3. Fejezet

Fehér lány, remélem szeretsz

(Elöljáróban annyit, hogy a fejezetben található dal változtatva lett, tehát az, hogy ki mit énekel nem mindig egyezik a valósággal)

~Yoo Kihyun szemszöge~

-Mi lesz, ha nem tetszem nekik?-kérdezgetett idegesen.

-Biztos imádni fognak!-biztattam.

-Megjöttünk!-léptem az ajtóhoz.

Boldogan csengettem be a szüleim kertes házába a hátam mögé szorított lány társaságában.

-Kihyun, kisfiam!-puszilgatott körbe anyám.

-Anya…-kezdtem bele a mondatba, de nem hallgatott meg.

-Gyere fiam, van valaki akit szeretnék neked bemutatni.-hívott be. Kicsit jobban megszorítottam a mögöttem szégyenlősen kuporgó lány kezét, majd elkezdtem húzni magam után.

-Appa!-hajoltam meg a fotelben ülő apám előtt.

-Szervusz fiam!-intett nekem.

-Rég nem jöttél!-zsörtölődött anyám.

-Turnén voltam Japánban.-mosolyogtam.

-De van valaki akit…-vágtam neki újra a mondatnak.

-Oh igen, van valaki akit szeretnénk bemutatni neked.-kapott a fejéhez anyám, majd a nappaliba invitált minket apámmal. Még mindig szorítottam a kezét, csodálkoztam is, hogy nem szúrták még ki a rajtam csüngő lányt.

-Ő itt Kim Il Soo-ja apád főnökének a lánya.-mutatta be a lányt.

-Tökéletes lenne a számodra fiam!-tette össze a kezeit.

-Omma, Appa!-néztem kettejükre.

-Végighallgatnátok?-néztem rájuk kérdőn.

-Persze fiam, hisz mindig meghallgattunk!-csodálkozott anyám azon, hogy kiakadtam.

-Nekem már van saját választottam.-húztam ki a hátam mögül Youngit.

-Fiam, mennyivel jobb már a mi választottunk ennél?-ámuldozott anyám.

-Milyen iskolát végzett ugyan?-kérdezte fennhangon apám.

-Van egyetemi végzettsége is.-kérkedtem.

-És a családja? Milyen rangúak? Il Soo-ja szülei befolyásosak.-folytatta anyám.

-Nem beszélhetnénk meg ezt higgadtan?-néztem körbe.

-De, üljetek le!-mutatott a kanapéra apám. Leültünk, majd anyám bele is kezdett az összehasonlítgatásba.

-Il Soo-ja biztos keresettel rendelkezik.

-Young Jae-sshi is!-néztem a teljesen megszeppent lányra.

-Mennyi a keresete annak a lánynak?-biccentett felé apám.

-980 000 000 won.-szólalt meg szégyenlősen.

-Hogy kereshet annyit?-mordult fel a másik lány.

-Il Soo-ja nyugodj meg!-csitította anyám a hisztérikát. Tudni kell ugyanis, hogy egész végig hisztizett és magáról mesélt.

-Hol születtél?-kérdezte mosolyogva apám Youngitól.

-Magyarországon.

-Ráadásul félvér is…-nevettek gúnyosan.

-Nem vagyok félvér.-jelentette ki.

-Akkor mi vagy, korcs?-nevetett tovább Il Soo-sshi.

-Ezt most vond vissza!-kiáltottam rá.

-Hogy jössz ahhoz, hogy bárkivel így beszélj?-hordtam le.

-Kisfiam, szerintem nem kéne belemenned ebbe a kapcsolatba. Itt van neked Il Soo-ja, egy remek lány.-pártolta továbbra is.

-Akkor én megyek is!-állt fel mellőlem Youngi.

-Young Jae-sshi!-szaladtam utána.

-Nem mehetsz el!-állítottam meg a már az utcán szaladó lányt. Szakadt az eső, pont mint az első randinkon, a hajszálai pont úgy tapadtak az arcára, mint akkor. Az esőcseppeket kiegészítette sós könnyeivel, majd együtt folyatta a földre.

-Soha nem fognak szeretni a szüleid...Jobb lesz így.-törölte le a könnyeit az arcáról.

-Nem!-szorítottam magamhoz. Éreztem, hogy remeg.

-Youngi, nem elég ha én szeretlek?-emeltem fel az állát.

-Fiam gyere vissza, meg kell beszélnünk egy-két dolgot!-kiabált az ajtóból anyám.

-Hívtak, menj!-bújt ki a kezeim közül.

Visszamentem, majd megmondtam nekik, hogy nem érdekel ez a Il Soo-sshi, vagy ki akit a nyakamba akarnak varrni, majd meg sem hallgatva őket kirohantam az utcára.

-Hová mehetett?-kérdezgettem magam, majd nekivágtam a keresésnek. Elmentem a házához, majd bekopogtam az ajtón.

-Ah Kihyun Oppa, gyere be!-nyitott ajtót a húga Young Si-ja.

-Youngi itthon van?-kérdeztem mosolyogva, nehogy levegye, hogy baj van.

-Nem, nincs.

-Akkor nem is zavarlak.-néztem az asztalon elterült tankönyvekre.

-Ah, szia!-nevetett, majd becsukta mögöttem az ajtót.

-A kévézó!-pattantam be a kocsiba.

-Ott is van!-mosolyogtam el magam, mikor megpillantottam a magában iszogató lányt az üvegablakon keresztül.

-Youngi!-szaladtam oda hozzá.

-Hát te meg?-nézett ki az ablakon.

-Érted jöttem.-ültem le a székre.

-Értem?-kortyolt bele a forrócsokijába.

-Igen, érted jöttem.-fogtam meg az asztalra fektetett kezét.

-Kihyun!-kapta felém a fejét.

-Igen?-néztem rá kérdőn.

-Miért vesztél össze miattam a szüleiddel? Csak a bajt okozom neked…-húzta ki a kezét az enyémből.

-Ez nem igaz!-vettem vissza a kezét.

-Mennem kell,szia!-állt fel.

-Szia!-köszöntem el tőle, majd mikor felálltam már nem láttam sehol sem. Hazamentem. A fiúk érdeklődve jöttek utánam. Én meg csak csendben összegörnyedve, lehangoltan mentem végig a dormon és beledőltem az ágyba.

