Deja vu
~Yoo Kihyun szemszöge~
-De ha nem lehetsz az enyém, ne légy másé se.-kezdte el egyre jobban szorítani a nyakláncot.
-Hagyja abba!-állt fel Youngi a székből, majd szaladt oda. Ekkor már éreztem, hogy nehezebben kapok levegőt. A kezemmel a nyakamhoz kaptam, de nem tudtam leszedni.
-Kihyun!-kiáltott fel Wonho, majd a többiekkel együtt leszedték rólam azt a nőt. Youngi letépte a nyakamból azt az ártatlannak tűnő ékszert, majd ijedten tapogatta végig az arcom.
-Nincs baj…-nyugtatta magát, vagy engem, nem tudom.
-Jól vagy?-fogta meg a vállam Shownu.
-Igen, kösz!-néztem rá.
-Még szerencse, hogy Youngi és Wonho észrevették...különben.-vakarta a fejét.
-De, hogy jut valakinek ilyen az eszébe…-rázta a fejét I.M.
-Nem lehet, hogy…
-Nem, Youngi, nem lehet.-vágtam a szavába, mert tudtam mire gondol. Néha már ennyiből ki tudjuk találni mit akar a másik.
-Mi van? Ez valami közös nyelv, vagy mi?-értetlenkedett Wonho.
-Ja, biztos olyan mint te és a porcicáid...azokat is csak te meg Young Si Dongsaeng értitek meg.-viccelődött Hyungwon.
-Kezdhetjük?-kérdezte az egyik dolgozó rám nézve.
-Persze.-bólintottam, majd folytatódott a meeting, elvégre már csak pár fan várakozott, hogy találkozzon velünk.
-Oppa, jól vagy?-nézte a nyakamon végighúzódó nyomot.
-Megleszek.-mosolyogtam, miközben leírtam százezredjére is a nevem a kis papírra.
A meeting után Youngi elment találkozni Sun Hee-javal, így én a fiúkkal mentem a dormba.
-Hallod Kihyun!-bökött meg Jooheon.
-Vigyázz ám arra a lányra, olyan mintha a húgunk lenne!-karolta át a vállam, majd bólogatni kezdett.
-Erre meg mikor jöttél rá?-nevettem.
-Akkor amikor nála aludtunk.-mondta elmélkedve.
-Ah, értem. Szerintem nem lesz panasza a fogadott bátyókáknak.-álltam fel az ágyról.
-Remélem is. Ja és, tudod, hogy Wonho is szívén viseli azt a családot…-mondta halkabban, hogy az érintett személy meg ne hallja.
-Különösen figyelni fogok erre a tényezőre.-viccelődtem.
-Na, de menj főzni, amíg itt vagy addig legalább nem ég le a konyha.-bocsátott utamra.
-Hajcsár!-sziszegtem.
-Csak éhes…-válaszolta.
Miután a csapat jól teleette magát mind lefeküdtünk aludni. Reggel mint mindig elsőképp keltem fel, és én ébresztettem fel a többieket, kivéve Hyungwont, ugyanis mikor hozzá értem volna megcsörrent a telefonom.
-Kihyun!-szólt bele ijedten Youngi.
-Baj van?-kérdeztem a szemem vakargatva.
-Kaptam még egy levelet, de ebben nem csak egy levél van...Nem bontottam még ki, de ez dagadtabb mint az előző.-hadarta.
-Hol vagy most?-kérdeztem, hogy tudjam hova kell mennem.
-A szüleidnél.-nyöszörögte.
-Várj meg ott, azonnal ott vagyok!-kaptam fel a kabátom.
-Szia Omma, Youngi?-adtam egy gyors puszit az arcára.
-A szobádban van, de mi ez a nagy sietség fiam?-sétált utánam.
-Később elmondom.-nyitottam be az ajtón.
-Kihyun!-szaladt oda hozzám szinte remegve.
-Mi az, kibontottad?-kérdeztem értetlenül.
-Nem, de az ablak.-néztem az ablakra mikor kiejtette a száján a szót.
-Mi olyan ijesztő benne?
-Ott...ott volt egy férfi.-motyogta a mellkasomnak.
-Nyugi!-fogtam meg a fejét.
-Ezt most kibontjuk, majd elmegyünk vele a rendőrségre. Megvan még a többi levél is, ugye?-ültem le az ágyra.
-Igen, megtartottam őket, hátha kellenek még.-vette őket elő az asztalról.
-Szuper, most pedig nézzük!-adtam a kezébe a borítékot.
-Én?-nyelt nagyot, majd feltépte a kis csomagot.
-Kezdjük a levéllel!-vette ki remegő kézzel a lapot.
“Szia Szívem!
Este olyan aranyosan aludtál, hogy muszáj voltam itt maradni az ablakod alatt. Remélem hasznosnak fogod találni a kis ajándékaimat.
-A legnagyobb szerelmed-”
Amint végzett a felolvasással rádobta a levelet az ágyra, majd a kezembe nyomta a csomagot.
-Nézd meg te, nem biztos, hogy én látni szeretném…-a boríték teli volt képekkel, olyan képekkel ahol Youngi alszik, amint a kávézóban ül, olyan kép ahol a kórházban fekszik, az utcán sétál. Mindenféle kép volt, végül pedig egy kép aminek a hátulján egy írás volt.
“Ugye milyen szép? Neked szerkesztettem”
Megfordítottam a lapot, majd egy igazán ‘profi’ képszerkesztői munkát találtam magam előtt. Kicserélt engem egy másik férfire…
-Ő lenne az az ember akit láttál?-mutattam felé a képet.
-Igen, de…
-Sértő,hogy azt hiszi, hogy ennyire hiszékeny vagyok…
-Eléggé.-vettem elő a telefonom.
-Jó napot!-köszöntöttem a tisztet.
-Szeretnék bejelenteni egy férfit. Számtalan bozonyítékunk van, sőt még egy képünk is.-jelentettem be a szándékunk.
-Jöjjenek be az őrsre! Viszhall!-tette le a kagylót.
-Gyere, bemegyünk az őrsre.-fogtam meg a kezét.
-Nem kell félned, elkapják azt az embert.-húztam szorosan magam mellé mikor az utcán sétáltunk. A rendőrség közel van a házunkhoz, így gyalog mentünk.
-Jó napot!-hajoltunk meg a tisztek előtt.
-Erre, kérem!-vezetett be minket az egyik szabad rendőrhöz.
-Üdvözlöm önöket! Miben segíthetek?
-Ezeket hoztuk bizonyítéknak.-nyújtottam át a borítékokat.
-Először egy csokorral kezdődött, majd furcsa levelekkel. Ma reggel egy férfi állt az ablaknál és nézte ahogy a menyasszonyom alszik. Egy csomó kép található a borítékokban, illetve kézzel írt levelek. Az egyik csomag pedig tartalmaz egy képet a gyanúsítottunkról.-meséltem el röviden a lényeget.
-Kisasszony, tud még mondani valamit?-nézett kérdőn a halálra rémült lányra.
-Nem volt koreai, alacsony volt. Az arca pedig, nem hasonlított egy koreai ember arcára.-mutogatott a saját arcán.
-Rendben, most elmehetnek, kérem majd fáradjanak be ha hívjuk önöket!-elment leadni a bizonyítékokat, így mi is elhagytuk a termet, majd az épületet is.
-Elkapják, ugye?-fogta meg a kezem.
-El.-mondtam kissé dühösen.
-Be kell mennem dolgozni, értem tudnál jönni? Nem akarok gyalogolni egyedül…-nyelt nagyot.
-Mikor végzel?
-Háromkor.
-Akkor még nem jó, fél órát tudnál várni? Ne menj el sehova…-utasítottam.
-Nem is akarok.-rázta ki a hideg.
Elkísértem őt a munkahelyére, majd óckodva bár, de elindultam vissza a Starship épületéhez, hogy belekezdjek a munkába.
-Kihyun, hol voltál reggel?-szólt rám Shownu.
-A rendőrségen.-jelentettem ki.
-Mi?-csodálkoztak.
-Nyugi nem tettem semmit, csak feljelentettem egy barmot.-tisztáztam magam.
-Huh, de mi történt?-faggattak.
-Tudjátok meséltem a levelekről…
-Igen, az a szemét mit csinált már megint?
-Ellátom én a baját…-csapta össze a két öklét Shownu.
-Reggel Youngi felhívott. Ismét kapott egy levelet, de nem csak ennyi történt. Mikor odaértem szinte remegve szaladt oda hozzám. Az ablakból nézte őt egy férfi.-meséltem a történteket.
-Jézusom, szegény Dongsaeng…-ámuldozott Jooheon.
-A csomaggal mi volt?-érdeklődött Wonho.
-Volt benne egy levél, illetve egy csomó kép Youngiról.
-Lesifotók?-nézett össze Jooheon és Minhyuk.
-Azok. Mindegyik olyan helyeken ahol nem vehető észre a fotós, kivéve egy képet…-gondolkodtam el.
-Volt egy kép ami az ablakból készült.
-Mármint ott állt az ablak alatt és fotózott egyet-kettőt?-húzta fel a szemöldökét I.M.
-Pontosan.
Ez a beszélgetés rányomta a bélyeget a napunkra, mindenki azon agyalt, hogy mit tegyünk.
-Kihyun!-állított meg Wonho mikor indultam volna Youngiért.
-Igen?-fordultam vissza.
-Hozd Young Jae Dongsaenget a dormba! Ameddig el nem kapják azt a szemetet addig jobb helye lesz velünk.-állt mellé Jooheon is.
-Oké.-fordultam a kijárat felé.
-Jó napot, Kim Young Jae-sshit keresném.-sétáltam a recepcióshoz.
-Második emelet.
-Köszönöm!
-Amúgy egy kérdést engedjen meg!-szólt utánam.
-Igen?-fordultam vissza.
-Maga ma a második férfi aki Miss Kimet keresi...Esetleg történt valami?-kiváncsiskodott.
-A második?-kérdeztem ijedten.
-Két perce volt itt egy ismeretlen uriember.
-Elnézést, de sietnem kell!-szaladtam a lifthez, az azonban nem jött így lóhalálában rohantam fel a lépcsőn.
-Ez még csak az első…-futottam tovább. Már kettesével szedtem a fokokat, hogy hamarabb fent legyek, mikor végre felértem.
-Segítség!-szaladt oda hozzám egy titkárnő.
-Merre találom Kim Young Jae-sshit?-kérdeztem rémülten.
-Egy férfi…
-Mit csinált?-sürgettem.
-Betuszkolta a liftbe, én esküszöm próbáltam segíteni, de nem ment, kérem...segítsen.-kezdtek el potyogni a könnyei. A lifthez rohantam, majd megnyomtam a lift megállító gombját, az indító helyett.
-Az istenit…-nyomogattam idegesen a billentyűket a lift kezelőfelületén.
-Még nem érhettek le, mert a lift megállt az elsőn.-jelentette ki a titkárnő.
-Maga maradjon itt, én lemegyek az elsőre és lassan indítsa el a liftet.-rohantam lefelé a lépcsőn.
-Gyerünk, gyerünk!-motyogtam, mikor a lift előtt álltam várva, hogy megérkezzenek.
-Végre!-néztem a szintjelzőt. A lift ajtaja kinyílt, de a szállítóeszköz üres volt...nem volt benne senki.
-Nem hagyta el senki az épületet?-rohantam a recepcióshoz.
-Nem, egy ideje nem.-rázta a fejét.
És esetleg nem tudná megmondani, hogy hová ment a lift?
-Milyen kérdés ez? Na de mindegy is, tessék legutóbb az elsőre, előtte pedig a négyes emeletre ment.-fordította felém a monitort.
-Köszönöm!-szaladtam vissza a lifthez.
-Tarts ki! Tarts ki!-ismételgettem magamban miközben a szerencsétlen emeletre tartottam.
-Eresszen el!-hallottam tompán Youngi hangját.
-Haladj már!-dobbantottam.
-Engedjen el!-lettek egyre hangosabbak a hangok.
-Hallgass már!-vágta neki a falnak Youngit mikor kinyílt a lift ajtaja.
-Ezzel csak megnehezíted a helyzetem.-szorította a falhoz, miközben az arcába kiabált.
-Engedd el, mi közöd hozzá!-szaladtam oda.
-Mit pattogsz kisbolha?-kiáltott rám.
-Azt mondtam, hogy vedd el róla a kezeid!-vágtam hasba a Wonhotól tanultak alapján.
-Na várj csak!-kezdte el ökölbe szorított kezét felém kapkodni.
-Fuss, fuss már!-kiabáltam.
-Azt hittem okosabb vagy ennél idolkám...nagyobb is vagyok és erősebb is.-vágott hasba, amitől kissé nehezebben ütöttem vissza, mint eddig.
-Youngi, mondtam, hogy fuss!-néztem a minket bámuló lányra.
-Téged lerendezlek, aztán majd jön a barátnőd…-törölte meg vérző száját, majd még egy lépést tett felém. Ekkor hirtelen elterült a földön és meg sem moccant.
-Youngi!-öleltem magamhoz, mire kiejtette a kezéből a felmosó nyelét. Szó nélkül szorított magához, hosszú percekig álltunk ott, mikor a férfi mozogni kezdett.
-Hívjuk a rendőrséget!-tárcsázta a számot.
Nem sokkal később meg is érkeztek, majd bilincsbe verve vitték el a férfit.
-Ha te nem jöttél volna…-nézett rám nagy szemekkel.
-De jöttem.-simogattam meg a fejét, majd a kezem az arcára csúszott és folytattam a folyamatot a hüvelykujjammal. Elmosolyodott, majd a kezével megfogta az arcára tapadt kezemet.
-Youngi, szeretnék azért biztosra menni. A fiúk felajánlották, hogy gyere a dormba, mivel mind aggódnak érted. Hazaviszlek és pakoljunk össze.-bólintott egyet, egyetértést jelezve, majd elindultunk.
-Omma, Appa!-szóltam az ajtón belépve.
-Igen fiam?-jött elő az épp mosogató anyám.
-Youngi egy ideig hozzám költözne, ha nem baj.-néztem a mellettem álló lányra.
-Veletek meg mi történt? Megtámadtak? Jézusom jól vagytok, nem esett bajotok?-tapogatott végig mind a kettőnket
-Nem, semmi bajunk!-állítottam le.
-Mikor mentek?-kérdezte visszatérve a tárgyra.
-Most, csak összepakolunk.
-Jaj, vigyázz nagyon erre a kislányra, olyan mintha a kislányom lenne. Persze ettől még a barátnőd, vagyis a menyasszonyod.-helyesbített.
-Na de mi el is köszönünk.-öleltük meg mind a ketten Ommát.
-Mi a baj?-néztem Youngit, mikor hirtelen megállt a pakolásban. Az ablak felé emelte a tekintetét, majd lassan felém vonszolta.
-Elkapták. Vége.-léptem oda hozzá.
-Tudom, de...még emlékszem rá.-nézett bánatos szemekkel.
-Igyekezni fogunk, hogy mind a ketten elfelejtsük.-hajtottam össze a ruhákat, hogy haladjunk. Közben Youngi is ezt csinálta, csak ő a másik kupacot hajtogatta. Nem is olyan sokára készen is lettünk, majd szinte megkönnyebbültünk, mikor elhagytuk azt a szobát.
~Kim Young Jae szemszöge~
-Sziasztok!-köszöntünk a dormba belépve.
-Hali!-lépett elő Wonho.
-Ezek szerint nem lett még meg?-mondta egykedvűen.
-De, elkapták.-jelentettem ki.
-Úgy voltam vele, hogy fő a biztonság.
-Jól tetted, így mi is nyugodtabbak vagyunk.-mondta a közben megérkező Jooheon.
-Tudod Youngi, itt mindenkinek olyan mintha a kishúga lennél.-mondta Minhyuk.
-De vannak kivételek!-emelte a magasba az ujját Wonho.
-Ja igen, hát Kihyun és I.M. Kihyun nem épp kishúgképp kezel, szegény Changkyun-ahnak pedig a nővére vagy.-bökték meg a maknaet.
-Jah, Noona…-sziszegte.
-Igen?
-Keresett a húgod egyik barátnője.-mondta, majd elment a konyhába.
-Beszélek velük.-néztem Kihyunra, aki bólintott egyet egy apró sóhajtás közepette. A keze lecsúszott a vállamról, majd maga mellé helyezte.
-Vigyázz magadra!-mondta, majd adott egy apró puszit a fejemre.
-Vigyázok.-léptem ki az ajtón, majd indultam el. Tárcsáztam Young Si-ja számát, hogy megtudjam, hogy hol vannak, vagy mit is akartak tőlem.
-Szia!-köszöntem bele a készülékbe.
-Szia Unnie! Megkaptad az üzenetünk?-szólt bele Min Ra Dongsaeng.
-Igen, épp hozzátok tartok.-léptem az úttestre.
-Oh, remek!-hallottam a háttérben a pakolászást.
-És mikor érsz ide?-kérdezte a húgom kétséges nevetéssel.
-Tíz perc és ott vagyok, gyalog megyek.
-Várunk!-nyomott ki.
-Hihetetlen ez a lány…-ráztam a fejem.
-Elnézést Kisasszony!-kért bocsánatot egy férfi, miután nekem jött. A kezében található fagylalt a pólómon landolt.
-Semmi baj, előfordul!-kutakodtam a táskámban zsebkendőt keresve.
-Kérem engedje meg, hogy segítsek.-adott még zsebkendőt.
-Megoldom, köszönöm.-mosolyogtam rá, hogy ne sajnálkozzon.
-Ennyi elég lesz a kicserélésre.-nyújtott felém egy kevéske pénzt.
-Nem kell, tegye csak el.-toltam vissza.
-Kérem.-nyújtogatta tovább felém a pénzt.
-Tegye el!-bólintottam, mire felfogta, hogy nem fogom elfogadni, így visszacsúsztatta a zsebébe ahonnan kivette.
-Még egyszer sajnálom!-kiáltott utánam.
Bementem egy internetkávézóba, majd a mosdóban igyekeztem helyrehozni amit lehetett.
-Ah, eper fagylalt.-lépett mellém egy lány.
-Valószínűleg…-dörzsölgettem a foltot, majd elnéztem oldalra.
-Maga?-kerekedtek el a szemeim.
-Örülsz, hogy újra látsz, nem? Elvégre a különbségek mindig akkor látszódnak, ha a hibás és a tökéletes találkozik.-játszadozott a tincseivel.
-Az olyan korcsok mint te, egy ilyet viselnek, míg engem kidobtak mint egy rongyot.-méregetett pökhendien.
-Mi az elvitte a cica a nyelvedet?-nyeltem egy nagyot, majd kisétáltam mellette az ajtón.
-Menekülni könnyebb, mi?-szólt utánam. Úgy éreztem meg kell mutatnom, hogy nem fagyok nyuszi, így visszafordultam, ám mikor az ajtóhoz értem egy érdekes beszélgetés csapta meg a fülem.
-A francba, ki tudta szedni, ezért fizetlek te szégyentelen!-kiáltozott a telefonba.
-Mi az, hogy nem volt jó az irány? Nekem te ne magyarázkodj, elszúrtad!
Ki vagy rúgva!-nyomta ki.
Úgy döntöttem végül nem megyek be hozzá, így a bejárat felé vettem az irányt.
“Bocs egy kicsit kések!”
Írtam egy üzenetet a lányoknak.
-Sziasztok!-köszöntem mikor kinyitottam az ajtót.
-Mutasd!-kapkodtak a kezemért.
-Láttuk a tvben, és az újságokban is.-nézegette az ékszert Min Ra-ja.
-Elnézést, de elmondaná nekem, hogy-hogy néz ki a gyűrű?-lépett oda hozzánk még két lány. Az egyik segítette a másikat.
-Persze.-néztem a lányokra.
-Egy egyszerű karika, aminek a két vége egy kis kört alkot, aminek a közepén egy apró kő van.-nézegettem a gyűrűt.
-Ah, hideg!-kapta el nevetve a kezét.
-Az az ujjam volt.-emeltem a kezét a gyűrűre.
-Ah, de miért ilyen hideg a keze?
-Mindig ilyen, kicsi korom óta, Kihyun már megszokta.-mondtam vidáman.
-Elnézést, de szerintem valamit félrehallottam. Azt mondta, hogy Kihyun? Úgy hívják a vőlegényét, mint a kedvenc énekesem.-vakarta meg a fejét.
-Öm...Tan Su-ja, tisztázzuk, te kiről beszélsz?-mondta Min Ra Dongsaeng.
-Jaj, a kedvenc bandánkról beszélek, tudod együtt szoktuk hallgatni...Monsta X.-tárta szét a kezeit.
-Tan Su-ja, a nővérem vőlegénye és a kedvenc vokalistád egy és ugyan az a személy. Nem hallottál még róla, hogy barátnője van?-kérdezte a húgom kedvesen.
-Nem.
-Pedig mondtuk már párszor.-szólalt meg az eddig csendben álldogáló negyedik lány.
-Mindig füles van a fülén, nem hallhatta.-védte meg szúrós szemeim láttán Young Si-ja.
-Valakinek csörög a telefonja.-szólaltam meg mikor meghallottam a tompa hangot az egyik szoba felől.
-Tan Su Hobae, az a tiéd, nem? Várj idehozom!-szaladt be a szobába Min Ra-ja.
-Tessék!-adta a kezébe a mobilt. A lány nem sétált arrébb, hisz nem látott, segítséget pedig nem nagyon szeret elfogadni mint ahogy látom…
-Tessék?-kerekedtek ki a szemei.
-Tan Xu börtönben van?
-Miért?-törölgette könnyeit.
-Erőszak, soha sem bántan senkit…-folytak egyre gyorsabban a cseppek az arcán.
-Bemehetnék hozzá?-szipogta.
-Értem, azért köszönöm…-nyomta ki a telefont.
-Mi a baj Tan Su-ja?-ültek le a teljesen összetört kínai lány mellé.
-Tan Xut bevitték erőszak miatt. Elvileg bántott egy nőt a munkahelyén, majd összeverekedett egy férfival.-túrt sírva a hajába.
-Tan Su-ja…-guggoltam le elé.
-Úgy érzem valamit tudnod kell…-hirtelen mindenki felém kapta a fejét, mire én csak a zokogó lányra nézve folytattam a mondandóm.
-Tudom most azt kéne mondanom, hogy biztos minden megoldódik és a bátyádat szabadon engedik, de nem tehetem...nem tehetem mert…-csuklott el a hangom. Mindenki feszülten figyelt, Young Si-ja arcára kiültek az érzelmei, ijedt tekintete elárulta, hogy rájött mit akarok mondani. Min Ra Hobae csak egy aprót bólintott, majd magához szorította a még mindig könnyeivel küzdő lányt. A negyedik lány, akinek még a nevét sem tudom, csak bambán nézett rám. Nem tudta mi a helyzet.
-Nem kívánhatom, hogy kiengedjék, mert én voltam az aki feljelentette.-folytattam.
-Tessék?-kapta fel a fejét, majd felállt, pont szembe velem. Meglendítette a kezét, és adott egy nagy pofont.
-Miért? Miért tette tönkre az életem, azt sem tudja milyen a bátyám!-fakadt ki. Sírása közepette ordítozott. A lányok alig bírták leállítani.
-Jobb ha most megyek.-fordultam a kijárat felé.
-Unnie, ne menj!-szaladt utánam Min Ra-ja.
-Jobb lesz ha megyek.-néztem vissza a keserűen zokogó lányra.
-Szia!-hajolt meg az ajtóban.
~Yoo Kihyun szemszöge~
Amíg Youngi elment a lányokhoz, addig gondoltam csinálok vacsorát, illetve élhetővé teszem a kis ágyikómat. Felhúztam egy új lepedőt, illetve kicsit átrendeztem a párnákat, hogy mind a ketten elférjünk. Elvégre ha már itt alszik a dormban, akkor nem szeretném ha külön ágyban aludna. Akkor átköltöznék.
-Fiúk elmentem tusolni!-közben letettem az ágyam melletti szekrényre a gyűrűt, hogy biztos meglegyen.
Miután letusoltam a papucsomban csoszogtam a gyűrűmért, azt azonban nem találtam ott ahol hagytam.
-Fiúk, ne szórakozzatok, hol a gyűrűm? Leraktam a szekrényemre, hogy meglegyen és nincs ott.-vontam őket kérdőre.
-Keressük meg, ott kell lennie valahol!-állt fel Wonho. Mindenki elkezdte keresni az ékszert. Már két órája kerestük az eljegyzési gyűrűmet, mikor megszólalt Hyungwon.
-Hyung!-kiáltott fel.
-Megvan?-kaptam fel a fejem.
-Nem, de én láttam kijönni a szobából Wonhot.-mutatott a fiúra.
-Jaj, igen.-túrt a zsebébe.
-Itt van.-nyújtotta át.
-Csak most szólsz, és miért volt nálad?-csaptam hátba.
-Azt hittem, hogy elhagytad, vissza akartam adni…-mondta sajnálattal a szemében.
-Akkor miért nem adtad oda?-nevettem kínosan.
-Elfelejtettem…-vakarta a fejét.
-Ismerlek, tudom, hogy nem hazudnál, hiszek neked. De…-emeltem fel a mutatóujjam.
-Ttakbam!-kiáltotta a plafon felé emelt kézzel Jooheon. Wonho letérdelt, én pedig hátrafeszítettem a mutatóujjam, ekkor nyílt az ajtó.
-Sziasz…-nézett furcsán Youngi.
-Mit csináltok?-lépett be kérdő arckifejezéssel.
-Ttakbam.-kiáltotta Jooheon ismét.
-Hjaj istenem, hagyjátok már szegényt!-segítette fel.
-Ha belehal nekem akkor nem lesz lelki szemetesem, az pedig senkinek sem lesz jó.-nézett körbe rajtunk.
-Köszi!-szorította magához a lábait a földön térdelve.
-Azért csak nem haltál volna bele.-nevetett.
-Ha viszont nem engeded el gyorsan a menyasszonyom lehet, hogy belehalsz…-köhintettem, mire mindenki hangos röhögésben tört ki.
A vacsora után mindenki aludni ment, mert hosszú napunk volt. Youngi is elment tusolni, majd mikor kijött a mosdóból egy meglepetés várta.
-Jaj, megijesztettél!-kapott a szívéhez, mikor meglátott az asztalnál ülni.
-Nem alszol még?-sétált oda hozzám.
-Megvártalak, a gondolat, hogy itt vagy valahol, csak nem mellettem nem hagyna aludni.-fogtam meg a kezét.
-Akkor most már tudsz majd aludni?-adott egy puszit az arcomra. Mögöttem állt, és úgy hajolt az arcomhoz. A kezeit a vállaimra fektette, mire én megfogtam azokat és felálltam magammal húzva őt is.
-Héhéhé, mit csinálsz?-kapaszkodott meg a két vállamban, illetve összekulcsolta a lábait a derekamon. A lábai alá nyúltam, majd elindultam a szoba felé. Szépen lassan léptünk be az ajtón, majd csendben az ágyra ültettem.
-Ezt még egyszer meg ne próbáld, megijesztettél!-mondta cuki arcot vágva.
-Akkor majd szólok előtte.-nevettem, majd én is bebújtam a paplan alá. Felém fordult, majd a fejét nekitámasztotta a mellkasomnak és úgy aludt. Én hiába mondtam azt, hogy ha itt lesz mellettem el tudok aludni, mert most azért nem tudtam elaludni, mert azt néztem ahogy ő alszik.
-Szeretlek!-simítottam végig hosszú haján a kezem.
Lassan ismételgettem ezt a mozdulatot, míg le nem csukódtak a szemeim.
Reggel szokásosan mindenkinél hamarabb keltem, kivéve Youngit. Ő még mindig ugyan abban a pozícióban feküdt, mint mikor lecsuktam a szemem, csak az ő szemei nyitva voltak. Mikor észrevette, hogy én is mocorgom felemelte a fejét, hogy lásson engem.
-Jó reggelt!-adott egy apró csókot.
-Ha előbb tudom, hogy ilyen jó a csókoddal kelni, akkor nem engedlek el a szüleimhez.-túrtam a hajába.
-Erről én nem tehetek.-vont mosolyogva vállat.
-De, az esküvő után igénybe fogom venni minden reggel.-vigyorogtam.
-És mit kapok érte?-incselkedett.
-Mondjuk én is adok neked egy csókot.
-Nagyon kreatív, mondhatom.-pöckölt orron.
-Segítesz felébreszteni a fiúkat?-ültem fel az ágyon.
-Nehéz melónak tűnik.-nevetett.
-Hát, Hyungwont majd intézem én.
-Oké.
-Te menj a lelki szemetesedhez, őt a legkönnyebb felkelteni.-mutattam Wonho felé.
-Oké.-lépett oda az ágyához.
-Wonho!-szólt neki beszédhangon.
-Omma, még egy kicsit had aludjak..kérlek.
-Hoseok Oppa, Youngi vagyok!-nevetett.
-Mi?-fordult Young Jae-sshi felé.
-Ah, te vagy az. Sokáig beszéltem hülyeségeket?-dörzsölgette a szemeit.
-Nem, csak egy mondatot mondtál.-nevetett tovább.
-Ah, akkor jó. Huh, ugye nem volt ciki amit mondtam?
-Amennyiben az ciki, hogy azt mondtad nekem, hogy Omma, abban az esetben ciki.-állt fel az ágy mellől, majd Jooheon felé vette az irányt.
-Oppa! Jooheon Oppa! Kelj fel!-rázta meg egyszer óvatosan és Jooheon felkelt.
-Ezt meg, hogy csinálod, nekem tíz perc mire egy felkel…-vakargattam a fejem.
-Ő lány, neki jobb szótfogadni.-nevetett Jooheon miközben a papucsát vette.
-Próbáld meg Hyungwont!-mutattam a halál kapuja, azaz Hyungwon ágya felé.
-Hyungwon Oppa!-szólt hozzá, ám semmi.
-Oppa, kelj fel!-rázogatta őt is.
-Muszáj?-bújt a párnája alá.
-Kérlek!-vette le a fejéről a párnát.
-Ahj…-ásított egyet.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolygott Youngi, majd lemászott az emeletes ágyról.
-Szerintem megvan az új ébresztőnk!-mutatott a mellettem álló lányra.
-Ja, és valljuk be jobban is örülünk ha ő ébresztget mint Kihyun…-nevettek össze Shownuval.
-Hahaha.-gúnyolódtam.
-Készüljetek, nemsokára kész kell, hogy legyünk az indulásra!-tapsoltam egyet, mire mindenki elkezdett készülődni.
-Addig csinálok nektek enni.-indult el a konyha felé.
-Köszi!-szóltak utána a fiúk. Rekord sebességgel készen lett mindenki, mintha meg akarták volna mutatni a ház egyetlen lányának, hogy milyen rendesek is ők…
-Kész a reggeli!-szólt Youngi hangja a konyha felől, mire mindenki szaladt is a konyhába.
-Mivel nem volt semmi a hűtőben, így kénytelenek vagytok ramyunnal beérni.-tette le az asztalra a tálat.
-Viccelsz? Ennél jobb nincs is.-szedte ki az adagját Wonho.
Elindultunk a Starship-napra, ahol különleges toborzó programokkal próbálkozunk gyakornokokat keresni, kisebb-nagyobb sikerrel.
-Rendben, úgy látom mindenki itt van.-nézett körbe a Sungbae a csapatokon, majd belekezdett.
-Ma egy gyakornok toborzó videót fogunk készíteni. Mindenki tudja mit jelent ez, mert mindenki készített már ilyet.-emelte el a szájától a mikrofont.
A nap első részében minden rendben ment, egészen az ebédszünetig. Miközben ettünk csak pár kamera forgott, hogy felvételeket készítsen rólunk. Mi az egyik kamera előtt ültünk.
-Oppa!-állt meg az asztal mellett egy lány. Felkaptam a fejem a hangjára, mert olyan volt mindha Youngit hallottam volna. Nem csak nekem juttatta eszembe a barátnőm, a többiek is egytől-egyik csodálkozva kapták fel a fejüket.
-Youngi?-szólalt meg Minhyuk, majd mikor meglátta, hogy nem Young Jae-sshi áll előttünk kissé zavarodott lett.
-Youngi?-döntötte oldalra a fejét.
-Ne haragudj, de ismernünk kéne téged?-szólaltam meg.
-Igen.-bólogatott, majd közelebb lépett hozzám.
-Emlékeznetek kéne...Rush...én vagyok az…-mutatott magára.
-Aha…-néztünk egymásra.
-Van valami amit már akkor is meg szerettem volna tenni.-hajolt közel hozzám, majd hirtelen egy puszit nyomott az arcomra.
-Remek, felvétel leállítva.-kapcsolta ki a kamerát a videós.
-Mi, ezt felvették, ez meg volt tervezve?-ijedtem meg. Mindenki tudja, hogy menyasszonyom van, erre ezt...ah…
-Nem, nem volt megtervezve, de a kisasszony megmentette a videót. Lesz benne valami...valami érzelem, titok, rejtély.-fantáziált.
-Nem, töröljék ki!-állt mellém Jooheon.
-Azt már nem, a legjobb felvétel a mai nap…-háborodott fel a kamerás.
-De, de neki menyasszonya van.-állt fel Wonho.
-A kishölgy?-mutatott nevetve a bajkeverő lányra.
-Nem, nem ő!-emeltem meg kicsit a hangom.
-Mi a probléma?-lépett oda hozzánk a Sungbae.
-Ez a nő...ah…-legyintettem.
-Majd én elmondom Sungbae!-lépett ki az asztal mögül I.M.
-Ez a lány idejött, mondván, hogy ismernünk kéne, majd megpuszilta Kihyun Hyungot, amit ez a kamerás fel is vett. Hyung viszont nem szeretné, hogy a videó a nyilvánosság elé kerüljön.
-Miért baj az az egy puszi? Feldobná a videót.-jelentette ki a videós.
-Mert menyasszonyom van, azért.-fogtam a fejem, mert nem hittem el, hogy valaki ennyire idióta is lehet.
-Bejelentett az eljegyzés, volt már party?-nézett rám a Sungbae.
-Még nem.
-Akkor még visszaléphetsz, ez lesz a megoldás.-nézett rám elégedetten.
-Nem, nem fogom felbontani az eljegyzést!
-Muszáj lesz, fiam!-mondta komor arccal.
-Nem, bármibe is kerüljön, nem!-tartottam ki az elképzeléseim mellett.
-Ebben az esetben…-vakarta meg a fejét.
-Sungbae, ez a felvétel mentene meg minket egy újabb tömeg videótól amit senki sem néz meg.
-Ez igaz.-váltott újra komorrá.
-A videó megjelenik, vagy elhagyod a bandát.-mondta komoly arccal.
-Mi?-néztek össze a többiek.
-Sungbae, ezt nem teheti, nélküle nem lesz Monsta X...Ő a fővokalista.-állt fel Minhyuk.
-Elhagyom a bandát.-hajoltam meg.
-Kihyun-ah!-kiáltott rám, mikor lementem mellette.
-Igen?-fordultam vissza.
-Látom tényleg szereted, sok boldogságot, most pedig ülj vissza és folytassátok amit lekezdtetek, a videó a kukába kerül.-sétált el a háta mögött loholó kamerással. Olyanok voltak mint a gazda és annak jólnevelten csaholó kutyája.
-Tényleg itt akartál minket hagyni?-fogta meg a vállam Shownu.
-Ha választanom kell, akkor igen. Nem kockáztatom meg a kapcsolatom Youngival egy ilyen lány meg egy videó miatt.
-Pedig megértené.-mondta Wonho.
-Tudom, ő mindent megért, de a fanok nem...már múltkor amikor az a fan megcsókolt, már akkor piszkálni kezdték Youngit, hogy miért nem féltékeny, vagy mérges. Nem akarom ezt megismételni.-ültem le.
-Talán egyszer majd mi is megérthetjük…-nevetett Jooheon.
-Ja.-vidámodtam fel valamivel.
-Apropó! Megbeszéltem vele reggel, hogy idejön ha végez a munkahelyén.-mondtam vigyorogva.
-Szuper! Megnézi a próbánk?-kérdezte Wonho felvillanyozva.
-Ha ideér addigra akkor gondolom.
Az ebédszünet után mindannyian kissé feszülten álltunk a kamera elé, mindannyiunknak az ebéd alatt történtek jártak a fejében. Mikor végeztünk mosolyogva pillantottam meg az ajtóban valami csomagot szorongató lányt.
-Szia!-sétáltam oda hozzá.
-Szia!-mosolygott.
-Szia Dongsaeng!-köszöntek neki a fiúk is.
-Sziasztok!-biccentett köszönésképp.
-Megnézed a próbánk Youngi Jae-ja?-kérdezte Wonho vidáman.
-Ha akarjátok.-nevetett.
-Ah, a híres lány, igaz?-állt meg mellettünk a Sungbae.
-Igen, ő az.-vakartam meg a tarkóm miközben megfogtam a kezét, és az összefont ujjainkat magam mögé húztam.
-Önfejű vőlegényed van, annyi szent…-nézett rám.
-Ki akart lépni maga miatt.-szólalt meg a kis pincsikutya.
-Tessék?-engedte el a kezem, és kérdőn nézett rám.
-Majd elmondom.-jelentettem ki.
-Jaj, bocsánat. Nem akartunk vitát.-mosolygott gúnyosan a kamerás.
-Szerintem jobb ha elmondjuk neki!-nézett Youngira Wonho.
-Annak örülnék…-nézett rám Youngi.
-Megbeszéltük, hogy miattam nem hagysz rá semmit.-mondta halkan.
-Elmondom, jó. De négyszemközt!-húztam el a fiúktól.
-Szóval?-nézett rám kérdőn.
-Volt egy incidens…-vakartam meg a fejem.
-Ez rosszul kezdődik…-sóhajtott egy nagyot.
-Ebédeltünk, mikor odajött hozzánk egy lány…
~Kim Young Jae szemszöge~
-Azt mondta, hogy ismernünk kéne őt. Ő szerepelt a Rush című számunk klippjében. Odalépett hozzám, majd azt mondta, hogy valamit meg akart tenni nagyon régóta.-nyelt egy nagyot.
-Rossz előérzetem van, mondd!-néztem rá nagy szemekkel.
-Megpuszilt.-nézte a földet.
-Megpuszilt?-nevettem el magam.
-Ez nem vicces.-mosolyodott el ő is felnézve a földről.
-De, az. Olyan deja vu érzésem van….-néztem mélyen a szemébe.
-Ah..-sziszegte.
-Az a helyzet, hogy nem nagyon izgat a dolog.-néztem az értetlen fejét.
-Ő csak egy puszit adott, én viszont bármikor tehetek mást is…
-Ah, és mire gondoltál?-mosolyodott el.
-Miután elvettél megtudod.-pöcköltem orron, majd mosolyogva visszasétáltunk a fiúkhoz.
-Úgy látom nem vagy mérges.-karolta át Jooheon a vállam.
-Nem nagyon.-mosolyogtam.
Végigültem a próbájukat, szinte egész végig tátott szájjal figyeltem ahogy táncolnak. Egyszerre...Én táncolni sem tudok, ők pedig még a kezüket is ugyan olyan magasra emelik.
-Hogy tetszett?-adott egy izzadtsággal fűszerezett puszit a homlokomra.
-Nagyon jók voltatok.-bólogattam elismerően.
-itt a víz.-nyújtottam át neki a flakont, mert láttam, hogy nagyon keresi.
-Ah kösz, ezt kerestem.-csavarta le gyorsan a kupakját. A fiúk visszaöltöztek, majd együtt mentünk el a dormba. Még mindig fura kimondani, hogy egy dormban élek jelenleg hét fiúval együtt, de ez van. A kocsiban én ültem az ablaknál, Kihyun pedig mellettem. Mindenki fáradt volt, csöndben ültek, kivéve Minhyukot. Ő össze-vissza mocorgott, meg énekelgetett valamit ami épp a rádióban ment. Egy kis idő után csatlakozott hozzá i.M is, majd én és Kihyun is beszálltunk a mókába.
-Woa, ez Youngi volt?-fordult hátra jooheon.
-Nem, I.M-ek van nőies hangja…-rázta a fejét Hyungwon.
-jó hangod van Dongsaeng.-bólogatott.
-Ilyen az én kishúgom!-mosolygott Wonho.
-Oh, nem is tudtam, hogy két bátyám is van.-nevettem zavarodottan.
-Nem két, hét…-mutatta az ujjain a számot Jooheon.
-De Kihyun nem lehet a bátyja, csak hatan vagyunk, ja várj van egy bátyád, nem?-mutatott felém Minhyuk.
-Igen, van.
-Akkor mégis tud számolni. Az autóban csend lett ismét. Én az ablakon bámultam ki, a fiúk pedig csak csendben ültek. Éreztem, hogy Kihyun elkezd mellettem mocorogni. Lassan az ujjaim közé csúsztatta a sajátjait, majd ő is és én is a két összeérő gyűrűt bámultuk.
-Tényleg nem vagy mérges?-kérdezte suttogva, mire én csak megráztam a fejem egy mosoly kíséretében.
-De a videoanyagot kitöröltettem.
-Azt viszont még mindig nem tudom, hogy miért akartál te kiszállni a bandából…-néztem rá.
-Mert nem akartam, hogy megjelenjen a felvétel. A kamerással vitatkozni kezdtünk, mire megérkezett a Sungbae. A vita vége az lett, hogy vagy felbontom veled a jegyességem, vagy elhagyom a bandát.-szorítottam egy kicsit a kezén, jelezvén, hogy elég lesz, értem mire akar kilyukadni.
-Ah, oké.-állt le.
-Ti most közben valami jelnyelven beszéltek...még be sem fejezte, de már le is áll?-fordult ismét hátra Jooheon.
-Nem illik hallgatózni…-mondta Kihyun, mire előrefordult a kíváncsiskodó rapper.
Mindenki fáradtan ment el aludni, és szinte pár perc alatt el is aludtak.Én csak feküdtem a fal felé fordulva, mozdulatlanul, nehogy felverjem az engem átölelő fiút. A fejét a hátamnak támasztotta, és az egyik kezét átdobta rajtam, ezzel magához láncolva. A vékony pólón keresztül, ami egyébként az övé, éreztem az apró lélegzetvételeit, a szuszogásával melegített. Megbontva az eddigi mozdulatlanságot megfordultam, hogy felé nézzek.
-Youngi…-motyogta, majd elkezdtek kinyílni a szemei.
-Aludj csak, nem akartalak felkelteni…-bújtam hozzá. A fejem búbja hozzáért az ő állához. Ekkor hirtelen felült.
-Mi a baj?-suttogtam, nehogy más is felkeljen.
-Baj az nincs, csak…-húzta a mellkasához a fejem.
-Kihyun, megijesztesz.
-Sajnálom…-suttogta.
-Mit?-bújtam ki a kezei közül, hogy ránézhessek.
-Mikor ilyenek történnek sajnálom, hogy idol vagyok. ha nem lennék híres nem történnének ilyenek.-a szemeivel egy ideig a szememimben kereste a választ, majd elkezdte bámulni a szám. Lassan közeledni kezdett, majd megragadta a nyakam és magához húzott. Először egy keserű, de lágy csókkal illette az ajkaim, majd egyre vadabb lett.
-Ki…-próbáltam leállítani.
-Ki…-próbálkoztam mégegyszer.
-Sh..emelte a mutatóujját a szája elé, majd magához szorított.
-Kihyun, mi van veled?
-Nem tudom felfogni, hogy hogy miért vagy velem...de mivel ebből az ismeretlen okból fogva itt vagy velem, így minden percét ki szeretném élvezni. Egyszer úgyis elveszítelek, mint eddig minden értékeset az életemből…
-Azért vagyok veled, mert akárki is vagy, akármennyien is ismernek, én azért szeretlek amilyen vagy, és nem fogok elmenni mellőled, mert lehet hihetetlen dolgot fogok mondani, de szeretlek.-adtam neki egy apró, rövid, de annál többet jelentő csókot.
-ha ők most nem aludnának itt körülöttünk, akkor megtennék valamit, de inkább csendben maradok.-feküdt vissza. Én még ülve maradtam egy kicsit. Az egyik kezemmel támasztottam magam, a póló lecsúszott a vállamról, de úgy hagytam, lusta voltam megigazítani. Kihyun a hátán feküdt, és engem bámult. Óvatosan megütögette a mellkasát, majd mosolyogva figyelte az értetlen tekintetem. tényleg nem esett le, hogy mit akarhat. megfogta a kezem, majd lerántott magához. A fejem a mellkasára hajtottam, a kezem pedig a hasán pihentettem. A nyakam alatt nyúlt el az ő keze, melyet behajlított, ezzel csapdába zárva engem.
Két hét múlva volt a lányok ballagása, ahova meghívtam a fiúkat is. Kihyun elhívta Sugát is, mivel már rég találkoztak és gondolta ez jó alkalom lesz. A fiúkon és rajtam is maszk volt, hogy senki se vegyen rólunk tudomást. Sikerült is, csendben végig tudtuk nézni a ballagást, a lányok mind -mind kaptak egy kalapot, amivel büszkén jöttek oda hozzánk. A kínai lány csak undorodva nézett rám, mire én sóhajtottam egy nagyot.
-Mi a baj?-szólalt meg mellettem Kihyun.
-Oppa?-nézte meg jobban Kihyunt.
-Tényleg te vagy a barátja,-nézett végig újra rajtam.
-A vőlegénye vagyok…-húzta lentebb egy kicsivel a maszkját.
-Omma, nézd, megvan!-ugrándozott a lány aki még ott lakik a húgomékkal.
-Doh Rin, én kislányom.-simított végig a sötét haján.
-Unnie!-lépett oda hozzám Min Ra Hobae.
-Az én szüleim?-nézett körbe.
-Nem tudom, nem láttam őket.-megcsörrent egy telefon a táskámban. Nálam volt a saját telefonom, a húgomé és Min Ra Hobae mobilja is.
-A tied az.-nyújtottam át az előttem álló lánynak a telefonját.
-hallo?-szólt bele.
-Igen, én vagyok.
-Tessék?-esett könnyek közt térdre.
-Min Ra Dongsaeng!-guggoltam le mellé, mire Kihyun és Suga jöttek segíteni, hogy leültessük egy székre.
-Elnézést, Min Ra Dongsaeng rosszul lett.-szóltam bele a telefonba.
-Ki maga?-szólt bele egy férfi hang a készülékbe.
-Egy osztálytársának a nővére, Kim Young Jae.-mutatkoztam be.
-Kisasszony, Go Min Ra kishölgy okkal lett rosszul. Kérem kísérjék be a központi kórházba, azonosítani kell a testeket.-mondta komoly hangon a férfi.
-Tessék, milyen testeket?-kaptam a számhoz a kezem, mire Kihyun ott termett mellettem. Értetlenül nézett rám, mire én csak kétségbeesett szemekkel válaszoltam, majd vonszoltam a tekintetem Min Ra-ja és Suga felé.
-Mr. Go és Mrs. Go autóbalaesetet szenvedett. Mind a ketten életüket vesztették.-mondta sajnálattal a hangjában.
-Min Ra-ja…-szaladtam oda hozzá és magamhoz öleltem a zokogó lányt. nem érdekelt, hogy ez Korea, nem érdekeltek a figyelő szemek. Magamhoz szorítottam.
-Appa és Omma...azért nem jöttek el, igaz?-nyögdécselte.
-Shh...simogattam meg a hátát.
-Youngi…-nézett rám kérdőn Kihyun és Suga.
-A szülei...baleseteztek és...nem élték túl.-éreztem, hogy Min Ra-ja átölel, a kezeit átdugta az enyémek alatt.
-Be kell mennie a kórházba azonosításra.-nyeltem egy nagyot a fiúkra nézve.
-Ti menjetek el a többiekkel, én beviszem.-lépett hozzánk Suga.
-Nekem itt senki sem rokonom.-nézett körbe, majd mikor elengedtem Min Ra Dongsaeng kezét lassan leguggolt a helyemre, hogy lássa a lány arcát.
-Eljössz velem?-kereste a tekintetét. Egy apró bólintást kapott válasznak, majd elmentek.
-Szegény lány.-szólalt fel Jooheon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése