-nevettem, a gyönyörű grimaszán.
-Most bepótolom!-kapott fel. Alig volt időm megkapaszkodni a nyakában. Pár lépés után szépen leeresztett a földre. Szétnéztünk. Egy viszonylag nagy szoba volt. Az ablakok egész falat kitették, belőlük látszott az Eiffel-torony. Az ágy közepén volt egy hatalmas franciaágy, illetve egy nagy tévé. Volt egy fürdőszoba, egy hatalmas káddal, ami mellett egy tusoló is volt, a többit úgyis tudjátok. Volt még egy csomagmegőrző névre hallgató szoba is, magyarul oda lehetett bepakolni a ruháinkat, a bőröndjeinket.
-Kim Young Jae-sshi!-állt meg mögöttem amikor a csomagokat pakolásztam.
-Huh?-furdultam meg. Eléggé megijedtem, ugyanis ott állt közvetlenül előttem, azt hittem hátrébb lesz.
A két kezét az arcomon pihentette, édes csókot adott, majd hátratolt egészen addig míg nem találkoztam a fallal. Bepréselt a fal és maga közé, majd folytatta a csókosztást. Egy pillanatra leállt, eltávolodott, hogy megnézze a reakcióm. Most én csókoltam meg, mivel igenis tetszett a kis játéka.
-Van egy meglepetésem.-fürkészte a szemeim.
-De ezek nem kellenek hozzá.-csípte össze az ingem anyagát. A combom alá nyúlt, majd felemelt.
-Aw, ez gyönyörű!-néztem rá tátott szájjal. A fürdőben voltunk, a kád teli volt engedve vízzel és jó sok hab volt benne. A kád szélére ki volt rakva egy-egy pohár, ami meg volt töltve. A vízben apró virágszirmok voltak, illetve néhány gyertya volt a kád szélére helyezve.
Már egy ideje fürödhettünk, mikor Kihyunnak eszébe jutott a két pohár.
-Youngi!-kocogtatta meg a vállam, mivel én a mellkasának támaszkodva feküdtem.
-Ah, köszi!-mosolyogtam.
-Ránk!-koccant össze a két pohár.
-És mit gondolsz a szakállas férfiakról?-felé kaptam a fejem, majd láttam, hogy habból pakolt magának szakáll szerűséget.
-Olyan vagy mint a mikulás.-nevettem, majd még egy adag habot nyomtam az arcába.
-Hé,hé,hé! Te is kapsz ám!-kezdtünk el csatázni.
-Oppa!-néztem rá.
-Az iskolában egyszer megkérdezték tőlem, hogy hol van a kedvenc helyem, és én Dél-Koreát mondtam. Ma már mást mondanék.-láttam rajta, hogy nem teljesen érti mire akarok kilyukadni.
-Azt mondanám, hogy a kedvenc helyem itt van, itt a te karjaidban.-mutattam rá.
-Igazán?-szorított magához. Két kezével átkulcsolt a hasamnál, majd maga felé fordított.
-Tetszik?-tapasztotta a vállamra ajkait. A fejem ő vállára döntöttem és úgy feküdtem tovább a már hülő vízben. A hajszálaim csoportokba tömörülve simultak az arcomra. Felemelte az állam, majd megigazította a tincseim. Tovább tartotta az állam, érzékien megcsókolt, majd egyre vadabb lett.
-Megcsípnél?-kérdezte mikor épp szünetet tartott.
-Ez a valóság.-vigyorogtam.
Pár perc múlva mind a ketten egy törölközőbe burkolózva kiléptünk a fürdőből. A hajamból csepegett a víz, próbáltam szárítgatni, de hajszárító nem volt. Nem hoztunk, mert azt hittük a szálloda ad, de minek is az…
Megállt mögöttem, majd átölelt hátulról. Az állát a vállamra helyezte és motyogott valamit.
