1.Fejezet

Ismerd fel, hisz már láttad valahol.

Sötét volt mikor kiértem az épületből. Az utcákat csak a lámpák világították be, homályosan látszottak a járókelők arcai. Mindenki túródott, hogy hamarabb hazajusson. Lassan közeledtem a célomhoz, majd kihűlt kezemmel kopogtattam a harmadik emeleti lakás ajtaján.

-Ah, barátném!-invitált be.

-Szia Sun Hee-ja!-mosolyogtam rá.

-Mesélj, látom, hogy nyúzott vagy!-ültetett le a kanapéra, majd helyet foglalt mellettem.

-Ah, nem is tudom hol kezdjem…-vakargattam a tarkómat zavaromban.

-Huh, még nem láttalak ilyennek. Valami nagyon különlegesnek kellett történnie, ha ilyen leszel miatta.

-Hát, tudod a kávézóban ahol dolgozol véletlen leöntöttem egy férfit…

-Ennyi?-nézett rám furcsállva.

-Nem...a férfi nekem rontott, mondván ki kell fizetnem, majd kirángatott a kávézóból, ahol megütött…-nyúltam az arcomhoz.

-Szemétláda!-undorodásk kifejező arcáról remekül olvastam az érzéseit.

-De…-mosolyodtam el.

-De?-kérdezett vissza.

-Két srác megvédett.-éreztem, hogy kissé elpirulok.

-Két srác? És jól néztek ki? Megkérdezted a nevüket?-ráztam a fejem.

-Látszik, hogy kezdő vagy…-mért végig engem.

-Hé…

-Na de, helyesek voltak? Hogy néztek ki?-érdeklődött tovább.

-Igen, azok voltak. Egy magas szőke, és egy alacsonyabb világosbarna hajú.

-Oh, enyém a szőke!-emelte a magasba a kezét.

-Azt sem tudjuk kik ők.-szedtem le a levegőből a kezét.

-Na de mutasd azt a bandát!-csúsztam hozzá közelebb.

-Oké, ez a Stuck.-kattintott a videóra.

-Ez...ez a…-lefagytam, mikor megláttam a szőke fiút a videóban.

-Mi van, ennyire tetszik?-állította meg a videót.

-Ez az a…

-Ez a Monsta X.-nevetett az arckifejezésemen.

-Nem, nem úgy értve.-kaptam végre levegőt, ahhoz, hogy normálisan tudjak beszélni.

-Akkor felvilágosítanál?-nézett rám kíváncsian.

-Ez a fiú volt az aki megvédett.-mutattam remegő kezekkel a monitorra.

-Ne szívass már! Wonho kiütött egy palit, hogy megvédjen. Ez abszurd!-legyintett a kezével.

-Nem, nem ő ütötte ki. Ő csak szavakkal védett meg.-helyesbítettem.

-Akkor ki ütötte ki?-kérdezte hitetlenkedve.

-Ő!-mutattam a képernyőn a másik fiúra.

-Kihyun?-húzta fel a szemöldökét.

-Nem tudom, hogy ki ő, de ő volt az.-bironyítgattam az igazam.

-Kihyun soha nem ütne meg senkit…-forgatta a szemeit.

-Most azt mondod, hogy hazudok?-tártam szét a karjaim, majd tátottam ki a szám.

-Nem, ne érts félre. Nem lehet, hogy másokat láttál?-kérdezett végül halk hangon.

-Nem, biztos vagyok benne, hogy ők voltak.-bólogattam.

-Mit tettél, hogy így jutalmaznak az Istenek?-rázott meg engem a vállaimnál fogva.

-Leöntöttem egy erőszakos férfit.-mondtam unottan.

-Te tényleg láttad a Monsta X két tagját?-ugrándozott.

-Sun Hee-sshi!

-Igen?-nyugodott le egy percre.

-Visszaülnél?-paskoltam meg  magam mellett a bútort.

-Youngi!-csillant fel a szeme mikor leült végre.

-Igen?

-Jövő hónapban lesz a fanmeetingjük. El kell jönnöd.-szorította meg a kezemet.

-Nem, mit keresnék én egy fanmeetingen?-tiltakoztam.

-Engem kísérnél el, másrészt szerintem tetszene az a hely.-próbált befolyásolni.

-Na jó!-megcsapkodta a vállamat.

-Ja és talán azért védtek meg, mert…-hallgatott el.

-Mert?-kérdeztem vissza.

-Lehet, hogy tetszel neki...az egyik Monsta X-es fiúnak.-hatalmasra nyílt szemekkel és tátva nyitott szájjal ült mellettem.

-Talán a sexy Wonhonak, vagy a félisten Kihyunnak...oh istenem mennyire szerencsés vagy.-csapott hátba.

-Ah ez fájt!-fogtam meg a hátam fájó pontját.

-Ki foglak tanítani. Ők nem kispályások.-mosolygott huncutul.

-Mire akarsz te engem kitanítani?-kezdtem el félni.

-Szeretném ha a mindennapi énedet használnád, és nem a munkádhoz kellőt. Legyél mosolygós, mint mikor velem vagy, vagy a többiekkel.-kezdett bele, majd be nem állt a szája egészen fél óráig. Válaszul én csak bólogattam és szívtam be az okosságait.

~Yoo Kihyun szemszöge~

-Te komoly kiütötted azt a palit Kihyun?-kérdezte mosolyogva Wonho.

-Ja, jó érzés volt. Kérsz te is egyet, most formában vagyok?-nevettem.

-Kösz nem, de miért ütötted ki? Talán…-bökött meg a könyökével.

-Mi van?-emeltem meg kicsit az állam.

-Tetszik neked!-mutatott rám a mutatóujjával.

-Jaj ne szóra...na jó tényleg szép volt.-lágyultam el végül.

-És még a nevét sem tudod.

-Ha nem küldted volna el, akkor megtudom.

Megérkeztünk a dormhoz. Bent lepakoltunk, majd én mint a csapat eommaja elkezdtem kaját csinálni. Wonho befészkelte magát az ágyába, majd elővette a telefonját.

-Képzeljétek Kihyun…-rohantam be egy fakanállal a szobába, hogy leüssem.

-Juj juj! Mit csináltál Kihyun?-kezdtek csipkelődni a többiek.

-Jaja, mi miatt aggódsz, hogy kiderül?-csücsült fel Jooheon az ágyon.

-Bezúgott!-kiabált Wonho.

-Nem, én nem!-tiltakoztam.

-Ne tagadd, hogy azt mondtad, hogy szép, miután kiütöttél miatta egy fickót…-emelte a szája elé a kezét, mint aki sajnálja, hogy kimondta a szavakat.