-Kihyun mi a baj?-hajoltak mind fölém. Wonho és Hyungwon pedig összefejeltek, majd elkezdték egymást kislányosan csapkodni. Most az egyszer nem nevettem torkom szakadtából rajtuk.

-Mindent elszúrtam…-fogtam a fejem, mire egymás szemében keresték a választ a maguknak feltett kérdéseikre.

-Ezt, hogy érted?-nézett rám meredten Minhyuk.

-Na mondd már, türelmetlen vagyok...tudod.-toporzékolt Jooheon.

-Igen, mindenki tudja Jooheon. Végtelen türelmed van!-veregette meg a vállát Wonho bólogatva.

-Bemutattam a szüleimnek…

-Ennyire nem jöttek ki jól?-csodálkoztak.

-Pedig a szüleid mindenkivel kedvesek.-értetlenkedett Shownu.

-Ott volt velük egy lány is, ő volt a jelöltjük számomra…

-Nem tetszik, mi?-bólogatott Shownu.

-Azt mondta Youngira, hogy…-nyeltem egy nagyot.

-Azt mondta rá, hogy korcs…-takartam el a szemeim.

-Ez a nő bolond, vagy mi?-ítélkezett Minhyuk.

-És mit szólt Youngi?-kérdezte az eddig csendben kémlelő I.M.

-Felállt és elment…-nyöszörögtem.

-Hát, elég megalázó lehetett neki, meg kell értenünk.-bölcselkedett Wonho.

-Honnan vetted ezt a dumát?-lökte meg Hyungwon.

-Egyszer tudok valamit és máris rám szállsz te némber!-kezdtek el birkózni az ágyon.

-Fejezzétek már be!-mutatott rám Jooheon.

-Szerintem hagyjuk most békén, gyertek srácok!-indult el az ajtó felé Shownu.

-Jobbulást Hyung!-rázogatta meg a vállam I.M.

Egyedül maradtam a szobában. Percekig töprengtem, hogy felhívjam e, vagy ne, majd végül elhatároztam magam. A telefonért nyúltam, majd tárcsáztam a számot. Félve megnyomtam a hívás gombot, majd hallgattam a telefon hangját.

-Hallo?-szólt bele a telefonba.

-Szia Youngi!-nyöszörögtem.

-Kihyun?-kérdezett vissza.

-Igen, én vagyok az. Csak azt szerettem volna…

-Tudom mit szeretnél.-szakított félbe.

-Engem nem érdekel, hogy mit akarnak a szüleim. Az a fontos, hogy én mit akarok.-erősödött fel a hangom.

-Nekem ez nem megy…-szipogott.

-Ugye, nem sírsz?-kérdeztem ijedten.

-Nem.

-Akkor jó. De tudod mit?-kérdeztem magabiztosan.

-Mit?

-Nem érdekel, hogy hogyan, de vissza foglak szerezni.-biztattam magam.

-Kihyun…-hallgatott el.

-Youngi, nekem nem egy cicababa kell, aki mindenkivel bunkó, nekem egy olyan lány kell aki kedves és aranyos, pont mint te. Ezen senki nem fog változtatni.-ezzel inkább magamat biztattam, ha kimondom amit gondolok, akkor azzal biztosabbnak érzem magam abban amit teszek.

-Tényleg így gondolod?-kérdezte kétes hanggal.

-Igen, hazudtam én valaha neked?-mosolyogtam el magam.

-Nem.

-Mit szólnál ha azt mondanám, hogy épp itt állok a dorm előtt?-nevetett aranyosan. Kinéztem az ablakon, majd megpillantottam az utca túl oldalán.  Kiszaladtam a szobából, majd a fiúk kísérő szemei mellett kirohantam az ajtón.

-Youngi!-öleltem magamhoz.

-Oppa,az utcán vagyunk…

-Mit csinálsz itt?-kérdeztem eltávolodva tőle.

-Beszélni akartam veled.-nézett bánatosan a szemembe.

-Youngi, én…-kezdtem bele, de megállított. A mutatóujját a számra tette, majd mosolyogva nézett rám.

-Kíváncsi vagyok arra a visszahódító akciódra.-kuncogott az értetlen fejemet bámulva.

-Máris megkezdhetem?-néztem rá kérdőn.

-Attól függ.-játszadozott velem.

-Hosszú folyamat lesz!-nevetett.

-Biztos?-húztam magamhoz.

-Héhé, ez az első lépés?-nézett fel rám. Olyan aranyos volt, nem bírtam megállni, hogy ne nyomjak egy puszit a fejére.

-Kihyun Oppa, még mindig az utcán vagyunk.-állított le.

-Nincs is itt senki!-néztem körbe. Még egy pár szót váltottunk, majd felhívták, hogy a szomszéd balhézik, így el kellett mennie. Boldogan ugráltam be a dormba.

-Mi ez a hirtelen hangulatváltás?-kérdezte a konyhapult mögül Shownu.

-A kérdés az, hogy te mit csinálsz a konyhában?-kerekedtek ki a szemeim.

-Ja, csak csináltunk kaját.-legyintett a kezével.

-Mi ez a szag?-szagoltam a levegőbe.

-Jézusom Hyung!-szaladtam a konyhába, majd nyitottam ki a sütőt.

-Azt hittem csináltok egy kis ramyunt, vagy valami könnyű kaját, nem egy ilyen komplikáltat.-vettem ki a felismerhetetlenségig égett kaját.

-Hjuj Shownu!-állt mellé Wonho.

-Na most mi van Wonbunny?-gúnyolódott.

-Jaj Shownu bear!-nevettek egymást lökdösve.

~Kim Young Jae szemszöge~

Hazaértem, majd még így este tízkor nekiültem a munkának. Egészen addig dolgoztam, míg el nem aludtam. Reggel a laptopomra dőlve ébredtem fel. Gyorsan összekaptam magam, majd elindultam a céghez. Délelőtt bemutattam az ötleteinket a kuncsaftoknak, akik tapsolva fogadták a bemutatóm.

-Miss Young Jae!-szólt utánam az egyik cég küldötte.

-Eljönne velem ebédelni?-mosolygott kínosan.

-Nem, ne haragudjon, de nem.

-Ah, gondoltam, hogy barátja van.-legyintett a kezével.

-Mennem kell, ha megbocsát!-hajoltam meg.

Elmentem a kávézóba ebédelni. A szokásos asztalomnál ültem a szokásos ebédemmel, a szokásos időben. Egy dolog viszont nem volt szokványos. A pultos lány végig engem nézett. Kezdett zavarni a dolog.

Mikor ezen töprengtem kinyílt az ajtó. Hét számomra ismerős fiú lépett be rajta. A pulthoz sétáltak, majd Shownu el is kezdett beszélni a pultossal aki csak egy bólintással válaszolt. Shownu Kihyun felé fordult, majd megveregette a hátát. Elindultak felém. A kávézóban ülő lányok persze rögtön sikítozni kezdtek, ám ezek mind abbamaradtak, mikor a pultoslány egy lassú számot indított be a hangszórón.

-Na sasil mani oerowosseo
isanghage heojeonan geureon geo marya ( Őszintén nagyon magányosnak éreztem magam)-kezdett el énekelni Minhyuk.
-Na sasil mani goerowosseo
isanghage jami jal ojil anneun
geureon geo marya (Úgy mint amikor különösképpen üresnek érzed magad. Igazából nagyon fájt)-folytatta Wonho.
-Kkumeul kkumyeon niga saenggakna
jiuryeo haedo geuge tto jaldoejil ana( Valami olyasmi, mint amikor nem tudsz aludni valami miatt. Amikor álmodom rád gondolok

Próbállak elfelejteni, de nem megy túl jól)-jött a következő sor.
-Jakku neoman bogo sipeo jineun nae mam
neoga arasseumyeon hae(. A szívem még mindig téged akar látni, remélem tudod)

-kezdett bele a szövegébe Shownu.
-Hayansonyeo geudae nal saranghaejugil( Fehér lány, remélem szeretsz)-hallatta gyönyörű hangját Kihyun is. A szám elé emeltem a kezeim, majd óvatosan felálltam.
-Hayansonyeo I wanna love your heart( Fehér lány, szeretni akarom a szívedet)-énekelt Shownu.
-Hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil( Fehér lány, remélem imádsz)-jött ismét Kihyun, majd ismét Shownu.
-Hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl(Fehér lány, gyönyörű vagy)
-Naneun neomaneul barabwatdeon sunaebo
neoran deocheseo nal guhaejwo
saranghal su itge tto aragal su itge
hayan geudaeye maeumeul manjil su itge haejwo (Egy ártatlan fiú vagyok, aki csak téged lát. Ments ki a csapdából

Így szerethetek és tanulhatok

Aztán megérinthetem fehér szívedet)-kezdett el énekelni meglepetésemre a rapper is.
-Nal salge haejwo
gyeote itge haejwo
naye gyeoteseo sumswieojwosseum sipeo yeah
geudaeye mami geudaeye momi yeah
hayan nuncheoreom geudael nae ane nogigo sipeo (Hadd éljek

Hadd legyek melletted

Azt akarom, hogy mellettem lélegezz

A szíved, a tested

Magamba akarlak olvasztani, mint a fehér havat)-vette át a szót a szintén éneklő I.M.

-Hayansonyeo geudae nal saranghaejugil (Fehér lány, remélem szeretsz)-jött ismét Kihyun.
-Hayansonyeo I wanna love your heart(Fehér lány, szeretni akarom a szívedet)
-Hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil(Fehér lány, remélem imádsz)-vette át újra a szót Shownuról Kihyun, ám Shownu nem adta olyan könnyen, ismét visszavette.
-Hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl(Fehér lány, gyönyörű vagy)
-Geudaeyeo eonjekkaji nareul
ireoke naebeoryeodul geongayo(De meddig fogsz még így egyedül hagyni?-énekelte meghatóan Wonho.
-Hayan sonyeoyeo geudae
naye modeungeol chaewojumyeon doeyo(Fehér lány, kitöltöd mindenemet)-szólalt meg először Hyungwon.
-Saranghaeyo!(Szeretlek!)-lépett közel hozzám Kihyun.
-Hayansonyeo geudae nal saranghaejugil
hayansonyeo I wanna love your heart
hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil
hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl
hayansonyeo geudae nal saranghaejugil
hayansonyeo I wanna love your heart
hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil
hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl(Fehér lány, remélem szeretsz

Fehér lány, szeretni akarom a szívedet

Fehér lány, remélem imádsz

Fehér lány, gyönyörű vagy.

Fehér lány, remélem szeretsz

Fehér lány, szeretni akarom a szívedet

Fehér lány, remélem imádsz

Fehér lány, gyönyörű vagy.-énekelte Wonho és Minhyuk felváltva.
-Geudaeneun yeppeungeol!(Gyönyörű vagy!)-ölelt magához Kihyun.

-Oppa,Oppa!-kiabálták az árgus szemekkel figyelő diáklányok.

-Kihyun direkt neked írta a dalt, ilyet még soha nem csinált, pedig ha tudjuk, hogy így ír, akkor máshogy alakult volna az album.-szólalt meg Shownu.

-Csak Younginak írok!-emelte fel a mutatóujját Kihyun.

-Oppa! Oppa!-kiabálták a fiúknak a diákok.

-Kihyun Oppa, szaranghae yo! (Szeretlek téged!)-kiabálta torka szakadtából az egyik lány.

-Ezt meg kell szoknod!-mosolygott rám Hyungwon.

-Megpróbálom, de mennem kell, az ebédszünetemnek vége.-fogtam meg a táskám.

-Sziasztok!-hajoltam meg, majd futottam az éppen leparkoló taxihoz. A kocsiból kiszállt egy férfi. Bézs színű hosszú kabátja volt. A kabát takarta az arcát, haját pedig egy sapka fedte, ezzel egy probléma volt, nyár van. Szálltam volna be a kocsiba, így el kellett mennem a férfi mellett, ám ekkor megragadta a karom.

-Mit akar?-néztem felé ijedten.

-Emlékszik még rám?-vette le a sapkát, hogy lássam a szeme körüli nagy lilafoltot.

-Engedjen el!-kezdtem el kiáltozni, mire a kávézóból már szaladtak is ki a fiúk.

-Már megint maga, mit akar?-lökte meg Wonho.

-Van egy kis elintéznivalóm ezzel a nővel.-bökött felém a fejével.

-Szerintem épp menni akart.-szólalt meg Kihyun, aki már rögtön hozzám sietett, míg Wonho elintézte a fickót.

-Feljelentést fogok tenni!-kiáltozta.

-Ugyan miért?-nevetett Shownu.

-Tulajdon megsértéséért és rongálásáért.

-Dehát kifizettem!-tiltakoztam.

-Meg az az ing nem volt olyan pótolhatatlan…-egészített ki Kihyun.

-Maga csak fogja be a száját, ezt magának köszönhetem.-mutatott a sebére.

-Többszörösen visszakapja még ezt!-ült be a taxiba amiből az előbb szállt ki.

-Jól vagy?-nézte a férfi ujjainak nyomát a karomon.

-Igen, jól.-mosolyogtam rá biztatásképp.

-De most már tényleg megyek.-indultam el a járdán.

-Youngi, esetleg találkozhatnánk valamikor.-szaladt utánam, ugyanis elejtettem a karkötőm, mikor a férfi a karom marta.

-Ma délután megyek a húgom órájára, eljöhetsz te is.-mosolyogva vettem át tőle az ékszert, majd elindultam.

Délután még ki kellett mennem néhány házhoz a helyszíni szemlére, illetve részt kellett vennem a délutáni tárgyaláson, amin szintén a terveket ecseteltem hosszas bemutatóban, csak most a társaság másik felének. Végre végeztem mára, így felhívtam Kihyunt.

-Szia!-köszöntem boldogan.

-Szia, végeztél?-kérdezte vidáman.

-Aha, pár perc én otthon is vagyok.-lépkedtem a sétálóutca kövein.

-Nemsokára ott vagyok nálatok, de nem lenne baj, ha elhoznék valakit?-kérdezte aggodalmasan.

-Nem, amennyiben nem egy nőt akarsz hozni.-nevettem el magam.

-Nem, csak Wonho-t.-nyugtatott meg nevetve.

-Wonho-t?

-Öm igen...érdekli…-dadogta.

-Mi érdekli?-kérdeztem továbbra is nevetve.

-Akarom mondani érdeklik a lovak.-nyögte ki végre.

-Oké, várlak titeket!-tettem le a telefont. Nem is olyan sokára itt is voltak a ház előtt. Elindultunk a kocsival. Kihyun vezetett, mert ragaszkodott hozzá, hogy két férfi társaságában ne a nő vezessen már, igaz az utat viszont csak én tudtam.

-Itt balra, majd megint balra, utána kétszer jobbra és egyet egyenesen.-mutogattam.

-Oké, jó a memóriám.-fordult el jobbra bal helyett.

-Nyugi csak szívattalak!-nevetett.

-Ott, az a hely az!-mutattam a távolba. Meg is érkeztünk. Mikor beléptünk a lovarda területére és kiszálltunk a kocsiból az órájukra váró lányok mind sikongatva rohantak oda hozzánk.

-Mit tettem, hogy így jutalmazol Istenem!-ordította az egyik lány.

-Oppa, tényleg te vagy az?-ugrándozott Wonho körül néhány lány. Kihyun óvatosan mellém lépkedett, majd megfogta a kezem.

-Oppa, ő a…?-maradt tátva a szájuk a kis Kihyun fanoknak.

-Wonho Oppa, Wonho Oppa!-ugrándoztak még mindig körülötte a lányok, úgy, hogy mozdulni sem tudott.

-Young Si-ja!-kiáltottam rá a húgomra, aki épp egy lovat vezetett elő.

-Unnie!-szaladt oda hozzám, hogy megöleljen.

-Oh, Oppa,neked is szia!-hajolt meg illedelmesen.

-Szia Young Si-ja!-köszönt neki Kihyun is. Láttuk, hogy szegény Wonho mondana valamit, de az őt körülvevő lánysereg hangja erősebb volt az ő hangjánál.

-Sonyeo!-kiáltotta el magát Kihyun.

-Igen Oppa?-kérdezték egy emberként.

-Hagynátok levegőhöz jutni szegény Wonho-t, nem szeretnétek, hogy megfulladjon,ugye?-a tömeg szépen feloszlott, majd Wonho is csatlakozhatott hozzánk. A kis, na jó elég méretes csapat végig messziről, de a fiúk minden lépését figyelte. Minden kézmozdulatot számon tartottak, elég para volt.

-Mikor lesz az órád?-kérdeztem kedvesen.

-Hát már akkor lovagolok ki amikor akarok.-mosolygott.

-Oh, és ki a társad?-simogatta meg Kihyun a mellettünk álló lovat.

-A neve Kangchul.-válaszoltam én Young Si Dongsaeng helyett, mert ő épp azzal volt elfoglalva, hogy válaszoljon valaki másnak a kérdésére, aki valami lányt keresett.

-Wonho, te nem simogatod meg?-kérdeztem megpaskolva a paci nyakát.

-De, persze.-oldalazott oda lassan.

-Áh…-érintette volna oda az ujját a lóhoz, mikor az prüszkölt egyet.

-Mi a baj?-nevettünk össze Kihyunnal.

-Semmi.-próbálkozott újra hozzáérni az óriás állathoz. A ló mindvégig csapkodott a farkával, mivel nyáron sok a légy. Most is ezt tette, csakhogy Wonho épp úgy helyezkedett, hogy pont elérte a farkával.

-Áhh..-ordította el magát, de szerencsére halkan, így csak az utána leskelődő fanok látták az esetet.

-Nem bánt.-vigyorogtunk a félő fiú látványán.

-Ma nem tudok lovagolni, ellenőrzés lesz.-fordult felénk Young Si-ja, miután beszélt az egyik tanárral, aki a tanulókat jött értesíteni.

-Akkor ez ennyi volt?-kérdezte felém fordulva Kihyun.

-Hát, átjöhettek, ha akartok.-néztem rájuk.

-Ja, az jó lenne!-mosolygott Young Si-ja, mint valami felhúzható játékbaba. Bepattantunk a kocsiba, majd Kihyunnal a volánnál el is indultunk. Mi az útról bsszélgettünk, míg hátul elkezdtek ismerkedni a többiek. Hallottam egy-két nevetést, meg hosszas történeteket, majd leparkoltunk a házunk előtt.

-Akkor bejöttök?-szálltam ki a kocsiból.

-Persze!-pattantak ki ők is. Wonho és Young Si-ja leültek az étkezőasztalhoz, majd Wonho készségesen segített neki a tanulásban. Mi elmentünk a nappaliba beszélgetni.

-Mi van ezekkel?-kérdeztem mosolyogva.

-Mi van velünk?-lépett oda hozzám.

-Mi lenne?-néztem fel rá.

-Folytatom a hadműveletet.-húzódott egy széles mosoly a szájára, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Nem ülünk le?-mutattam a kanapérengetegre.

-De.-húzott magával. Szépen le is huppantunk a kanapéra, vagyis én a kanapéra, ő pedig rám esett.

-Oppa, kilapítasz-nyöszörögtem.

-Nem direkt!-nevetve tápászkodott fel.

-Reméltem is!-ültem fel én is.

-Hétvégén lesz egy koncertünk, eljönnél?-nézett rám boci szemekkel.

-Aha, már csak három napot kell addig várnom.-bújtam hozzá.

-Tudod mi a kár?-karolt át.

-Mi?-kérdeztem érdeklődve.

-Az, hogy nem maradhatok itt.-puszilt meg.

-Holnap ráérsz?-kérdeztem reménykedve.

-Délután igen.-gondolkodott el.

-Akkor holnap ebédkor a kávézóban találkozhatnánk.-ajánlottam fel.

-Na ezt már szeretem!-vigyorgott mint a vadalma.

-Mit?

-Azt, hogy te is szervezel programot, eddig mindig én szerveztem.-pöckölte meg az orrom. Egészen estig beszélgettünk, Wonho és a húgom pedig tanultak. Sötétedéskor el is indultak a fiúk. Felmentem a szobámba, majd elvégezve az esti rutinomat befeküdtem az ágyba.

~Yoo Kihyun szemszöge~

A találkánk után két hétig csak szöveget tanultunk, koreográfiákat gyakoroltunk az új számunkhoz, a Hero-hoz. Az egész napunkat kitette a munka, így nem nagyon maradt időm Youngira. Péntek este épp a próbáról tartottunk hazafelé.

-Kihyun,biztos, hogy ne adjuk oda a Sunbaenak a White Girl című számot?-bökdösött Shownu.

-Nem, ez magánügy.-jelentettem ki.

-Oké.-nézett ki az ablakon.

-Hyungwon úgy áll a hajad, mint egy oroszlánnak.-borzolta mégjobban össze a haját Wonho.

-Jaj, te meg olyan vagy mint egy partravetett hínárdarab…-kezdték el egymást csikizni a leghátsó ülésen. Én I.M társaságában ültem előttük, előttünk pedig Shownu és Minhyuk ültek. A leghátsó ülésen a két idióta társaságában jót nevetett még Jooheon. Ja és akkor a sofőrről még nem is beszéltem...fel kellett húznia a térelválasztó ablakot, hogy a vezetésre tudjon koncentrálni.

-Csinálok belőled sushit!-kiáltotta Hyungwon.

-Mi vagy te vega oroszlán?-nevetett Wonho, de ez a nevetés kiáltásba torkollott.

-Áuu…-fogta a fülét, mikor Hyungwon meghúzta.

-Esküszöm, mintha ő lenne a maknae…-mondtam sóhajtozva I.M-nek.

-Ja-nevette el magát.

-te Shownu, nem kapcsoltad le a lámpát?-tapadt az ablakra Minhyuk.

-De, miért?-csatlakozott hozzá Shownu is.

-Mert ég.-csapta háton Shownut.

-Fiúk én láttam, hogy Shownu lekapcsolta.-jelentettem ki.

-Adtál kulcsot Younginak?-kérdezte Jooheon.

-Nem, ahhoz nincs jogom.-gondolkodtam el, de nem csak én, mindenki gondolkodóba esett. Amint elértük a házat mint a villám olyan sebességgel rohantunk az ajtóhoz.

-Pedig ez zárva.-tolta le a kilincset Minhyuk.

-Hyung!-kiáltott rám I.M az egyik ablak előtt állva. Odasiettem, majd láttam, hogy az ablak nyitva van.

-Fiúk, ide!-kiáltottam a többieknek. Mindenki az ablakhoz sietett, majd nyomokat kezdtünk keresni.

-Fiúk menjünk be, nézzük meg mi ez, és utána szóljunk a hatóságnak, meg persze a Sunbaenak is.-javasolta Shownu, majd már nyitotta is az ajtót. Beléptünk a dormba, ami úgy nézett ki, mint Korea a háború után, csak kicsiben. A polcokon található díjak a földre húzva, a fanoktól kapott holmik széttúrva, a szárítón a ruhák összegyűrve.

-Ezt nézzétek!-kapott fel egy cetlit az asztalról Jooheon. Mindenki közelebb ment, majd hallgattuk az üzenetet.

“Imádunk titeket Oppa!

Te vagy a legjobb Wonho”

Olvasta hangosan az üzenetet Jooheon.

-Ez nem normális!-dobta el a fecnit.

-Ne dobd ki, ez bizonyíték!-bújt az asztal alá a papírért Wonho.

-Nézzük át, hogy eltűnt e valami!-indult el mindenki a saját cuccai felé.

-I.M, neked eltűnt valamid?-kérdeztem a felettem lévő ágyon matató fiútól.

-Igen, a leveleim amit a szüleimtől kaptam, meg egy csomó képem.-nézett le szomorúan.

-Ja és Dongwoo sincs meg.-húzta el a száját.

-Jaj, az a szobanövény legyen a legkevesebb!-paskoltam meg a vállát.

-Fiúk!-kiáltott egyet Wonho.

-Mi van?-szaladt oda mindenki.

-Eltűntek…-mutatott az üres fiókra.

-Mik?-értetlenkedtünk.

-Az alsónadrágjaim...az összes.-akadt ki teljesen.

-Másnak nem tűnt el?-nézett körbe Shownu.

-Nem, de ha belegondoltok a levél szerint Wonho a kedvence.-bólogatott Jooheon.

-Ez igaz, szóljunk a Sunbaenak.-tárcsázta a számot Minhyuk, majd félreállt telefonálni.

-Én szólok a rendőrségnek!-kapta elő a telefont I.M is, majd úgyszintén elment. Mi öten csak némán álltunk egymás mellett és nem tudtuk, hogy mit csináljunk, nemsokára megérkeztek a rendőrök és a Sunbae, aki értekezett is a tiszttel.

-Fiúk, nincs jó hírem.-állt elénk.

-Mi a baj Sunbae...mármint tudom, csak érti?-dadogott Shownu.

-Úgy néz ki, hogy nem maradhattok ma itt, vagyis a nyomozás lezárttáig nem. Holnap a Starship intéz ideiglenes lakhelyet, de ma meg kell oldanotok valahogy, egy szálloda, vagy valami.-indult is el, nem maradt sokáig.

-Most mi legyen?-nézett kétségbeesve Shownu a letört csapaton.

-Várjatok!-húztam elő a telefonomat a zsebemből, majd mosolyogva emeltem a levegőbe.

-Young Jae-sshi?-kérdezte kicsit lelkesebben Hyungwon.

-Egy próbát megér.-tárcsáztam a számát.

-Szia Youngi!-hangosítottam ki, hogy mindenki hallja.

-Szia Young Jae-ja!-köszönt mindenki.

-Ah, sziasztok!-köszönt vidáman.

-Tudnál nekünk kicsit segíteni?-kérdeztem meg lehangoltan.

-Persze, miben?-lelkes volt, pedig nem is tudta, hogy mi történt, azt pedig főleg nem, hogy miben kéne segíteni, így válaszoltam.

-Ma éjszaka nem mehetünk be a dormba, így kéne egy hely ahol aludhatunk.-mondtam el neki burkoltan a lényeget.

-Hogy érted azt, hogy nem mehettek a dormba?-értetlenkedett.

-Betört valami lány…-mondta dühösen Shownu.

-Jézusom, de ti jól vagytok?-aggodalmaskodott Youngi a vonal túloldalán.

-Ha gondoljátok gyertek ide, majd megoldjuk valahogy. Young Si-ja most nincs itthon a barátnőjénél alszik, az ő szobája is szabad.-ajánlotta fel aranyosan.

-Ha nem baj ezt kihasználnánk.-nevetett kínosan Wonho.

-Ja, Wonhonak a legrosszabb!-ütögette Wonho hátát Minhyuk.

-Mi történt,megsérült?-ijedt meg.

-Hát a becsülete bizonyosan..-nevetett Shownu.

-Olyan viccesek vagytok!-gúnyolódott fancsali képpel Wonho.

-Elvitték a fehérneműit.-világosította fel a még mindig értetlenkedő Youngit I.M.

-Oh, értem. Akkor várlak titeket. Sziasztok!-tette le a telefont. Bementünk a megmaradt ruháinkért, majd a turnékhoz használt bőröndökbe gyömöszöltük őket.

-Indulhatunk?-ültem én a volán mögé, mert tudtam az utat.

-Aha, mindenki megvan.-jelentette ki Hyungwon.

-Oké!-indítottam be a motort.

-Héhéhé!-szaladt a kocsi mellett az ablakot kopogtatva Wonho.

-Még, hogy megvan mindenki…-néztünk Hyungwonra. Leállítottam a motort, majd Wonho bepattant a kocsiba.

-Akkor számoljunk!-néztem hátra a kis csapatra.

-Egy, kettő, három, négy, öt...hm öt, hat…-számoltam meg mindenkit.

-Ki hiányzik?-kérdezte fáradtan csillogó szemekkel I.M.

-Senki.-nevettünk rajta.

-De hat, heten vagyunk-mutogatott az ujjaival.

-Igen, de kétszer mondtam az ötöt.-nevettem. Újra hallatta a hangját a motor egészen addig, míg le nem állítottam Youngi háza előtt.

-Hát itt vagytok!-szaladt ki a házból.

-Szia!-hajolt meg mindenki.

-Gyertek be!-mutatott az ajtó felé, mire mindenki elindult a kis bőröndje társaságában.

-Hát, két vendégszoba van, meg a húgom szobája, ezt kéne beosztani. A vendégszobákba két-két ember fér el, egy pedig a húgoméba, ja és van matrac is.-tudatta velünk a lehetőségeket.

-Kihyunnak könnyű!-lökött meg Shownu. Mindenki berendezkedett, a párok is megvoltak Shownu-Hyungwon, Jooheon-Minhyuk, Wonho aludt Young Si-ja szobájában, I.M pedig egy matracon aludt Wonhonál. Én pedig egyértelműen a legjobb helyet kaptam...Mosolyogtam miközben erre gondoltam. Épp a vacsorát készítettük Youngival. Ő kavargatta a ramyunt, míg én vágtam hozzá a feltéteket.

-Megkóstolod?-kérdezte kezében egy kanállal.

-Aha.-léptem oda hozzá. Óvatosan megmerítette a kanalat, majd a számhoz emelte.

-Ah, ez jó.-mosolyogtam rá miután lenyeltem a levet.

-Biztos?-nézett rám kérdőn.

-Hát, nézzük meg mit gondol Jooheon. Jooheon!-kiáltott oda neki.

-Igen?-lépett oda hozzánk.

-Kóstold meg!-mutattam a tálra.

-Ez finom, ki csinálta?-nézett egyszer rám, egyszer rá.

-Én voltam!-szerénykedett Youngi. Pár perc múlva mindenki az asztalnál ült és várta a vacsorát.

-És pontosan mi is történt?-nézett ránk kérdőn Young Jae-sshi.

-Hát..-kezdett bele Hyungwon. Szépen részletesen el is mondott mindent. A vacsora után még beszélgettünk az asztalnál, majd mindenki elment aludni, mert másnap volt a koncert, amire jobb kipihenten menni.

-Youngi!-bújtam be a takaró alá.

-Igen?-fordult felém.

-Rossz előérzetem van.-pusziltam meg a fejét.

-Mivel kapcsolatban?-dörgölőzött a mellkasomnak.

-Nem tudom.-aggodalmaskodtam.

-A dorm?-emelte fel a fejét, hogy a szemembe nézhessen.

-Nem, nem tudom mi…-vakartam meg a fejem.

-Minden rendben lesz!-borzolta össze a hajam.

-Szeretem, hogy pozitív vagy.-öleltem át. Hallottam ahogy lassan veszi a levegőt, szuszog, alszik. Lehunytam a szemeim, majd elaludtam.

Másnap reggel ugyan így ébredtünk. Megmoccantam, mert mennünk kellett a koncert előkészítését intézni, illetve még a koncert előtt intézkednünk kellett a dorm ügyében is. Mikor elengedtem a karjaim közül elkezdtek nyitogatódni a szemei.

-Jó reggelt!-simítottam végig hosszú haját.

-Neked is! Hány óra van?-nézett a falon lógó órára.

-Még csak öt óra, aludj csak, de nekünk mennünk kell, még van egy kis elintéznivalónk a koncert és a dorm körül.-ültem le az ágyra.

-Ah, értem.-bólogatott.

-Eljövünk érted a koncert előtt, rendben?-néztem rá kérdőn.

-Ühüm-bólintott ismét.

-Akkor szia!-hagytam el a szobát.

~Kim Young Jae szemszöge~

Egész délelőtt a koncerten gondolkodtam. Mit veszek fel? Mikorra kell elkészülnöm? És ehhez hasonló kérdések játszódtak le a fejemben.

Végül felvettem egy fehér ruhát, egy menta színű táskával és magassarkúval. A hajam begöndörítettem, majd egy szinte átlátszó sminkkel fejeztem be az előkészületeket.

-Wow Young Jae-sshi!-lépett be az ajtón Jooheon és Kihyun.

-Ej, milyen styleistod van neked!-igazítottam meg a menta színű ingjének a nyakát.

-Nálad nem jobb.-mosolyogott.

-Ah, most nézem, összeöltözött velünk.-mutatott ránk Jooheon.

-Induljunk!-szaladtunk ki a kocsihoz. Én Kihyun és I.M társaságában ültem leghátul, előttünk pedig a többiek szépen párosával.

-Gyere!-segített ki a kocsiból Kihyun. A kocsit mind rajongók és fotósok vették körül. Ijedten Kihunra néztem, aki segített azzal, hogy a kamerák elől takart engem.

-Nyugalom, nem lesz baj!-nyugtatgatott.

-Mr. Yoo, ki az a nő?-nyújtott felénk egy mikrofont egy riporter.

-A barátnőm.-emelte fel az összekulcsolt kezünket a levegőbe. Elmosolyogtam magam, örültem, nem annak, hogy sokan néznek, hanem annak, hogy ennyi ember előtt felvállal engem.

-Gyere, a backtaege-ba megyünk!-vezetett Kihyun. Miután lement a koncert első fele a fiúk feljöttek hozzám a pavilonba, ugyanis nekem ott foglaltak helyet.

-Oh vissza kell mennünk, kezdődik a pihenő móka…-mondta egykedvűen Wonho. Lementek vissza a szinpadra, majd megcsinálták a nekik kiadott feladatokat.

-Kihyun Oppa! Mutasd be a barátnőd!-kiabálta egy férfi hang. Kihyun mosolyogva lesétált a színpadról, majd felsétált hozzám.

-Gyere!-fogta meg a kezem.

-Biztos?-ijedtem meg. Nem bírom a nagy közönséget, csak ha a munkámról van szó. Felléptünk a színpadra, majd Kihyun elkezdett beszélni.

-Ő itt a barátnőm!-mosolygott elégedetten.

-Mióta vannak együtt?-kiabált egy riporter a tömeg egyik csücskéből.

-Nem olyan rég óta.-néztünk egymásra.

-Oppa, engem is választhattál volna. Jobban összeillenénk!-kiáltott egy újabb lány.

-Nincs olyan aki jobban illene hozzám mint ő.-emelte ismét szájához a mikrofont.

-Hogy hívják?-érdeklődött a riporter.

-A nevem Kim Young…-szúrt meg valami, de nagyon erősen. Egy nagy durranás hallatszott, majd Kihyun és én is a földön feküdtünk.

-Jézusom!-hallottam a fiúk hangját.

-Youngi, te jól vagy?-küszködött a szavakkal a szintén vérző Kihyun.

-Sz..er..etlek!-nyögtem ki akadozva. A ruhám vörös lett, a fehér részek vérrel áztak át, míg az ő ingje is színeződött. A saját vérével áztatta át. A számból elkezdett folyni a vér. Köhögnöm kellett, vér jött fel. A nézők sikítozva szaladtak ki a teremből, nehogy nekik is bajuk essen. Megértettem őket, elvégre mindenkinek saját maga az első.

-Minden rendben lesz, megmaradtok!-kiáltozott Wonho, mikor a mentősök a hordágyakra fektettek minket. Homályosan láttam, a szemeim lecsukódni készültek. Láttam ahogy Kihyunt is a hordágyra emelik, a szemei csukva voltak, a kezei el voltak lazulva, nem mozogtak maguktól. Kicsordult a könnyem.

-Most mi lesz, nem folytatják a koncertet?-hallottam egy férfi hangját. Boldog volt.

-Maga nem normális, mit képzel?-kiáltozták a fiúk, majd a hangok elhalkultak.

-Doktor felébredt!-szaladt Wonho az ajtóhoz. Nyitogattam a szemeim. Egy fehér plafon, rikítóan fehér falak, egy vakító lámpa, egy fekvő fiú. Néztem körbe. Várjunk egy fekvő fiú. Visszakaptam a fejem, majd jobban szemügyre vettem. Kihyun volt az. A gép mellette csipogott, kimutatta lomha szívverését. A száján maszk volt, hogy lélegezni tudjon. A mellkasa be volt kötözve, de a kötszert átitatta a vörös vére.

-Jól vagy?-állt meg előttem Shownu.

-Igen, de ő…-ültem volna fel, de Minhyuk visszanyomott a párnák közé.

-Nem kelhetsz fel!-mondta higgadtan.

-Mi van Kihyunnal?-kérdeztem könnyes szemekkel.

-Nem tudni mi lesz vele, őt érte a golyó jobban, mivel beugrott eléd.-tette karba a kezeit I.M.

-Ezt hogy értitek, nem két golyó volt?-értetlenkedtem.

-Nem, csak egy golyó volt, de az elért mind a kettőtöket.-nyöszörögte Jooheon.

-Doktor!-nézett mindenki az ajtóra, mikor Wonho meghozta az orvost.

-Hogy érzi magát?-lépett oda hozzám.

-Remekül, de Doktor mi lesz Kihyunnal?-néztem a másik ágyon fekvő fiúra.

-Nem fűzök hozzá sok reményt.-mondta őszintén.

-De van esély?-kérdeztem félve.

-Sajnálom.-fogta meg a vállam.

-Maga viszont két nap múlva el is mehet.-hagyta el a termet. A fiúk visszajöttek, majd kifaggattak. Elmondtam nekik, hogy mit mondott a Doktor Kihyunnal kapcsolatban.

-Erős fiú, másrészt meg nem hagyna csak úgy itt téged!-mondta könnyezve I.M. Kihyun elmondása szerint ő áll hozzá a legközelebb a bandából, így érthető.

A fiúk elmentek este, mert nem maradhatott látogató a szobában. Én csak a párnába nyomtam a fejem és hagytam, hogy felszívja a könnyeim, miközben Kihyunt bámultam.

-Kihyun!-szólogattam, de csak a gépek válaszoltak halk pittyegésükkel.

-Kihyun, ne hagyj itt!-markoltam meg a párnát. Álomba zokogtam magam…

Két nap múlva könnyes szemmel hagytam el a kórtermet mint beteg. Kijelentkeztem a recepción, majd visszasiettem a 4-es emelet, 44. szobájába. A szám szörnyen megijesztett. 4 soha nem jelent jót…

-Kihyun,tudom, hogy fel fogsz épülni!-pusziltam meg kihűlt kezét. Megöntöztem apró könnycseppjeimmel, majd megsimítottam a haját.

-Kihyun! Oppa!-szólongattam.

-Nem fog válaszolni.-állt meg mögöttem Wonho.

-De fel fog épülni!-markolásztam a kezeit.

-Youngi, haza kell menned pihenni.-guggolt le mellém.

-De…

-Nincs de, holnap behozlak.-ajánlotta fel, majd kitessékelt a teremből.

-De akkor holnap behozol!-emeltem fel a mutatóujjam.

-Igen, megigérem.-mosolygott.

-Láttad az újságokat?-kérdezte miközben becsatolta az övét.

-Nem, miért?-kiváncsiskodtam.

-Mert mindenhol csak rólatok írnak.

-Na már csak ez hiányzott!-csaptam össze a tenyereim.

-Így is-úgy is benne lettetek volna, mivel Kihyun bemutatott mint a barátnőjét.-indította be a motort.

-Ez igaz, mondjuk én ezt sem akartam nagyon…-nyeltem egy nagyot, mert eszembe jutott, hogyha nem megyek fel a színpadra, akkor talán nem lövik le.

-Minden az én hibám!-néztem Wonhora kétségbeesetten.

-Dehogy, ezt meg honnan veszed?-nézett rám furcsán.

-Ha nem megyek fel a színpadra...akkor...akkor nem lövik le...minden az én hibám…-temettem az arcom a kezeimbe.

-Nem, ez nem igaz!-hazuttolt meg.

-De, mivel engem akart megölni a fickó.

-Attól még elsősoron az az őrült, másodsoron a biztonságiak a hibásak. Te semmiképpen sem tehetsz semmiről!-nyugtatgatott.

-Olyan vagy mint egy terapeuta.-nevettem kínomban.

-Hát lehetnék a lelki szemetesed.-mosolygott rám.

-Akkor üdvözöllek lelki szemetesem!-biccentettem a fejemmel nevetve küszködve a lassan elfojtott könnyeimmel.

Egy hónapig folyamatosan a kórház és a házam között ingáztam, a munkahelyemen beteg szabadságon voltam a sérülésem miatt. Ma reggel is a kórházba tartottam, mikor egy kisebb csoport megállított.

-Elnézést!-kiáltottak utánam a diáklányok. Megfordultam.

-Maga az a nő az újságból. Igen, lányok ő az!-ujjongott az egyik.

-Milyen nő?-értetlenkedtem.

-Yoo Kihyun Oppa barátnője, maga az, ugye?-csillogtak a szemei.

-Igen.-bólintottam szomorúan.

-Ezt odaadná neki, azért csináltuk, hogy felépüljön. Csak pár levél, amiben azt kívánjuk, hogy sokáig együtt legyenek, meg egy talizmán.-nyújtotta át a gondosan becsomagolt kis csomagot.

-Köszönöm, ha felébred mindenképp átadom neki.-mosolyogtam rájuk.

-Maga jól van?-szólalt meg egy másik lány.

-Hát amennyire ilyenkor jól lehet valaki.-kerültem el a panaszkodást.

-A maga bátorsága és kitartása erőt adott sok lánynak, tudja?-mondta egy harmadik lány.

-Nem, de most már tudom.-bólogattam gondolkodva.

-Mennem kell a kórházba, örültem a találkozásnak!

-Mi örülünk, már az eset óta fel akartuk keresni. Tanácsokat kérni…-szólt utánam a szónokuk.

-Ez esetben…-fordultam vissza, majd átnyújtottam egy névjegykártyát.

-Köszönjük!-hajolgattak sorban.

Elértem a kórházat. Beléptem a szerencsétlen számokkal sokasított kórterembe, majd levetettem magam a kis műanyag székre.

-Szia Kihyun!-köszöntem mint mindig.

-Oppa, miért váratsz ennyit?-kérdeztem nyűgösen.

-Az orvos nem fűz hozzád sok reményt, de én igen.-néztem a földet.

-You...ngi!-akadozott a hangja.

-Kihyun!-fogtam meg a kezét, mire elkezdte nyitogatni a szemeit.

-Kihyun, itt vagyok!-álltam fel.

-Youngi…-mosolygott bágyadt szemekkel.

-Doktor!-kiáltottam, majd megnyomtam a gombot.

-Mi történt Kisasszony?-lépett be egy nővér.

-Felébredt,kérem hívja az orvost.-mutattam Kihyunra. Egy pillanat alatt ide is ért az orvos.

-Figyelemre méltó a kitartása Kisasszony, mindenki más már lemondott róla.-vizsgálta Kihyunt.

-Nem véletlen volt az a cikk…-mosolygott az ápolónő.

-Hogy van, doktor úr? Rendbe jön?-érdeklődtem kétségbeesetten.

-Igen, ne aggódjon, még három nap és mehet is, de…-emelte fel a mutatóujját a levegőbe.

-Pihennie kell.-nézett rám.

-Meglesz!-bólintottam.

Délután bejöttek a fiúk is, I.M rögtön megölelte, Wonho és Hyungwon hozták a formájukat és egyszerre akartak odamenni hozzá, összefejeltek.

-Ej, te, kong a fejed, de még így is üt…-fogta a fejét Hyungwon.

-Jaj, mintha a tiedben olyan sok mi lenne…-sziszegett Wonho.

-Hogy vagy cimbi?-pacsizott le a vita közben Kihyunnal Shownu.

-Hogy legyek?-nevetett fel Kihyun.

-Jooheon hol van?-nézett körül.

-Az orvossal beszél, mivel így dolgozni sem dolgozhatsz egy ideig.-mondta I.M.

-De már az is jó, hogy ébren vagy, jó sokáig kínoztál minket.-néztünk rá hatan.

-Miért, mennyi ideig feküdtem?-kerekedtek ki a szemei.

-Egy és egy negyed hónap körülbelül…-számolgatott Minhyuk.

-Mi?-maradt tátva a szája.