-Hm?-fordítottam oldalra a fejem, hogy láthassam a száját és megtudjam mit akar. Hiába kérdeztem nem ismételte meg a mondatot amit mondott.
-Kihyun, mikor van a vacsora?-tereltem el a témát.
-Még van fél óránk a nyitásig.-nézett a telefonjára.
-Oké.-mosolyogva folytattam azt amit a fürdőzés előtt elkezdtem.
Lementünk vacsorázni. Mint a legtöbb európai szállodában, itt is svédasztal volt. Mind a ketten vettünk magunknak valamit, majd választottunk egy asztalt.
-Tudod mi a jó abban, hogy külföldön vagyunk?-fogta meg a kezem.
-Hát több jó is van benne…-gondolkodtam el.
-Én arra gondoltam, hogy itt nem ismernek minket.-szúrt fel egy falatot a villájára.
-Kihyun, ez nem olyan biztos…-néztem a szemem sarkából két lányra, akik néha-néha ránk néztek, majd beszélgettek.
-Elszóltam magam.-evett tovább mosolyogva. A kialakult helyzet miatt nem maradtunk sokáig az étteremben. Visszaindultunk a szobánkba. A liftben voltunk. A második emeleten megállt a lift, és két kissé részeges pasas szállt be. Kihyun mellé húzódtam közvetlenül, aki csak furcsa szemekkel nézett a két európai férfire.
-te érted mit beszélnek?-suttogta nekem Kihyun.
-Nem.-ráztam a fejem. A második és a harmadik emelet között hirtelen elment az áram, a lift világításai leálltak, majd a lift is megrekedt.
-Hé!-ezt mi is értettük. A két ürge elkezdte püfölni a lift ajtaját.
Egy idő után a dörömbölés abbamaradt. Az egyik férfi szédelegni kezdett, majd megkapaszkodott a másikban. Mind a ketten dőltek.
-Vigyázz!-húzott kicsit arrébb Kihyun, aki a telefonjával világított, hogy lássunk valamit.
-Ezeknek mára ennyi.-néztem a két horkoló férfire.
-Meddig lesz még áramszünet?-néztem a telfon órájára.
~23:45~
-Már egy órája itt vagyunk.-ültem le a padlóra.
-Csak visszajön egyszer.-terítette rám a kardigánját.
-Nem kell, így te fogsz megfagyni.-adtam vissza.
-Huh, ez olyan ismerős volt, mintha mondtad volna már.-nevetett, majd közelebb húzódott és mind a kettőnkre ráterítette a ruhadarabot.
-Az első randinkon.-mosolyodtam el.
-Ah, büdös van…-fogtam be az orrom.
-Esküszöm még élvezném is, hogy itt ragadtam veled, ha ezek ketten nem bűzlenének itt az alkoholtól.-nevettünk össze.
-A lámpa!-mutattam az apró szikrákat hányó világításra.
-Visszajött.-álltam fel. A lift is lassan elindult, mi kiszálltunk, de a két fickó bennmaradt. Alig, hogy beértünk a szobánkba újra elment az áram.
-Merre vagy?-tapogatóztam. Ahogy haladtam előre nekiütköztem valaminek.
-Megvagy!-öleltem magamhoz.
-Young Jae-ja.-emelte fel az állam. Apró csókot adott, majd elemelt a földtől. Átkaroltam a nyakát. Feltérdelt az ágyra, majd szépen lassan leeresztett a paplanra. Hevesen csókolgatni kezdtük egymást, majd elkezdte gombolgatni az ingemet.
-Én is le tudok vetkőzni.-adtam neki nevetve egy csókot.
-De valljuk be, hogy én jobban csinálom.-vette le a saját pólóját is.
Az ablakon csak a hold vetett fénye adott világítást nekünk, áram még mindig nem volt. Csókjaival a nyakamra vándorolt, majd megállt.