-Te kiütöttél egy férfit?-állt fel Shownu, majd megveregette a hátamat.

-Férfi vagy Kihyun!-nevetett.

-Várj, a barátja volt?-kérdezte I.M.

-Nem.-szólalt meg helyettem Wonho.

-A férfi megütötte...meg valahova el akarta ráncigálni.-fejezte be az előbb elkezdett mondatot.

-Nem néztek ki úgy mint akik ismerik egymást.-néztem Wonhora.

-De tényleg szép volt?-mosolygott Minhyuk.

-Igen, az volt.-vallottam be.

-Mondtam, hogy bezúgott.-jelezte igazát Wonho, mire megdobtam egy chibi változatával.

~Egy hónappal később~

-Na indulhatunk, el fogunk késni?-kérdeztem benyitva a fiúk szobájába. A mi szobánk (Kihyun, Wonho, I.M, Jooheon) mindig tiszta, és mindig mindenki időben elkészül, de ezek meg..

Benyitottam, de az ajtó nem nyílt tovább mert Minhyuk táskája támasztotta.

-Felkelni!-kiabáltam tapsolva.

-Jójó!-ébredezett Minhyuk.

-A többiek is!-rázogattam Shownut, aki hulaként rohamozta meg a fürdőt.

-Hyungwon!-kezdtem el csikizni. Semmi reakció. Ekkor Minhyuk a kezembe nyomott egy nyakpárnát, hogy próbáljam meg azzal. El is kezdtem vele csapkodni, de semmi. Ekkor lépett be I.M.

-Changkyun gyere csak ide!-mutogattam felé. Jó maknae lévén ide is fáradt hozzám, majd érdeklődve fogyelte a mondandómat.

-Ülj rá!-mutattam Hyungwonra. Erre úgy felpattant az álomszuszék, hogy szó szerint megijedtem.

-Na tíz perced van, utána indulunk!-hagytam el a szobát.

Tizenöt perc múlva már a kocsiban ültünk és tartottunk a fanmeetingünkre. Beléptünk a backtaege-ba, majd felkészültünk a műsorra. Elmondták nekünk a menetrendet. Először a kis leveleket fogjuk felolvasni a színpadon, amiket a Monbebe-k írtak nekünk. Aztán feladatokat kell teljesítenünk, amit ők adtak, vagy mi adunk egymásnak.

-Színpadra!-szólt be a rendező.

-Gyerünk fiúk!-állt fel Shownu.

-Sziasztok Monbebe-k!-köszöntünk meghajlással.

-Reméljük sok-sok levelet írtatok nekünk, mert szeretjük a leveleket!-kacsintott I.M.

-Igen ám, na de nézzük, én kíváncsi vagyok!-húzott ki a neki szánt levelekből egyet Minhyuk.

“Szaranghae yo Oppa”

-Én is szeretek minden Monbebe-t!-mutatott szivecskét a kezével.

-Én jövök!-emelt ki a kupacból az egyik lapot I.M.

“I.M te vagy a legnagyobb szerelmem, remélem egyszer láthatlak”

-Itt vagyok!-mutatott magára. A teremben lévő lányok mind sikongatni kezdtek.

-Kihyun te jössz!-szólalt meg Jooheon.

-Oké, lássuk!-kutakodtam a levelek közt.

-Ez legyen!-húztam ki egyet, majd a nézőtérre mosolyogtam.

“Szia! Emlékszel még a lányra a kávézóból?

Csak azt akartam mondani, hogy köszönöm

-A lány a kávézóból-”

-Oh, Kihyun!-csapkodott vállon Wonho.

-Hol vagy? Annyit fecsegtek rólad ezek ketten, hogy kíváncsi lettem.-ragadta meg a szót Hyungwon.

-Igen, gyere ki!-kezdtek bele a többiek is. A rajongók különbözően fogadták az előbb történteket, volt aki tapsolt, volt aki inkább sugdolózott. Én még mindig teljesen lefagyva álltam egyik kezemben egy mikrofonnal, a másikban pedig a papírt szorongattam.

-Legalább a neved megmondanád?-nyögtem ki a mondandómat.

-A lány neve Kim Young Jae-sshi!-kiáltott fel egy lány a sokaságból.

-Honnan veszed, talán te vagy az?-szólalt meg I.M.

-Nem, de nagyon jól ismerem.-szememmel a tömeget pásztáztam, hátha fellelem a keresett személyt.

-Kérlek gyere ki!-mondta gyerekesen Minhyuk.

-Mind kíváncsiak vagyunk rád. Nincs mindig olyan lány, aki ennyire elcsavarná ennek a bolondnak a fejét!-csapkodott újra meg  Shownu. Lavakartam magamról, majd újra a számhoz emeltem a mikrofont.

-Kérlek, akárhol is vagy gyere ki!-kérleltem gyerekesen.

-Lássuk, lássuk!-kiabálták tömegként. Minhyuk és Jooheon vezérlésével kórusban kiabálták az eddig is kiabált szöveget.

-Itt vagyok.-emelte fel az egyik kezét egy lány a tömeg egyik szélén állva.

-Wow, tényleg ő az.-mutatott rá Wonho.

-Gyere, gyere!-lökdöste a színpad felé Jooheon. Egyszer csak elengedte, majd egyedül sétált tovább.

-Sajnos nem szeretne mutatkozni.-lépett fel az emelvényre újból. A lány a falnak dőlve nézte tovább a színpadot. Nem bírtam ki, egész végig mosolyogtam, a szemeimmel folyton őt fürkésztem, kerestem nehogy elszökjön.

-Húsz perc szünet következik.-mondta be a hangosbemondó.

Be kellett mennünk a backtaege-be, pedig az volt a tervem, hogy odamegyek hozzá. Miután a stileistok megigazították az ingeket, meg mindent amit ilyenkor szokás, majd rohantam is ki a terembe. Lekocogtam a színpadról, majd megálltam pár lépéssel a két lány előtt.

-Tudod, hogy nem szeretem az ilyen helyeket,hagyj elmenni!-indult meg, de a barátnője észrevett, majd rám mosolygott.

-Kihyun itt az italod!-érkezett meg Shownu.

-Oh, te vagy az a lány.-mutatott rá.

-Aha-bólogatott hevesen a mellette álló lány.

-Már mész is, maradj!-vette ki a kezemből Shownu a kardigánját, majd a székre dobta.

-Nem, köszönöm. Inkább elmegyek, fordult meg, miután felkapta a cuccait.

-Várj!-álltam elé.

-Miért jöttél, ha máris mész?-kérdeztem szinte suttogva. A földet bámultam.

-Maradj még, kérlek!-láttam, hogy ő is a  földet nézte.

-Nem tehetem…

-Youngi!-rohant oda hozzá az a lány.

-A főnököd?-kérdezte fancsali képpel.

-De hát milyen ember az ilyen…!-zsörtölődött.

-Ha neked is lesz munkád megtudod.-rohant el egy gyors meghajlás után.

-Várj!-léptem volna utána, de inkább levetettem magam a székre.

-A barátnő még itt van.-mutatott mosolyogva a lányra Shownu.

-Tudom...Shownu te egy zseni vagy!-teltem meg életkedvvel.

-Mesélj el róla mindent, kezdd a főnökével!-ültettem le a magam melletti székre.

-Mit dolgozik?-kérdeztem kíváncsian.

-Tér- és design tervező manager, azt hiszem jól mondtam.-vakargatta a fejét.

-Uh, várj!-kutakodott a táskájában.

-Tessék, a névjegykártyája.-nyújtott oda nekem egy apró kártyát.

“Kim Young Jae

Tér és design tervező

MOM Cégcsoport, vezető osztály”

Megfordítottam a kártyát, majd elolvastam a leglényegesebb adatot.

-Ez tényleg az ő száma?-csillant fel a szemem.

-Nem, az az én számom, csak rosszul gyártották...hát persze, hogy az övé. Kié lenne?-tárta szét a karjait.

-Köszönöm!-rohantam vissza, mert kezdődött a második menet.

-Fiúk!-rohantam be a színfalak mögé.

-Megvan a száma!-mutattam meg a kártyát.

-Wow, tér és design tervező?-nézegette Jooheon a kártyát.

-Ezt honnan szerezted, a lány már elment?-kiváncsiskodott Shownu.

-Te hagytál ott azzal a locsi-fecsi lánnyal, mondván a barátnője…-emeltem fel a szemöldököm.

-Színpadra!-szólt a manager.

~Kim Young Jae szemszöge~

-Igen Sunbae?-vettem fel a telefont kiérve az épületből.

-Azonnal jöjjön be!-kiabálta.

-Uram, maga megint….ivott?-kérdeztem egy nagy nyelés után.

-Nyem, nyem ittam. Küjönben is ki maga, hogy megmogya, hogy ihatok e vagy nyem!?-ordítozott.

-Inykább siessen befelé a céghez!-csapta le a telefont.

Felhívtam Sun Hee-sshit, hogy kikérjem a véleményét, mert ez a fickó nem mindig van magánál.

-Szia Youngi!-suttogott bele a telefonba.

-Hol vagy?-kérdeztem kíváncsian.

-Jaj, szerinted? Még a meetingen, miért?

-A főnök bekéretett, de...részeg.-fejeztem be lassan a mondatot.

-Nehogy bemenj, úgy fogsz járni, mint a részlegvezető.-próbált óvni.

-Szünet következik!-hallottam a halk bemondót.

-Ah pont szüneted lesz?-kérdeztem mosolyogva.

-Igen, de be ne merj menni hozzá, nem akarom, hogy bajod essen Youngi!-kétségbeesett volt a hangja.

-Kihangosítom, jó?-hallottam tompán a kérdést.

-Hallottam, ki van ott veled Sun Hee-ja?-nevettem a telefonba.

-Valaki akit már másodjára ráztál le…-nevetett a telefonba Kihyun jelezvén , hogy nem haragszik túlságosan.

-Bocsi, hogy megzavarom a nevetgéléseteket, de lenne egy fontos dolog amit tisztázni kéne.-váltott komolyra a barátnőm.

-Mi az?-kérdeztük egyszerre Kihyunnal.

-Youngi, azonnal fordulj vissza!-utasított anyáskodóan.

-Igenis, Omma!-nevettem.

-Örülök, hogy jót szórakozol, de ez a férfi nem szórakozik, ha részeg…

-Jó, felfogtam, nem vagyok bolond, csak egy idióta…-legyintettem a kezemmel, bár ezt ők nem látták.

-Apropó, akkor most mit csinálsz?-kérdezte kíváncsian Sun Hee-ja.

-Hazamegyek.-jelentettem ki unottan.

-Ennyi?

-Nem, előveszem a laptopomat és dolgozom. Meg kell terveznem egy klip hátterét. Szép a designer élet, nem?-kuncogtam.

-Munkamániás.

-Na, mondja ezt egy munkanélküli, te meg munkakerülő vagy.-gúnyolódtam.

-Tudod mit utálok?

-Mit?

-Azt, hogy ezekből mindig te jössz ki nyertesképp…-szontyolodott el a hangja.

-Na látod, én a szócsatákban vagyok jó, te pedig a pasik terén…-próbáltam felvidítani.

-Na leteszem, szia, vagy sziasztok?-kérdeztem zavarodottan.

-Szia!

-Szia!-köszönt el Kihyun is. Hallottam a hangján, hogy vidám volt.

Nem tudom miért, de én is vidám lettem. Mosolyogtam, még az idegenekre is rámosolyogtam, és szinte táncikálva jártam az úton. Ezelőtt még sose éreztem ehhez hasonlót. Valahogy a hideg, sötét világ egyszerűen meleg és színekkel teli lett. Nem zavart az egymás mellett sétáló fiatal párok látványa, sőt örültem nekik.

-Mi történt velem?-ráztam meg vállánál fogva egy férfit, aki láthatóan elmebetegnek nézett. Mosolyogva kérdeztem meg tőle, mosolyogtam, mint egy idióta.

-Mitől olyan szép minden?-engedtem el hirtelen.

-Maga bolond, az a hihetetlen, hogy szabadlábon van és nem zárták be!-kiáltott le a férfi, majd elment.

-Szerelmes vagyok?-ráztam meg a fejem.

-Nem, nem lehetek szerelmes, csak kétszer láttam. De kiütött miattam egy férfit...olyan hősies volt.-elmélkedtem az utca közepén.

Megérkeztem a házamhoz, majd kinyitottam az ajtót.

-Tipikus!-kiáltottam el magam.

-Szervusz nővérkém!-szaladt le az emeltről Young Si-ja, a húgom.

-Mi ez a kupi?-kérdeztem a szemébe nézve.

-Hát tanultam, még nem végeztem, ezért vannak még itt a cuccaim.-állt vigyázzban előttem.

-És mit tanulsz?-mosolyogva ültem le az asztalhoz, majd ő is levetette magát a székére.

-Pénzforgalom-ismeretet.-döntötte a fejét az asztalra.

-Oh, az hamar meglesz, csak meg kell értened. Tanulj úgy mint amikor Magyarországon éltünk, ne magolj, értsd meg!-simiztem meg a buksiját.

-Kérsz teát?-mosolyogtam rá, mire rögtön felkapta a féjét.

-Igen!-emelte a magasba ökölbeszorított kezét.

-Unnie!-szólt utánam, mikor a konyhába értem.

-Találtam egy új bandát, meghallgatod?-csillogtak a szemei.

-Persze, de csak a pénzforgalom-ismeret házid után.-mosolyogtam biztatóan, majd visszaindultam a teával az étkezőbe.

-Kész!-csukta be a könyveket egy fél óra eltelte után.

-Most meghallgatod?-fogta meg a kezem, ugyanis én épp a munkámmal voltam elfoglalva.

-Persze, mutasd!-csuktam le a laptopom.

-Ez a Monsta X.-mutatott egy képet a fiúkról. Elnevettem magam.

-Mi a baj, nem is nevetségesek!-durcizott.

-Jaj, ne haragudj, nem azon nevetek, én ismerem a fiúkat.-nyugtattam meg.

-Te ismered a Monsta X-et?-pattant fel úgy, hogy a szék hátracsapódott, majd hatalmas koppanással csapódott a földnek.

-Hupsz!-hajolt le a székért egy kínos vigyor kíséretében.

-De te tényleg ismered őket?-tolta be a széket.

-Most, hogy békénhagyj azt kéne mondanom, hogy nem, igaz?-nevettem.

-Tehát te tényleg ismered a Monsta X-et!-rohant fel a lépcsőn.

-El ne ess!-kiáltottam utána.

-Ezt el kell mondanom a csajoknak!-kiátotta, majd egy nagy puffanás és nem jött több hang az emeletről.

-Young Si-ja?-kérdeztem miközben a lépcsőhöz siettem.

-Megvagyok!-mikor felértem akkor láttam meg, hogy szétterülve fekszik a folyosó közepén. Felbukott az iskolatáskájában.

-Na add a kezed!-nyúltam a földön fekvő lany kezéért.

-Jól vagy, nem esett bajod?-segítettem fel.

-Minden rendben.-vigyorgott.

-Megyek a könyvtárba! Szia Unnie!-szaladt le a telefonja és egy kistáska kíséretében a lépcsőn.

-Nehogy megint eless!-kiáltottam utána.

-Ahj!-puffanás.

-Mit csináltál már megint?-szaladtam utána.

-Én csak...leakartam ugrani az utolsó fokról, de megakadályozott a papucsom.-vetette fel a cipőjét az előtérben.

-Vigyázz magadra, nehogy most törd össze magad, így az utolsó évedben az egyetemen!-integettem neki, majd végignéztem ahogy becsukódik mögötte az ajtó.

~Yoo Kihyun szemszöge~

-Kihyun!-bökött meg I.M.

-Huh?-fordultam felé.

-Miért nem mondtad, hogy ilyen lányokkal találkozgatsz? Legközelebb én megyek veled, nem Wonho.-nevetett.

-Mindenki megy!-emelte a magasba a kezét Jooheon, majd sikeresen beverte az autó plafonjába.

-Ahj, az ujjam!-húzta vissza, majd elkezdett fújtatni a plafonra nézve.

-Nem is te lennél!-fogta meg a nyakát Shownu.

-Na de Kihyun, mit tervezel azzal a kártyával a zsebedben.-húzta ki a nadrágom zsebéből a névjegykártyát, majd a két ujja közé fogta Minhyuk.

-Hé, azt add vissza!-kaptam ki a kezei közül.

-Na, valaki nagyon felkapta a vizet. Az csak egy névjegykártya fiúk!-nevetett Hyungwon.

-Ez nem csak egy névjegykártya. Ez a kulcs, nézdd!-fordítottam meg a kártyát.

-Ez a telefonszáma?-csodálkozott Wonho.

-Mondtam, hogy megvan a száma, nem?-mosolyogtam. Mikor megérkeztünk a dormhoz mindenki komótosan sétikált be az utcáról a házba.

-Ahj! Bocsánat!-kért elnézést egy fiatal lány Wonhotól.

-Mi történt?-kérdeztem, mikor mellé értem. A lány már elszaladt.

-Nekem jött.-mosolygott.

-Wonho, csak nem?-csaptam hátba, majd besiettem a házba.

A konyhába száműztek, hogy készítsek valami ehető ételt a hosszú nap fáradalmai ellen, így ennek kezdtem neki. Kiraktam a pultra a kártyát, és főzés közben nézegettem. Főzés közben gyakran fütyülök, illetve énekelgetek, most sem tettem másképp.

-nan sumi meojeul geotman gata
Cause you’re so perfect
So perfect so perfect girl
Yeah I want you by my side
Cause you’re so perfect so perfect so perfect…

(magyar fordításban: Nem kapok levegőt, mert olyan tökéletes vagy, tökéletes, tökéletes vagy. Azt akarom, hogy mellettem légy, mert oly tökéletes vagy, tökéletes, tökéletes, tökéletes vagy.)-énekelgettem a kis kártyát bámulva.

-Te tényleg beleestél!-támasztotta az ajtót Shownu, mire a legközelebbi konyharuhával vágtam fejbe.

-Mikor lesz kész a kaja?-szedte le a fejéről a rongyot fancsali képpel.

-Nemsokára, majd szólok.-kavartam meg az épp készülő ételt.

-Én segítek!-rohant oda hozzám egy pár evőpálcikával I.M. Számítottam rá, hogy jönni fog, mindig megjelenik ha a konyhában vagyok.

-Vágd fel azt!-mutattam a zöldségekre.

-Oké, főnök!-kezdett neki a munkának. Ő inkább a kóstolás részét szereti a főzésnek.

-Kész a kaja!-nyitottam be a szobába, míg I.M pakolt az asztalra.

-Végre!-nyomultak egyszerre ki az ajtón.

-Jó étvágyat!-kívánt mindenki mindenkinek jó étvágyat, bár ezt nem kellett kívánni.

-Kihyun ezzel a kajával meghódítanád azt a lányt. Hogy is hívják, Kim Young Hee, vagy nem?-viccelődött Minhyuk.

-A neve Kim Young Jae!-tettem le a tányérom mellé a pálcikákat.

-De Minhyuk nem mondd hülyeséget, csináld azt amit tudsz, azzal érnéd el a legnagyobb sikert, nem?-bölcselkedett Shownu papa.

-Tehát, ütlegelje őt is fakanállal?-szólalt meg Wonho.

-Vagy ébresztgesse egy nyakpárnával?-folytatta a hülyeséget Hyungwon.

-Nem, hát főzzön neki valamit, vagy énekeljen. Meg Kihyun amúgy is egy romantikus alkat,kitalál valamit. Nincs igazam?-nézett rám kérdőn Shownu.

-De, van is egy ötletem.-álltam fel az asztaltól, majd rohantam be a dolgozó szobába. Leültem, majd egy lapra kezdtem el írogatni a szöveget ami megfogalmazódott a fejemben.

“na sasil mani oerowosseo
isanghage heojeonan geureon geo marya
na sasil mani goerowosseo
isanghage jami jal ojil anneun
geureon geo marya
kkumeul kkumyeon niga saenggakna
jiuryeo haedo geuge tto jaldoejil ana

jakku neoman bogo sipeo jineun nae mam
neoga arasseumyeon hae

hayansonyeo geudae nal saranghaejugil
hayansonyeo I wanna love your heart
hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil
hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl

naneun neomaneul barabwatdeon sunaebo
neoran deocheseo nal guhaejwo
saranghal su itge tto aragal su itge
hayan geudaeye maeumeul manjil su itge haejwo

nal salge haejwo
gyeote itge haejwo
naye gyeoteseo sumswieojwosseum sipeo yeah
geudaeye mami geudaeye momi yeah
hayan nuncheoreom geudael nae ane nogigo sipeo

hayansonyeo geudae nal saranghaejugil
hayansonyeo I wanna love your heart
hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil
hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl

geudaeyeo eonjekkaji nareul
ireoke naebeoryeodul geongayo
hayan sonyeoyeo geudae
naye modeungeol chaewojumyeon doeyo
saranghaeyo

hayansonyeo geudae nal saranghaejugil
hayansonyeo I wanna love your heart
hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil
hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl

hayansonyeo geudae nal saranghaejugil
hayansonyeo I wanna love your heart
hayansonyeo geudae nal yeppeohae jugil
hayansonyeo geudaeneun yeppeun girl

geudaeneun yeppeungeol”

( magyar fordításban:

Őszintén nagyon magányosnak éreztem magam.

Úgy mint amikor különösképpen üresnek érzed magad.

Igazából nagyon fájt

Valami olyasmi, mint amikor nem tudsz aludni valami miatt

Amikor álmodom rád gondolok

Próbállak elfelejteni, de nem megy túl jól

A szívem még mindig téged akar látni

Remélem, tudod

Fehér lány, remélem szeretsz

Fehér lány, szeretni akarom a szívedet

Fehér lány, remélem imádsz

Fehér lány, gyönyörű vagy

Egy ártatlan fiú vagyok, aki csak téged lát

Ments ki a csapdából

Így szerethetek és tanulhatok

Aztán megérinthetem fehér szívedet

Hadd éljek

Hadd legyek melletted

Azt akarom, hogy mellettem lélegezz

A szíved, a tested

Magamba akarlak olvasztani, mint a fehér havat

Fehér lány, remélem szeretsz

Fehér lány, szeretni akarom a szívedet

Fehér lány, remélem imádsz

Fehér lány, gyönyörű vagy

De meddig fogsz még így egyedül hagyni?

Fehér lány, kitöltöd mindenemet

Szeretlek!

Fehér lány, remélem szeretsz

Fehér lány, szeretni akarom a szívedet

Fehér lány, remélem imádsz

Fehér lány, gyönyörű vagy

Fehér lány, remélem szeretsz

Fehér lány, szeretni akarom a szívedet

Fehér lány, remélem imádsz

Fehér lány, gyönyörű vagy.

Gyönyörű vagy!)

-Készen vagyok!-pattantam fel, majd rohantam ki a fiúkhoz, akik épp kártyáztak.

-Mi van Kihyun?-ült fel az ágyán Jooheon.

-Megírtam a dalt, de ti is kelletek hozzá!-énekeltem fel nekik a számot.

-Wow, ezt most írtad?-Kapta ki a kezemből a lapot Wonho.

-Igen, de jó lenne, ha visszaadnád, ez az egy példány van.-nyújtottam felé a kezem.

-Neked meg kell szerezned ezt a lányt Kihyun, jó hatással van a munkádra!-állt mellém Shownu.

-Én éneklek érted, mert barátok vagyunk.-tette a kezét a vállamra.

-Én is, egy ilyen számot öröm lesz.-nyomta a kezembe a papírt mosolyogva Wonho.

-Szerintem mindenki benne van.-nézett körül Minhyuk. A fiúk bólogattak.

-Ahj, nagyon köszönöm srácok!-tettem a két kezem az arcomra.

-Hisz barátok vagyunk!-csapott hátba Wonho.

-Kezdjük azzal, hogy mindenki kap egy példányt a saját szövegéről.-javasolta Hyungwon.

-Uh, és mi is...énekelni fogunk?-mutatott kettejükre I.M.

-Hát ha nem esik ellenetekre.-mosolyogtam.

-Végülis nem!-pacsiztak össze.

-Akkor készíts egy példányt mindenkinek!-siettetett Shownu.

-Oké!-szaladtam be a dolgozószobába. Gyorsan nyomtattam mindenkinek egyet a szövegből, majd mindenkinek kihúztam színessel a saját szövegét.

-Itt is vannak a szövegek.-osztottam ki a lapokat fülig érő szájjal.

-És mikor fogjuk neki bemutatni?- érdeklődött I.M.

-Ez egy jó kérdés, mikor Kihyun?- kérdezgetett Jooheon is.

-Ezt én sem tudom.-bizonytalanodtam el.

-A kávézó, Kihyun a kávézó, a barátnője azt mondta, hogy ott törzsvendég.-állt elő az ötletével Wonho.

-Ah, szuper vagy!-dicsértem meg az ágyon fekvő fiút.

Akkor majd a kávézóban?-kiváncsiskodott a lappal legyezve magát Hyungwon

-Igen, akkor ott.-bólintottam még mindig vigyorogva.

-Ezt a zenét ki is adhatnánk, irtó jó lett Kihyun!-állt fel Wonho.

-De csak miután neki elénekeltük, azt akarom, hogy eredeti legyen.-rajzoltam egy félkört a tenyeremmel a levegőbe.

-Uh és mi lesz, ha…-halkult el a hangja.

-Mi lesz ha?- tártam szét a karom.

-Mi lesz ha nem tetszik neki?- kérdezősködött ijedt arccal I.M.

-Nem, nem mi lesz akkor, ha ott lesz az a férfi…-nyelt nagyot.

-Ha még egyszer hozzányúl, akkor nem csak egy pofont kap!- dühödtem be.

-Férfi vagy Kihyun!-veregette meg a vállam Shownu mosolyogva.

-Jaj, Shownu, mindig ezt mondod.-panaszkodott Hyungwon. Shownu erre válaszul megdobta egy párnával. A csata kezdetét is vette. Mindenki párnát ragadott, és egymást kezdtük el püfölni. Én I.M-el csatáztam, mikor bemértem neki a végső ütést.

-Ah, kicseng!-kiáltott fel Minhyuk, miközben egyik kezében a telefonom, a másikban a kártyát szorongatta.

-Te normális vagy!-kaptam ki a kezéből a telefont.

-Halló? Kim Young Jae telefonja!- szólt bele angyali hangon.

-Szia! A nevem Minhyuk!-kiáltott bele a telefonba.

-Képzeld Kihyun folyton rólad beszél- fogtam be a mondat végén a száját.

-Tényleg?-lepődött meg. A hangján hallani lehetett, hogy váratlanul érték a hallottak.

-Itt van mellettem. Mondj valamit Kihyun!-lökdösött.

-Unnie, Unnie, olvass nekem!-kiabálta egy kislány a vonal túlsó oldalán.

-Ah kivel vagy?-szólt bele Jooheon.

-A főnököm gyerekeire vigyázom..-mondta vidám hangon.

--Kihyun hívd el valahová!-suttogta a fülembe Wonho, majd biztatásképp a többiek is elkezdtek rázogatni.

-Young Jae.sshi!-bátorodtam fel, miután kimondtam a nevét. Vettem egy nagy levegőt, majd folytattam a mondandóm.

-Eljönnél...velem…-nem tudtam befejezni a mondatot.

-Nem szoktam fiúkat enni, mond csak nyugodtan mit akarsz.-nevetett aranyosan a telefonba.

-Eljönnél velem...vacsorázni?-egy nagy kő esett le a vállamról a mondat végére. Wonho végre letapasztotta a kezeit a vállamról, de a nagy teher nem ő volt, hanem a szavak, amiket kiejtettem.

-Mivel múltkor kicsit bunkó voltam, és elmentem, így elfogadom. Legyen, de csak most az egyszer.-tette hozzá.

-Köszönöm!-kiáltottam a telefonba, miközben ugrándoztam örömömben.

Apropó, honnan van meg a számom?-kérdezte kíváncsian.

-Öm, a barátnőd adta.-nyögtem ki.

-Sun Hee-ja?-kérdezte egy nagy sóhajtás után.

-Unnie!

-Megyek picim.

-Mennem kell!

-Várj!-szóltam bele a telefonba, mert eszembe jutott egy fontos dolog, amit még nem beszéltünk meg.

-Hm?-hangzott a telefon túloldaláról.

-Mikor legyen a vacsora?

-Huh, ez egy jó kérdés.-kuncogott aranyosan. A hangja vidám volt, de egyben olyan komoly is. Ezt szeretem talán benne. Megnyugtat, tökéletes egyensúlyt teremt bennem, mintha ő lenne a másik felem.

-Holnap.-pusmogták a többiek.

-Holnap?-kérdeztem meg hallgatva a fiúk szavára.

-Oh, te aztán gyors vagy!-csodálkozott.

-Legyen! De most már tényleg mennem kell, várnak a gyerekek. Sziasztok!-tette le a telefont.

-Srácok, randim lesz vele!-kiáltozva szaladtam végig az egész dormon.

-Kihyun!-állított meg Wonho.

-Mi az?-biccentettem felé.

-Állj le!-nyomott lefelé a vállamnál fogva.

-Le kell nyugodnod, holnap nem leszünk ott, hogy segítsünk.

-Uh, igazad van…-szontyolodtam el.

-Elkezdem a kiképzésedet.-paskolta meg a vállam.

-Mi vagy te, randiguru?-nevettem fel.

-Az is lehetek.-nevetett ő is

~Másnap~

-Jézusom még fél órám van...legalább a kaja kész van.-nyugtattam magam.

-Kihyun, nyugi, csak add önmagad!-biztatott Wonho.

-Köszi, ez sokat segít.-ütögettem meg a vállát.

-Na de indulj te szívtipró!-lökdösött az ajtó felé.

-Szurkoljatok!-kiáltottam vissza, majd beszálltam a kocsiba.

~Kim Young Jae szemszöge~

-Ez legyen, vagy ez?-nézegettem a két ruhát, majd végül a kicsit lazább vonal mellett döntöttem. Nem akartam hercegnős lenni. Megérkeztem a kávézöba, mert oda beszéltük meg a találkát. Kíváncsisággal és izgalommal telve nyomtam le a kilincset, majd köszöntem a pultosnak. Kiszúrtam az egyik asztalnál a várakozó fiút, majd odasiettem hozzá.

-Bocsi, sokat vártál?-ültem le vele szemben a székre.

-Nem, igazság szerint most ültem le.-mosolygott biztatóan.

-Oh, akkor jó!-nyugodtam meg egy kicsit. Eltelt az a kínos egy perc, majd végül megszólalt.

-Mióta jársz ide?-nézett szét.

-Úgy egy-két éve.-gondolkodtam.

-Ah, hamarabb kellett volna jönnöm.-nevetett. Az arcán két kis aranyos gödröcske mélyedt be, amik olyan szerethetővé tették helyes fejét. Igen, jól gondolod, beleestem. Életemben először volt egy fiú, akivel még akkor is jó időt tölteni, ha csak egymás igen értelmes fejét nézzük.

-Én itt voltam!-tártam szét a karjaim mosolyogva. A további két órában remekül el voltunk, nevettünk, és élveztük egymás társaságát.

-Hát itt van!-állt meg az asztalunk előtt egy férfi.

-Maga meg mit akar?-állt fel Kihyun.

-Van valami elintéznivalóm a kishölggyel!-kapott a karomhoz.

-Eressze el!-csavarta ki a férfi kezéből az enyémet, majd maga mögé húzott.

-Hékás, nem te voltál az a fickó akitől ezt kaptam!-mutatott a méretes lilafoltra a szeme körül.

-Na most megkeserülöd!-rontott nekünk.

-Álljon le!-tessékelték ki az őrök.

-Jól vagy Kihyun?-álltam elé, hogy jobban lássam, ugyanis az az őrült bemosott neki egy nagyot. Óvatosan letöröltem a szájából csordogáló vért, majd mikor távolodtam volna el az arcától megfogta a csuklóm.

-Ki volt ez?-kérdezte mosolyra húzva a száját.

-Véletlenül leöntöttem kávéval a múltkor…-szégyelltem el magam az ügyetlenségem miatt.

-Emiatt akart téged elhurcolni?-sziszegett.

-Ezt le kell fertőtleníteni.-nyomtam rá ismét a szalvétát a sebre.

-Itt nincs fertőtlenítőszer, igaz?-kérdezte miközben elhúzta a száját.

-Fájt? Nem akartam.-húztam el a kezem.

-Semmi baj, nem a te hibád.-fogta meg a kezem. Eléggé meglepett. Felkaptam a fejem, majd nagyra nyitott szemekkel néztem a szemébe.

-Az lesz a legjobb ha elmegyünk innen!-ajánlottam fel az ötletet.

-Oké, a parkba?-kérdezte valamivel vidámabban.

-Felőlem mehetünk!-pattantam fel. A pulthoz sétáltunk, majd kikértük a számlát.

-Én fizetem a saját részem.-jelentettem ki.

-Szó sem lehet róla!-mosolygott miközben odaadta a pénzt az eleadónak.

-Ravasz vagy!

-Na indulhatunk?-bólintottam, majd el is hagytuk a kávézót.

-De miért avatkoztál megint közbe? Ha nem teszed, most nem lenne sebes az arcod…-kavargattam az elvitelre kért kávémat.

-Ha nem védelek meg az fájt volna a büszkeségemnek.-kortyolt bele a saját italába.

-Ch…-kulcsoltam össze a kezeim.

-Na jó, igazából nem ez volt az oka…-vont vállat.

-Akkor mi?-kiváncsiskodtam. Felé fordultam és mosolyogva kérdeztem.

-Te.

-Én?-mutattam magamra.

-Én lennék az ok?-legyintettem a kezemmel.

-Aha, te.-bólintott.

-Furcsa vagy.-mutattam rá.

-Én?

-Aha, te.

-És ugyan miért?-érdeklődött.

-Mert te vagy az egyetlen aki kíváncsi volt rám…-ültem le az egyik padra.

-Pedig azt hittem két sornyi fiúval kell majd versengenem.-mosolyodott el.

-Két sornyi fiú?-húztam fel a szemöldököm.

-Aha. Kérsz fagyit?-mutatott egy fagyiskocsira.

-Igen, de ezt én fizetem!-álltam fel.

-Nem, nem. Az első randinkon én fizetek!-kapta ki a kezemből a tárcámat, majd a magasba emelte. Elkezdtem érte ugrálni, egyre és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, majd a végére mád összeértek a lábaink. Visszaadta a pénztárcám, majd a szemeivel keresni kezdte a tekintetem. Zavaromban nem tudtam, hogy mit tegyek, így csak eltávolodtam tőle, és megindultam a kocsi felé.

-Uh ez finom!-kóstoltam meg az aranyos rózsaszín fagyit.

-Ízlik?-nyalt bele ő is a sajátjába.

-Tényleg finom.-értett egyet velem.

-Mikor láthatlak újra?-kérdezte szomorkásan.

-Még el sem köszöntünk egymástól-mosolyodtam el. Bevallom jó érzés volt, hogy már most azon agyal, hogy mikor láthat megint. Olyan érzés uralkodott el rajtam, mint mikor fontosnak érzem magam, ami igencsak ritka pillanat. Vele viszont minden pillanatban fontosnak éreztem magam.

Megcsörrent a telefonom. Felvettem, majd ismeretlen szám révén tartózkodóan köszöntem bele.

-Jó napot! Kim Young Jae telefonja.

-Young Jae, igaz?-szólt bele egy mély hangú férfi.

-Kivel beszélek?-kérdeztem ijedten.

-Holnap bemegyek az irodába, lenne egy munkám a számára.-csapta le a telefont.

-De mi…?-távolítottam el a fülemtől a mobilt.

-Ki volt az?-kérdezte a rémült arcom bámulva.

-Fogalmam sincs…-sóhajtottam.

-A...a szád, megint vérzik.-kotortam elő egy zsebkendőt.

-Ah, az semmiség.-törölte le a kezével, majd beletörölte a zsepibe.

-Még mindig nem értem, hogy miért álltál oda…-nevettem a bevallom cuki pofiján.

-De kezd sötétedni, szerintem el kéne indulni.-néztem az égre.

-Akkor szia!-intettem neki, majd elindultam a járdán.

-Nem fogom hagyni, hogy harmadjára menj el így, elkísérlek.-ért be.

-Nem keresnek a többiek?-kiváncsiskodtam.

-Semmi közük hozzá.-tette zsebre a kezeit, míg elismerő fejet vágott. Bólintott egy aprót, a száját pedig összehúzta.

Egymás mellett sétáltunk vissza a kávézóba, ugyanis ott parkolt le, és ragaszkodott hozzá, hogy kocsival menjünk, mert elkezdett csöpögni az eső. Előkotortam az esernyőm, majd mikor kinyitottam a szél kikapta a kezemből és a mellettünk található fa tetejére repítette. Ott megakadt egy nagy ágban, és meg sem moccant.Próbáltunk ugrálni érte, de nem sikerült elérnie egyikünknek sem. De még a közelében sem voltunk. Egyszer a nagy ugrándozás közben egy helyre akartunk volna ugrani, és sikeresen összelapultunk.

-Ah, bocsi.-toltam a fülem mögé a csurom vizes tincseim zavarodottan.

-Én is…,ja nem.-mosolyodott el. Hajszálairól csöpögött a víz, rá az arcára, majd onnan lassú folyással csöppent az én arcomra. Megráztam a fejem, hogy lerázzam a vizet, olyan voltam mint egy kiskutya. Elmosolyodtam magam, de ez a mosoly nem tartott sokáig. Hatalmas hanggal kiabált az ég, haragját villámmal kísérte. Összerezzentem mint egy félős nyuszi, csak, hogy maradjunk az állatoknál.

-Megijesztett?-kérdezte, majd hirtelen a kezével mögém mutatott.

-Mi az?-fordultam meg.

-Vegyünk egy pulcsit neked, meg fogsz fagyni!

-De azt már én fizetem.-emeltem fel a mutatóujjam.

-Elnézést! Van esernyőjük?-kérdezte a pultnak támaszkodva.

-Nincs, csak ruhákat árulunk.

-Köszönjük!-sétált be az üzletbe. Én szorosan mögötte sétáltam, egészen addig, míg el nem vesztettem őt a nagy tömegben.

-Kihyun!-mondtam ki a nevét őt keresve. Egyszer csak megjelent mögöttem és mosolygott.

-Oh, hát itt vagy.-fordultam felé.

-Te az ott nem Kihyun Oppa?-kiáltotta egy diáklány, aki két barátnője kíséretében vásárolgatott.

-Most mit csináljunk?-kérdezte tőlem, akinek még annyi fogalma sem volt az egészről mint neki.

-Segítenél lerázni őket?-kérdezte nagy szemekkel.

-Hogy?-lépett közel hozzám.

-Mit akarsz?-tettem fel az újabb kérdésem, meglepetősen ijedt fejjel.

-Mindjárt megtudod.-mosolygott rám, majd a kezével a hajam alá nyúlt és magához húzott.

-Oh ez nem lehet Kihyun Oppa.-fordultak vissza a lányok.

-Most már elengednél? Kicsit kínos…-suttogtam a fülébe.

-Muszáj?-éreztem ahogy nevet. Lassan elengedett, majd elkezdett keresgélni a ruhák közt. Néha azért egy mosoly kíséretében felnézett rám, azt hitte nem látom...pedig nagyon is láttam, mivel én is néztem őt.

Kihúztam egy nekem tetsző pulcsit, amin egy egyszerű felirat volt.

“Eottoke?”

-Ez lesz!-mutattam meg neki a ruhát, majd a pénztárhoz siettem vele. Gyorsan kifizettem, majd fel is vettem.

-Jól áll!-mért végig.

-Mehetünk?-mosolyogtam rá biztatóan.

-Már csak az esernyő dolgot kell megoldani.-húzta el a száját, miközben nézte az ablakról folyó esőt.

-Várj van egy ötletem.-vette le a kardigánját.

-Te normális vagy, így meg te fogsz megfagyni...azonnal vedd vissza.-förmedtem rá.

-Van jobb ötleted?-nézett rám kérdőn.

-Hát jobb ha csak magázunk, mint, hogy megfázol...a barátaid már így is egy őrültnek fonak tartani a sebed miatt…-nevettem el magam a mondat végére.

-Ah, majd mesélek nekik.-nevetett ő is.

Kiléptünk a zuhogó esőbe.

Egyre több és egyre nagyobb szemekkel hullott alá a csapadék, egészen addig, hogy teljesen átázzunk. Az amúgy is tapadós ruhám még jobban rám tapadt, míg rá a bő pólója körülbelül annyira, mint az én ruhám alapjáraton. A vizes tincseim összeálltak, majd függönyképp takarták a látképet.

-Már csak egy tömbre van.-nyugtattam magam.

-Igen, szerencsére!-húzott be az egyik kirakat teteje alá.

-Így egy picit száradunk.-mosolygott rám, majd a fülem mögé tűrt egy kósza tincset.

-Miért vagy ilyen...közvetlen? Nem is ismersz-kérdeztem felé fordulva.

-Mert...mert minden érdekel veled kapcsolatban.-rugdosott egy kavicsot a földön, majd felnézett rám.

-Mi minden?-kérdeztem gyerekesen.

-Minden, az, hogy kivel találkoztál, hogy vagy, beteg vagy e, boldog vagy e, vagy szomorú. Minden érdekel.-húzódott egy apró mosoly a szájára.

-Féltékeny leszek, ha valaki mással látlak nevetni…vagy beszélgetni.-fürkészte a tekintetem.

-Oh, de hisz nem is ismersz…

-De amit ismerek az bőven elég ahhoz, hogy döntsek. Akármit mondasz, vagy teszel én kitartok….-két kezét a kirakat üvegére nyomta, ezzel beszorítva engem az üveg és az ő teste közé.

-Én kitartok...MELLETTED!-nyomott egy puszit az arcomra, majd kiengedett a ketrecből. Szaladhattam volna, de már rég rabja voltam a szemeinek, maradtam. Hatalmasra nyílt szemeimmel néztem fel rá.

-Induljunk, késő van már...a szüleid-nem tudta befejezni a mondatot.

-Nem élnek Koreában.-szakítottam félbe.

-Akkor kivel élsz?-kérdezte kíváncsian.

-A húgommal.-indultam el. Nem telt egy fél percbe se és már mellettem ballagott a szakadó esőben. Egy kicsivel sem lettünk szárazabbak az ácsorgás alatt, csak az időt húztuk.

-Itt is van a kocsi!-mutatott a leparkolt járműre.

-Szállj csak be!-nyitott ajtót nekem.

-Köszi!-csukta be az ajtót, majd beült a volán mögé. Az úton változatlanul jól szórakoztunk, nevettünk egymáson és viccelődtünk.

-Itt balra!-mutattam neki az utat.

-Oh könnyű megjegyezni…-mosolygott rám.

-Itt is vagyunk! Köszönöm a mai délutánt, jól szórakoztam.-mosolyogtam rá, majd kinyitottam a kocsi ajtaját.

-Várj!-pattant ki a kocsiból.

-Igen?-fordultam meg kezemben a kulccsal.

-Esetleg, lehet ennek folytatása?-állt meg előttem.

-Elképzelhető- nevettem el magam.

-Tényleg?-vidámodott fel.

-De most már megyek ha nem baj, vár a húgom. Nem szólt semmit, csak mellém lépett és megölelt.

-Hiányozni fog a nevetésed.-nevetett a fülembe.

-Nekem is.-adtam egy gyors puszit az arcára, nem bírtam ki. Eltávolodtam tőle, majd kinyitottam az ajtót. Miközben csuktam be, láttam, hogy mosolyogva az arcához nyúl. Teljesen becsukódott az ajtó, majd egy nagy sóhajtás után boldogan ugrándoztam fel a lépcsőn. Beszaladtam a szobámba, majd háttal az ágyamra vetettem magam.

-Kihyun!-sóhajtottam.

-Unnie, megjöttél?-szaladt át a szobájából a húgom.

-Kicsi a rakás?-ugrott rám.

-Ah, kinyomod belőlem a szuszt.-löktem le magamról.

-Na mesélj, mi volt?-kérdeztem érdeklődően.

-Hát a könyvtárba menet véletlen elütöttem egy fiút, vagyis ő jött belém, na jó nem én mentem neki…-szégyellte el magát.

-De nagyon helyes volt!-olvadozott.

-Nincs rá esély, hogy megint lásd.-simogattam meg a haját.

-És veled mi volt?

-Szerinted?

-Végre lesz Oppa-d?-kezdett el a térdén ugrálni az ágyon.