-Youngi.-suttogta. Megtámasztottam magam a könyökömön, hogy lássam az arcát. Oldalra döntöttem a fejem. Nem szólt semmi, csak felém mászott. Két centi is alig volt köztünk. Éreztem a lélegzetvételét. Szemeim az ő szemei és az ajkai közt ingáztak. Ő végig a szemem firtatta. Egy apró csókkal jutalmaztam, biztattam őt, mire visszanyomott a párnák közé.
A szemeit a nyakamra szegezte, majd két ujja közé szorította a melltartóm pántját. Vadul csókolózni kezdtünk újból, majd nőni kezdett az ágy körül a ruhadarabok száma. A hajamba túrt és valamit motyogott. Nem értettem belőle semmit.
Megkapaszkodtam a párnákban, erősen szorítottam meg a puha anyagot. -Tudod…-döntöttem a fejem a meztelen mellkasára.
-Mikor elmentem meghívni a szüleimet az esküvőre azt kérdezte apám, hogy része vagy e az életemnek.-néztem rá.
-Nem értettem mit akar, hisz úgy hittem, hogy ezt tudja. Aztán eszembe jutottak azok a dolgok amiken együtt mentünk keresztül.-lépegettem az ujjaimmal a mellkasán.
-És mit válaszoltál?
-Azt, hogy te vagy a legjobb része. Azt mondta, hogy emiatt a mondat miatt adja ránk az áldását.-egy puszit nyomott a fejemre.
~Yoo Kihyun szemszöge~
-Kihyun, nekem tériszonyom van…-nyelt egy nagyot, majd belém kapaszkodott.
-Itt leszek veled!-simogattam meg a hüvelykujjammal a kezét.
-Biztos fel akarunk menni a torony tetejére?-nézett fel a levegőbe.
-Ha nem akarsz, akkor nem.-néztem meg én is a torony magasságát.
-Eiffel-torony...azt mondják romantikus. Ez egy nagy rakás vas…És még magas is.-tette a szeme felé a kezét, hogy elállja a nap sugarait.
-Sorry, sorry! Please help me! I want to go to this building.-mutogatott egy térképen egy férfi.
-My wife and I lost.-mutogatott magára és a mellette álló nőre.
-Kihyun, te tudod hol van ez?-kérdezte tőlem reménykedve. Megráztam a fejem.
-Sorry, we don’t know where is this.-rázta a fejét.
-Thanks!-fogott velem kezet sietve a férfi, majd tovább is állt egy másik párhoz.
Végül Youngi rávette magát, és felmentünk a toronyba. Nem a legtetejére, de felmentünk.
-Nézd milyen szép?-mutattam a látképre.
-Wow, ez gyönyörű!-könyökölt rá a korlátra és úgy nézte a hegyeket, a várost, a lemenő napot.
-Olyan romantikus.-sóhajtott.
-Nézd!-mutattam egy kisebb madárcsapatra. A fejét a vállamra döntötte, majd úgy nézte tovább az egyre sárguló eget.
~Két héttel később~
Tegnap hazaérkeztünk. Hulla fáradtan, ruhástól borultunk be az ágyba. Reggel mikor kinyitottam a szemem nem találtam ott mellettem Youngit, csak egy aranyos bézs cetlit.
“Elmentem bevásárolni. Csináltam reggelit, a konyhában találod.
Jó munkát!
Puszi, Young Jae”
Lementem a konyhába, ahol meg is találtam a reggelim. Megettem, majd elindultam a Starshiphez. Elég sok időt hagytam ki az utazás miatt, így volt mit behoznom.
-Kihyun!-kiáltott fel Jooheon mikor meglátott.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Milyen volt?-kérdezte Wonho.
-Nagyon jó. Jó volt kiszakadni a mindennapokból.-mondtam élményekkel telve.
-Mesélj!-ültettek le. Mindent elmeséltem nekik. A piszkos részleteket kikerülve. Addig meséltem, míg meg nem érkezett a Sungbae is.
-Ah, magát is látni a munkahelyén?-nézett rám lenézően.
-Miattad leszidták...az igazgató a videó miatt berágott rá.-súgta oda nekem Minhyuk.
-Ah, értem.-nem lesz nekem ez így jó…
-Ez a lemaradásod!-nyomott a kezembe egy csomó papírt.
-Ezek a szövegeid. Ezek a videóanyagok. Most pedig irány táncot tanulni!-mutatott a próbaterem felé.
-Mostanában ilyen…-vont vállat I.M.
Egészen ebédszünetig a táncteremben próbáltunk. Rendesen kifárasztott minket ez a több mint négy óra.
-Ügyesek voltunk!-lihegte Joohoen, miközben megkapaszkodott Hyungwonban.
-Éhes vagyok.-simogatta a hasát Shownu.
Elmentünk enni a kiadó büféjébe. Mind szokásosan valami gyorsan elkészülő ételt rendeltünk.
-Köszönjük!-vettem át a tálcákat.
-És Kihyun.-mondta teli szájjal I.M.
-Tudom furcsa kérdés, de jó lenne tudni, hogy milyen érzés házasnak lenni.-mondta szégyenlősen.
-Jaj téged ez nem érint, hisz barátnőd sincs.-veregette meg a vállát Shownu.
-Haha, kedves vagy.-sziszegte.
-Azt kell, hogy mondjam, hogy a legjobb dolog a világon.-kezdtem bele.
-Már ha szereted a feleséged és ő is szeret téged.-emelte fel a mutatóujját Minhyuk.
-Amúgy most be fognak sűrűsödni a fellépések.-nézett rám Wonho.
-Tudom.-bólintottam.
-Young Jae Dongsaeng már megszokta.-mosolygott Minhyuk.
-Ja, de én még nem biztos.-vakartam meg a tarkóm.
Miután mindenki megette az ebédjét visszamentünk a gyakorlóterembe. Délután a dalokat énekeltük fel, majd végezetül ismét táncolni mentünk.
-Wonho, veled mi újság?-kérdeztem miközben öltöztünk, mivel rajta kívül mindenki mesélt valamit.
-Hát, egyre többet találkoztunk az esküvőtök óta Young Si-javal, de nem tudom, hogy hányadán állunk…-ült le.
-Ezt, hogy érted, én mást láttam az esküvőn.
-Pont ez az. Csak tanulni ültünk össze eddig, de most, hogy befejezte az iskolát és ő is dolgozik kevesebbet találkozunk mint azelőtt.-mondta szomorkásan.
-Az előbb még azt mondtad, hogy többet találkoztok mostanában.-húztam fel a szemöldököm.
-Igen, ez igaz, de akkor nem úgy találkozunk. Pincérnő lett abban a kávézóban.-nézett rám.
-Melyik kávézóban?-értetlenkedtem.
-Hát melyikben, ott ahol megvédtük Youngit.-mosolygott végre.
-Ah, leesett.-vettem fel a pólómat. Elköszöntem a fiúktól, majd hazafelé vettem az irányt. A házunk előtt egy kocsi állt, ami elég ismerős volt, de nem tudtam hirtelen kihez kapcsolni.
-Szia Oppa!-köszönt nekem Young Jae-sshi.
-Szia Kihyun-sshi.-mondta a Youngi mellett ülő Sun Hee-ja is.
-Helló, te?-néztem az előbb köszönő lányra.
-Hazakísértem Yoyot, mert…-Youngira nézett.
-Baj van?-lépkedtem közelebb hozzájuk.
-Csak kicsit rosszul éreztem magam.-vont vállat.
-De jól vagy?-kezdett enyhülni a pillanatnyi ijedtségem.
-Aha, csak picit megszédültem.-kiengedtem Sun Hee-sshit az ajtón, majd visszasétáltam a lakótérbe. Youngi az ágyon feküdt és dolgozott. Nekitámaszkodtam a ajtófélfának, és az egyik kezem a másikba fontam.
-Mi is történt pontosan?-kérdeztem őt nézve. Odasétáltam az ágyhoz, majd leültem az engem szemeivel kísérő lány mellé.
-Rosszul vagyok…-nyelt nagyot.
-De mi a baj?-tűrtem el a tincseit a szemei elől.
-Amióta hazaértünk szédülök. Fáj a gyomrom és álmos is vagyok.-bújt hozzám.
-Miért nem mondtad?-toltam el magamtól, hogy lássam az arcát.
-Mert van elég bajod.-nézte a paplant.
-Youngi…-fogtam meg a fejét és húztam magamhoz.
-Te mindennél fontosabb vagy, mikor érted már meg?-suttogtam.
-Voltál már orvosnál?
-Nem.-nyöszörögte.
-Áh…-kapott a hasához.
-Mit érzel?-próbáltam kideríteni mi lehet vele.
-Mintha valaki belevágott volna egy jó nagyot a gyomromba.-engedte el lassan a hasát.
-De rögtön el is múlik.-nézett a szemeimbe.
-Ígérd meg, hogy elmész orvoshoz!-pöcköltem orron.
-Ígérem.-adott egy puszit.
-Elkísérjelek?-fogtam két kezem közé az arcát.
-Nem kell, elmegyek ebédszünetben.-motyogta.
-És ha nem figyelsz rá, akkor is fáj?-ült egy huncut mosoly az arcomra.
-Tessék?-döntötte oldalra a fejét.
-Várj, megmutatom!-löktem meg egy picit, hogy hátraboruljon. Alkartámaszban feküdtem felé, mert nem akartam kilapítani.
-Kapis?-vigyorogtam.
-Igen, értelek.-húzta magához még közelebb a fejem. Adott egy apró csókot, viszonoztam, így alakítottuk ki a mi kis édes láncunk. Csengettek. Gyorsan visszavettem magamra a pólóm, majd kimentem az ajtóhoz.
-Omma!-öleltem magamhoz anyám. Youngi fél pillanat alatt kiért a szobából. Anyám amint meglátta elengedett, majd hozzá sietett.
-Jaj, Kislányom! Nem készít ki teljesen a fiam, ugye?-ült le a fotelbe.
-Nem, nem. Ellenkezőleg.-mosolygott rám. Leültem Young Jae-sshi mellé, szorosan és átkaroltam a derekát. Nem akarta egyikünk sem, hogy Omma észrevegyen bármit is.
-És, hogy vagytok?-kortyolt bele a teába amit kapott.
-Remekül. Mind a hárman.-nézett az alvó kiskutyusra.
-Ah, igen Sunchae cuccai nálam maradtak. Vagyis egy-két ruha és egy pár jár játék.-pakolt ki a táskájából.
-És Appa, ő jól van, ugye?-kérdeztem reménykedve, mivel az utolsó hír amit hallottam róla az az, hogy aicheimeres.
-Nem fogok hazudni, egyre rosszabbul van.-rázta a fejét anyám. Youngi felém fordította a fejét, jelezve, hogy ismét gond van. Szemei bágyadtak voltak.
-Kislányom, minden rendben?-nézett ijedten anyám.
-Olyan fehér vagy. Beteg vagy talán?-tette a kezét a fejére.
-Te szent ég, jég hideg vagy.-kapta el a kezét.
-Kihyun, fiam. Miért nem szóltatok?-nézett rám anyám.
-Ugye voltál már orvosnál?-nézett mostmár Youngira.
-Holnap elmegyek.-jelentette ki bágyadt hangon.
-Mid fáj?-kezdte ő is a kérdéseivel bombázni, pont mint én.
-A hasam, olyan mintha beleütnének…-támasztotta meg a fejét a vállamon.
-Mintha beleütnének?-mosolyodott el anyám.
~Kim Young Jae szemszöge~
-Picim, ígérd meg, hogy akkor ma elmész az orvoshoz.-vált el tőlem egy puszival.
-Ígérem.-mosolyogva integettem neki. Ma nem kellett bemennem, mivel nem volt terepszemlém, illetve túlvállalásban voltam, így több munkát a szabályzat értelmében nem vállalhattam. Otthon maradtam hát, és egész délelőtt dolgoztam. Gyakran rám jött a rosszullét, egyszerűen olyan volt, mintha folyamatosan ütögettek volna. Néha szédülés kísérte a hasfájást. Olyankor abba kellett hagynom a munkát, mivel homályosan láttam a monitort.
-Gyerünk Youngi!-ütögettem a tenyeremmel a fejem. Ki sem látszottam a munkából, ez pedig nem nagyon segített hozzá ahhoz, hogy haladhassak. Miután megebédeltem elindultam az orvoshoz. Két órát vártam mire bejutottam.
-Hát úgy néz ki nem szabadulok meg a fájdalomtól egy ideig…-mosolyogtam.
-Fáj, de mégis olyan édes.-sóhajtottam. Beszálltam a kocsimba. A parkba mentem, mivel Sun Hee-ja oda hívott még mikor az orvosra várakoztam.
-Szia Unnie!-lépkedtem fürgén oda hozzá.
-Szia Yoyo!-ölelt magához.
-Jól vagy?
-Jobban.-vigyorogtam.
-Mi az, Kihyun…-tátotta el a száját.
-Perverz vagy!-csaptam meg nevetve.
-Csak egészséges mértékben.
-Na de miért hívtál ide?-kíváncsiskodtam.
-Szeretnék neked bemutatni valakit.-kezdett el húzni.
-Yoyo, ő itt Ho Kyun Oppa!-állt a magas férfi mellé.
-A nevem Kim Young Jae.-hajoltam meg.
-Az én nevem már tudja.-hajolt meg ő is.
-Beülünk?-kérdezte Sun Hee-sshi ránk nézve.
-Aha.-nyitottam ki az ajtót. Beléptünk a kávézóba, majd lefoglaltunk egy asztalt.
-Hölgyeim, én fizetek!-állt fel, majd a pulthoz sétált.
-Mit gondolsz?-kérdezte gyerekesen a barátnőm.
-Tisztelettudó, komoly.-mondtam egyszerűen.
-A kávéja.-nyújtotta felém a csészét.
-Köszönöm!-vettem el két kézzel egy biccentés kíséretében.
-És mondja, mivel foglalkozik?-kortyoltam bele az italba.
-Plasztikai sebész vagyok.-jelentette ki komolyan.
-Ah, értem honnan a komolysága.-nevettem.
-Na de nekem mennem kell.-álltam fel pár perc múlva.
-Young Jae Dongsaeng!-fordított valaki maga felé, mikor a kocsimhoz tartottam.
-Ah, Oppa!-könnyebbültem meg.
-Megijesztettél.-tettem a szívemre a kezem.
-Bocs, nem volt szándékos.-engedett el.
-De te mit keresel itt?-kérdezte kíváncsian.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.-húztam fel a szemöldököm.
-Ez igaz.-vakarta meg a tarkóját.
-Mi van veled mostanság? Kihyun mesélte, hogy rosszul voltál, és ezért nem mentünk el hozzátok. Bár lehet csak ki akart bújni a vendéglátás alól. Ahogy elnézem nincs bajod.-mért végig.
-Ha úgy vesszük nincs.-mosolyogtam.
-Mit mosolyogsz?-görbült felfelé az ő szája is.
-Na jó, elmondom.-sóhajtottam egy nagyot, majd elmeséltem neki az orvosnál történteket.
-Wonho, sshh!-tettem a szájára a kezem.
-Jó, jó csendben leszek!-suttogta.
-Ezt csak azért mondtam el, mert te vagy a lelki szemetesem.-emeltem fel a mutatóujjam.
Miután Wonho visszaindult a céghez és hazafelé vettem az irányt.
-Szia Sunchae!-ölelgettem magamhoz a szőrgolyót.
-Kihyun itthon van?-kérdeztem tőle, de csak hatalmas szemekkel nézett rám.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs itthon izgatottan leültem az ágyra és vártam, hogy megérkezzen. Az idő egyre lassabban telt, így gondoltam nekiülök dolgozni. Megnyitottam a programot, majd elkezdtem a ház színeit összeállítani.
-Vajon milyen lesz a szoba?-kérdeztem magamtól. Már két és fél órája dolgoztam és vártam Kihyun, de nem jött meg.
Csörgött a mobilom.
-Szia Picim!-köszönt bele szomorkásan Kihyun.
-Szia, baj van?-kérdeztem aggodalmasan.
-A Sungbae kitalálta, hogy legyen egy csapatépítő party. Nagyon későn érek haza, ne várj meg.-jelentette ki.
-Pedig lenne valami amit meg kéne besz…
-Bocsi, mennem kell. A Sungbae már ideges.-fojtotta belém a szót. Éreztem a hangján, hogy eléggé zavarta, hogy nem hallgatott végig.
-Nem olyan égetően fontos, jó szórakozást!-tettem le kissé csalódottan a telefont. Letettem az asztalra, majd felkeltem és felszedtem a szépen megterített asztalt. A vacsorát a hűtőbe pakoltam, majd elmentem tusolni.
-Sok fájdalom...az orvos szerint kibírom.-fogtam meg a hasam.
-Ugye?-engedtem meg a csapot. Sóhajtottam egy nagyot. Letusoltam és meg is mostam a hajam. Egy szál törölközőben léptem ki a fürdőből, hisz egyedül voltam a házban. Egy másik törölközővel a hajam dörzsöltem, hogy száradjon kicsit.
-Miss Yoo!-dörömbölt valaki az ajtón.
-Most mi legyen?-néztem végig magamon.
-Egy pillanat!-kiabáltam.
-Csak meg szeretném kérdezni, hogy megérkezett e már a férje, egy nő kereste.-kiabált tovább.
-Még nincs itthon. De nem tudja véletlenül a nő nevét?-léptem az ajtóhoz.
-Valami Il…-nyitottam ki a szavaira az ajtót.
-Hogy ki?-kerekedtek el a szemeim.
-Egy maga korabeli hölgy, azt mondta, hogy van egy kis elintéznivalójuk. De Kisasszony ha engem kérdez elég fura az a nő.-suttogta.
-Köszönöm, hogy szólt! Esetleg behívhatom?-invitáltam be.
-Mindig is meg akartam nézni ezt a házat, a szomszéd nő szerint pompás.-lépett be mellettem.
-Maga mivel is foglalkozik kedves?-nézett szét.
-Tér- és design-tervező vagyok.-mosolyogtam.
-Ah, mindent értek!-simogatta meg a falat.
-Ah, egy kutya!-kiáltott fel Sunchae láttán.
-Nem bánt.-fogtam meg, hogy ne szagolgassa körbe a vendégünket.
-Én, én aller...allergiás vagyok a a ku-kutyákra.-szipogta.
-Elnézést!-zártam be a szőrpamacsot a fürdőbe.
Nem is olyan sokára elment, én pedig átvettem a rögtönzött öltözékemet pizsamára és lefeküdtem. Az ajtónak háttal feküdtem. Néha-néha felriadtam, megfordultam, de még mindig nem volt ott mellettem.
Reggel csukott szemmel tapogatóztam utána, de a helye szabad volt. A paplan gyűrött volt, tehát tudtam, hogy hazajönni hazajött. Valamilyen szinten megnyugodtam.
Lassan feltápászkodtam, majd elhúztam a függönyt. Lebaktattam a lépcsőn, hátha lent találom.
-Kihyun!-szólítottam meg, de nem válaszolt senki. Az órára pillantottam.
-Hát persze…-sóhajtottam.
Kinyitottam a hűtőt valami ennivalóért, majd mosolyogva néztem a tegnap elrakott vacsira. Evett belőle. Kivettem, majd megettem a rám eső részt, így elfogyott. Elmosogattam, majd felöltöztem a munkámhoz illő kosztümbe.
-Üdvözlöm!-hajoltam meg kezemben az irataimmal.
-Ah, milyen csinos lakberendező!-mért végig a férfi.
-Köszönöm, akkor megnézhetném a házat?-beengedett.
-Remek, ahogy látom a nappaliról lenne szó, igaz?-lapozgattam a tömböt.
-Igen, szeretném átalakíttatni. Még falat is üttetünk.-bólintott, majd odalépett hozzám.
-Ezt a falat ott!-bökött rá az alaprajzomra.
-Remek, erről nem is tudtam eddig.-mosolyogtam.
-Mivel nemrég döntöttünk így.
Még két órát időztem abban a házban. Az a férfi mindent változtatgatott. Alig győztem körmölni.
-Ja és ezt itt két centivel nagyobbra.-mutogatott a falon.
-Értem.-írtam le amit kért.
-Ja, nem inkább jobbra hármat.-gondolkodott.
-Akkor melyik legyen?-néztem rá kérdőn.
-Egyik se!-kapott a fejéhez, majd a másik falhoz sétált.
-Ide szeretném. Pont ide, középre.-tárta szét a karjait.
-Akkor ezt felírom.-kattogtattam a tollam.
-Ne, várjon ha itt lesz a kanapé, akkor onnan nem jó.-sétálgatott.
Na körülbelül így telt el az a két nyomorúságos óra. Úgy érzetem, hogy muszáj lesz innom egy kávét, így lementem abba az új kávézóba, ahol a minap voltam. Hazaugrottam előtte, ugyanis a pénztárcám nem hoztam.
-Mi van csöppség?-guggoltam le Sunchaehez.
-Sétáljunk?-vettem fel.
-Sétáljunk!-adtam rá a pórázt. Mivel a kávézó állatbarát, így bevihettem magammal. Múltkor is ott ült a szomszéd asztalnál egy kutyus, így biztos voltam benne, hogy bevihetem Sunchaet is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Üdvözlöm, mit adhatok?
-Egy tál vizet neki, illetve nekem egy kávét.-mosolyogtam.
-34000 won lesz.-átnyújtottam a pénzt.
-Young Jae Dongsaeng!-állt meg előttem Wonho.
-Ah, Oppa!-mosolyogtam.
-Szia Sunchae!-simogatta meg.
-Jól vagytok mind a ketten?-nézett a szembe.
-Igen.-válaszoltam egyszerűen egy biccentéssel.
-Nem ülsz le?-mutattam a székre.
-Ja, nem. Csak a fiúknak viszek kávét.-mutatott a pult felé, ahol már készítették az italokat.
Miután megittam magányosan a kis koffeinadagomat hazaindultam a kis sétáló cukisággal magam mellett.
Egész délután dolgoztam a szobában, néha kikukucskáltam az ablakon, hogy mikor érkezik már meg. Nagyon vártam. Tegnap óta nem is láttam, pedig fontos dologról kellene beszélnem vele…
Zörgést hallottam a földszintről. Sunchae a lábamnál feküdt, így ő nem kelthette a zsivajt.
Halkan a lépcsőhöz osontam, majd megnéztem, hogy ki mocorog odalenn.
-Kihyun!-ugrottam a nyakába.
Bocsánat a késésért, nem volt időm feltölteni a fejezetet. Remélem nem vártatok sokat!
Yoyo^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése